Szépirodalom – vers

Látod mivé lettem?
szorongó ember-parány
csupán
itt a lázadók kapuján
ácsorgó
fölnőtt tömeg névtelen
senkije.

Átkozott nappalok, szomorú reggelek,
Halált hozó dalokból táplálkozó kegyelet,
Vad vágyak tengerében fürdő szenvedély,

Esőszag és boros hajnal
Ölel át és megvígasztal
Álom könnye hullik rája
Felszárad majd nemsokára
Addig is még kicsit nézlek
Szemem fénye múltba réved

Azt álmodtam,
Selmecbányán
kelt fel a Nap

Általad életed nőjének hitt teremtés,
Életed egyik legnehezebb hetén hagyott el.
Ott hagyott a pácban, a vizsgák előtt,

Talpak alatt víz
pocsolyák a temetőben
idegen, sötét tömegben

Feltámadt az Isten Fia, hogy megváltsa bűneink
Feltámadt a Halál, hogy legyőzze erőink,

Egy arcvonás
itthagyott üzenet.
Lobogó májusok
varázslat
varázs
vers
mihaszna vigasz.

Az ember a kapcsolat vége után,
Van, amit jobban lát!
Néhány akkori probléma

Eljött a nap
a tépett szív elfáradt
egy élet vége