Szépirodalom – vers

Délutáni Nap
beragyogja lelkemet
derűs október
Éppen felettem
szarka cserreg az ágon

nem akaródzik kimozdulni a házból,
kikötni az akciók miatt megrohamozott
áruházak valamelyikében oldani
a depresszió jeleit de hiába

Mostanság nehéz terhet görget az idő,
átlépve naptár kódolta határokat,
van-e új, vagy miben más, ami most kinő?
Jobb üzenet, vagy csupán hazug másolat?
Világot nem változtat meg egy pillanat

„Ó zöld fenyő” zeng az ének,
e napon árvák se félnek,
hogy nem jut falat az asztalra
.
Van ilyenkor, ki ne adna?
Hiába fösvény a néne,
adventkor meglágyul szíve

Nyuszi papa és Nyuszi mama bögréjét
réges-régen vettem, még a történelem
előtti időkben valakinek, akit nagyon
szerettem. Amikor elköltözött tőlem,
mert már mást szeretett, nyújtottam

Sokáig akarok aludni és mélyen,
hogy a felcsendülő Himnuszig
kibírjam a napot.

Ó, te első pillanat, hidd azt, hogy új vagy,
és nem maszat az időn, mit régi ujj hagy,
győzz meg, az elmúltnál minden csak szebb lehet,
és reménnyel töltöd ki majd a perceket!
Koccints velünk a tegnapra és a mára,

Doromboló vaskályhában lobogó tűz égett.
Ölelkeztek a lángok is, örömmel fűtöttek.
Benne volt a levegőben: különleges nap van.
Azért öltözött fehérbe minden a faluban.
Csizmatalpak nyikorgatták a frissen hullt havat,

Fekszem az ágyon, ujjaimmal
végig simítom a csuklómat
borító vékony, hófehér bőrömet.
Elnézem, ahogy a kék erekben
lefelé fut fürgén a sötét vérem.