Szépirodalom – vers
Talán…
Talán előbb önmagunk pusztítjuk el,
S a Föld túlél minket fájó sebekkel.
Karácsony
Itt van a Karácsony
sütünk sok kalácsot
kakaóst, mazsolást, mákost,
hogy boldog legyen Ákos.
Sors
Te vagy az erő,
Életem kovácsa,
Csattogó ostor,
Ekliptika
Kozmosz brokátjára ível aranyat
a végtelen hideg húsában
konstans rajzolat.
Új november
szeretteim már csak a föld öleli –
az alkonyi temető megtelik
piros tükörfénnyel remegő
gyertyanyelvekkel
Antik epigrammák
Rossz versnél szörnyűbb nincs, verset hát sosem írok.
Itt eme néhány sor könnyű tréfa csupán.
Első számjegyed ért, főhajtó férfit utánoz;
Nem kora törte meg őt, büszkén bókol az ész.
Megvársz, ugye?
…hiányoztok
Ti különlegesek;
tudod, hogy
Rólad is szó van.
