Helytörténet

Az 1910-es években a Búza téren – a későbbi Irányi Dániel téren – felállított Winkler mozi előterében hatalmas hangerővel bömbölt a zene, és egy mulatságos kikiáltó figura hívta fel a nagyérdemű közönség figyelmét az érdekesnek ígérkező látvány megtekintésére. Természetesen Mozi Józsiról van szó. A múlt ködében feloldódó árnyalakját – az utókor szerencséjére – több forrásmunka alapján (elsősorban korabeli napilapokból) is fel tudjuk idézni.

1908-ban – főleg szezonális jelleggel – működött a Balokány strandfürdő kocsmájában egy Bioscop vetítő készülék, amelytől a vendéglőt bérlő Bertics Karolina jelentős forgalomfelfutást és látogatottságot várt. Híres volt annak idején a pécsi belvárosban, a Deák utca 3 sz. alatt, Weindorfer János Nemzeti Szállodája. A szállodához elegáns bál- és étterem is tartozott. Az élelmes tulajdonos mindig kitalált valami vendégcsalogató újdonságot.

A bioscop vezetőségének aktív kapcsolata volt az akkori magyar kulturális élet több prominens képviselőjével. Ilyen érdekes alakja volt az 1900-as évek első felében Pekár Gyula, kinek alakja sajátosan összeforrt a hazai filmgyártás hőskorával. Csak néhány, rövid életrajzi adat: Pekár Gyula (Debrecen, 1867. nov. 8. – Bp., 1937. aug. 19.). Író, politikus, miniszter, az MTA I. tagja (1911). Budapesten, Bécsben és Párizsban tanult, utána bírói pályára lépett, de azt hamarosan elhagyta az irodalom kedvéért. Írói pályája is termékeny volt, amelyet a kritikusok egyes korszakokban egymástól eltérően értékeltek. A Kisfaludy Társaság 1901-ben tagjai közé választotta.

„A kávéház a polgári társadalom érdekes intézménye. A múlt században kereskedők, üzletemberek, művészek, független értelmiségiek, hivatalnokok gyülekező helyévé vált. A kávéházban lehetett ugyan étkezni, de mégsem ez volt a fő. Hanem az együttlét, az üzleti megbeszélések, a politizálgatások, az eszmék különös kicserélése. Hogy a tulajdonos minél több vendég látogatását biztosítsa, gondoskodott az eszmecserék elevenebbé tételéről, a művészek érdeklődésének ébrentartásáról, lapokat járatott.”

1905. nyarára városunkba megérkezett az újabb nagy szenzáció, a Lifka-féle Elektro-Bioskop Színház. „Lifka Ernesztin 1905. májusában ügyvédje útján kérvényt nyújtott be Pécs szabad királyi város Rendőrkapitányságához, hogy a Búza téren kinematográf bódét építhessen. A bódé kb. 350 személyt befogadó nagyteremből állt. I., II., és III. rendű helyekre osztva, főként padokkal s néhány székkel ellátva. A terembe kis előtéren keresztül lehetett bejutni, itt állt a pénztár is. Egy leválasztott helyiségben kapott helyet a vetítőgép a „gőzdinamó lokomobillal”, egy beugró részen az orgona.”

Napjainkban számtalan TV csatorna között válogathat az ember. Hát igen, választék van, de a színvonal… Mint mindig, amikor napjaink sivár szürkeségével nincs kedvem szembenézni, marad számomra a múltba fordulás. Régi újságokat, könyveket forgatok át és mindig „kihullik” belőlük a kincs. Ismét szerencsém volt. Ráakadtam a pécsi mozik történetének néhány igen érdekes momentumára. Eddigi szokásom szerint az egykori pécsi lapokkal kezdtem el a kutatást. A Pécsi Naplóban meg is találtam az első lépést.