Dr. Pesti János írásai

Sokan úgy tartják, hogy A magyar helyesírás szabályai-nak (a HSz.-nek) a paragrafusai (előírásai) olyan bonyolultak, hogy megértésük csaknem lehetetlen az átlagos műveltség szintjén. Szokás arra hivatkozni, hogy nem kevés következetlenség van a szabályok rendszerében és a HSz Szótár című részében is. Megszületik az alaptalan ítélet: Tanulhatatlan a magyar helyesírás. Ne fogadjuk el ezt az elmarasztaló vélekedést!

Néha zavarban vagyunk, ha úgy érezzük, hogy egy-egy szóalaknak akár kétféle toldalékolása lehet. Az eltérés azonban nem lényegtelen, mert például a háznak ablak -a, az asztalosnak meg ablak-ja van; az egyetem kar-a, de már az ember kar-ja a helyes szóalak.

Furcsa, nehezen érthető mondatok hallhatók-olvashatók szinte naponta a fővárosi média hírközlő szerveinek fórumain: a rádió, tévé műsoraiban és az újságokban.

Nemrég Benkő Loránd, Nyíri Antal tanulmányai adtak példát arra, hogy érdemes a szócsaládhoz tartozó szavak jelentésbeli és morfológiai sajátosságait figyelembe venni, ha a szó eredetét kutatjuk.

Lexikográfusaink kettős évforduló megünneplésére készülhetnek: 2026-ban lesz 130 éves Margalits Ede közmondásgyűjteménye, és csak tíz évvel „fiatalabb” Póra Ferenc 1906-ban megjelent szinonima- és közmondáskötete.

Amikor a szólások és közmondások kapcsolatának kutatását terveztem, még nem gondolhattam arra, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Voltak ismeteteim a közmondásokról, szólásokról, de a téma összefüggéseit eddig nem vettem észre.