Budapesttől Bécsig egy vidám osztrák csapattal utaztunk. Egy külkereskedelemmel foglalkozó fiatal úriember mellettünk foglalt helyet, majd úticélunkról érdeklődve arról biztosított, hogy Európa vagy talán a világ egyik legszebb tája a Lago Maggiore és környéke.
– Azért a Salzkammerguti tavak is csodálatosak – válaszoltam én, félig-meddig udvariasságból, mivelhogy mindeddig csak filmekben láthattam a csodás alpesi tájat.
Észak-Olaszország legnagyobb tava az Alpok déli előterében hosszan elnyúló Garda-tó. Déli részén szélesen elterpeszkedik, majd észak felé haladva a víztükör összeszűkül, a part menti hegyek egyre magasabbak lesznek, a víz keskeny szalagja a magasba szökő, sziklás hegyekkel a skandináv fjordokra emlékeztet. Aki itt jár, annak feltétlenül végig kell utaznia a tó partján vezető panorámaúton. A települések utcáin és a házak udvarán virágoskertek pompáznak, ciprusok és pálmafák sokasága látható.
A Hetedhéthatár előző számában ért véget Svájci körutazásunk. Az utat ott folytatjuk, ahol két héttel korábban megálltunk. A svájci-olasz határt átlépve, bő 60 kilométernyi utazást követően érkezünk Olaszország második legnagyobb városába, Milánóba. A város nevének hallatán leginkább a művészetek jutnak eszünkbe – a pazar kőcsipkés Dóm, a Scala, a kettő között húzódó fedett Galleria, vagy Leonardo nagyszerű alkotása, az Utolsó vacsora. Milánó azonban nem csupán a kultúra központja, hanem hosszú évszádok, sőt évezredek óta a gazdaságé is.
Svájc déli részén terül el a nagy tavairól és enyhe éghajlatáról nevezetes Ticino kanton. Nevének csengése elárulja, olaszok lakta területen járunk. Nem csak a földrajzi nevek, hanem a táj képe is mediterrán hangulatot áraszt. A szép tóparti városokban magas pálmafák alatt, színpompás virágok és nagyra nőtt kaktuszok között sétálhatunk. A kristálytiszta vizű tavak rengeteg turistát vonzanak, a nyári melegben jól esik a fürdés bennük.
Ahogy haladunk előre a Rhône fokozatosan keskenyedő, magas hegyek szegélyezte völgyében és közelítjük a folyó „bölcsőjét”, egyre magasabbra emelkedik alattunk az út. E térség az Alpok útjainak csomópontja, három fontos átkelő helyezkedik el itt, a Furka-, a Grimsel- és a Gotthard-hágók. Régebben ezek jelentették a kapcsolatot az északi kantonok, valamint Ticino között, az időjárás miatt persze csak a nyári időszakban. Ma jóval egyszerűbb a helyzet, mert a hágók alatt megépült hatalmas alagutak vezetik át a forgalmat, időt és energiát megtakarítva. A turisták számára azonban nem az egyik helyről a másikra való gyors eljutás a fő szempont, hanem a látvány.
Az ország közepén húzódó Alpok vonulataitól északra és délre fekvő területek között a közlekedés csak a szűk és kanyargós keresztirányú völgyeken és a hegyláncok alacsonyabb részein, a hágókon keresztül valósulhat meg. Az egyik legjelentősebb itteni átjáró a Simplon-hágó, amely Olaszország felé biztosítja az összeköttetést. A fontos átjárók kapuinál igen korán települések jöttek létre, fő bevételi forrásuk évszázadokon keresztül a vámszedés volt. Különösen igaz ez a Simplon-hágó északi végénél fekvő Brig városára. Híressége a XVII. században itt élt Kaspar Stockalper, aki annakidején a hágó teljes kereskedelmét a kezében tartotta. Palotája az egyik legszebb svájci barokk alkotás.
A Rajna-völgyét elhagyva, déli irányban folytatjuk utunkat, a Matter-völgyben. Az úti cél Zermatt, az egyik legismertebb alpesi település. Az üdülőfalu egy üdén zöld völgykatlanban húzódik meg, a völgy meredek oldala egyelőre spanyolfalként rejti előlünk a hegyóriásokat. Egyedül a Matterhorn ebből az irányból oroszlánra emlékeztető piramisa magasodik elénk. Zermatt az „igazi” alpesi túrák kiindulópontja, tele szállodákkal, vendégfogadókkal – minden eredeti alpesi stílusban, még a modern gyorsétterem-lánc tagja is. Itt a természet áll a középpontban és ez abban is megmutatkozik, hogy a faluba autóval nem szabad behajtani, az utcákon csak elektromos meghajtású járművekkel, vagy lovaskocsival lehet közlekedni.
Az ország délnyugati csücskében fekvő Genf igazi világváros a szó minden értelmében, kultúrák találkozóhelyének nevezhetjük: lakói különböző nemzetiségűek, a külföldiek aránya meghaladja a 30 százalékot. A város hangulata eltér a német nyelvterület városaiétól, ez az itteniek „lazább” mentalitásának is köszönhető. Számos nemzetközi szervezet, többek között az ENSZ európai szervezete, vagy a Nemzetközi Vöröskereszt központja itt található. Genf nevéhez a történelem figyelemreméltó mozzanatai kötődnek, Kálvin János a XVI. században a reformáció egyik európai központjává tette a várost; magyar vonatkozása, hogy itt lelte halálát tragikus körülmények között Erzsébet királyné.
A Berni-Alpokban tett kirándulás után északnyugat felé folytatjuk utunkat. A táj egészen más, mint az ország középső részén, a magas hófödte hegyek helyett lankás dombhátak borítják a felszínt. A domboldalakon sokfelé láthatók az errefelé hagyományos, nagyméretű parasztudvarok, két-háromemeletes házakkal, gazdasági épületekkel. Itt a világhírű „ementáli” sajt hazája, az Emme folyó völgyében. Affoltern községben, ahol a táj, a kultúra és a hagyományok teljes harmóniában egyaránt jelen vannak, egy helyen találhatjuk meg a tradicionális sajtkészítés módszereit, és napjaink korszerű technikáját.
Svájc középső részén emelkednek a Berni-Alpok vonulatai. A táj rendkívül változatos, a hatalmas hegyeket szűk, mély völgyek szabdalják, láthatunk négyezer méter fölé magasodó havas hegycsúcsokat, hatalmas vízeséseket. Elsőként az Aare folyó szűk szurdokába látogatunk el. A közel másfél kilométer hosszúságú, 4-5 méter széles és 100 méter mély szurdok alján a teljesen függőleges sziklafalak között rohan az Aare vize. A kirándulók a sziklafalra erősített pallókon haladhatnak végig. A térség irodalmi vonatkozása, hogy a közeli Reichenbach-vízesésnél lelte halálát Sherlock Holmes, a Moriarty professzorral vívott élet-halál harcban.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
