Nagyvilág

Mielőtt búcsút vennénk előző kirándulásunk helyszínétől, a Sexteni Dolomitoktól, egy pillantást még vetünk e csodás tájra. A térségben több kis tengerszem csillog, ilyen tavak errefelé a Dürren-tó, a Toblachi-tó vagy a Landro-tó. Mi ez utóbbit látogatjuk meg közelebbről. Rövid sétát lehet tenni a tó partján, miközben lenyűgöző látvány tárul elénk: közvetlenül a tópart mellett erdőborította hegyoldalak zöldellnek, a háttérben a Dolomitok hatalmas sziklatömegeinek ormai törnek az ég felé.

Tovább folytatjuk észak-olaszországi barangolásunkat, Trentoból a Dolomitok fenséges világába látogatunk. A hegycsoport a Keleti-Alpok déli üledékes övezetében helyezkedik el, az Alpok egyik leglátványosabb formakinccsel rendelkező része. A hegységet alkotó kőzet nevét francia leírójáról, Dolomieu geológusról kapta. Jellemzője, hogy nem mállik, ezért felszínén nem képződik talaj, így növényzet sem borítja. Semmivel sem összetéveszthető látványát az égbeszökő, kopár, bástyaszerű hegyormok és az azok lábánál felhalmozódó hatalmas törmeléklejtők adják.

Mai úti célunk Trentino székhelye, a középkori hangulatú Trento városa. Mielőtt megismerkednénk a várossal, nézzünk egy kicsit körül Észak-Olaszország e szép tartományában. Európa belseje és a Földközi-tenger közötti híd szerepét tölti be, a középső részén húzódó Adige-völgy ma is rendkívül jelentős közlekedési útvonal. Területén a Keleti-Alpok vonulatai húzódnak, a hegyek között rengeteg patakkal és folyóval. Területén közel 300 tó vize hullámzik – nem véletlenül szokták „kis olasz Finnországnak” nevezni a vidéket. Az emberi kultúra nyomai az őskortól nyomon követhetők. A múlt talán leglátványosabb emlékei a várak és kastélyok sokasága.

A Garda-tótól keletre található Észak-Olaszország egyik legvonzóbb városa, Verona. Benne az Aréna, melynek kövei sok évszázad viharainak voltak tanúi, a középkori vár, a belváros reneszánsz palotái, s persze amit egyik Veronába látogató turista sem hagyhat ki, Júlia erkélye. A kiváló akusztikájú Aréna manapság elsőrendű operaelőadások színtere, a veronai operafesztivált évről évre sok tízezren keresik fel. A csillagos égbolt alatt tartott előadások hangulata, a nézők kezében égő kis gyertyák ezreinek fényével semmihez sem hasonlítható, aki részt vehet egy itteni előadáson, biztosan a legszebb emlékei között fogja számon tartani.

Észak-Olaszország legnagyobb tava az Alpok déli előterében hosszan elnyúló Garda-tó. Déli részén szélesen elterpeszkedik, majd észak felé haladva a víztükör összeszűkül, a part menti hegyek egyre magasabbak lesznek, a víz keskeny szalagja a magasba szökő, sziklás hegyekkel a skandináv fjordokra emlékeztet. Aki itt jár, annak feltétlenül végig kell utaznia a tó partján vezető panorámaúton. A települések utcáin és a házak udvarán virágoskertek pompáznak, ciprusok és pálmafák sokasága látható.

A Hetedhéthatár előző számában ért véget Svájci körutazásunk. Az utat ott folytatjuk, ahol két héttel korábban megálltunk. A svájci-olasz határt átlépve, bő 60 kilométernyi utazást követően érkezünk Olaszország második legnagyobb városába, Milánóba. A város nevének hallatán leginkább a művészetek jutnak eszünkbe – a pazar kőcsipkés Dóm, a Scala, a kettő között húzódó fedett Galleria, vagy Leonardo nagyszerű alkotása, az Utolsó vacsora. Milánó azonban nem csupán a kultúra központja, hanem hosszú évszádok, sőt évezredek óta a gazdaságé is.