Helytörténet Archives • Oldal 52 a 58-ből •

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 34.

2012. június 2., szombat Trebbin Ágost 0

És hogyan tudósított a korabeli sajtó (Pécsi Napló, 1905. június 24. 2-3 p.) a tettyei népünnepélyről? „Két hét óta tout (egész) Pécs, a tettyei népünnepélyről beszélt. Az emberek lázas sietséggel nézték az eget, figyelve a felhők járását, számítgatva mennyi a lehetősége az esőnek, derűnek. És amint borult az ég, úgy borultak az arcok és amint kisütött a nap, úgy sugárzott az öröm. Ha pedig üdvözölték egymást, a rendes köszöntés helyett evvel emeletek kalapot: – Föl a Tettyére! Erre buzdította a közönséget az a japán lovag is, aki hatalmas plakátokkal végigszáguldott az utcákon, invitálta a közönséget.”

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 33.

2012. május 26., szombat Trebbin Ágost 0

Reéh Gyuri áldozatvállalásának és nem kevés rámenősségének folytán megvalósult a Tettye fényes kivilágítása. „A tervezgetés közepette rájöttünk a Tettyének a rendezendő ünnepély szempontjából való nagy fogyatékosságára t.i. a világítás hiányára. Az itt éveken át lefolyt ünnepélyeknek az volt a hátránya, hogy a sötétség beálltával az ott tartózkodás lehetetlenné vált.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 32.

2012. május 19., szombat Trebbin Ágost 1

„Az 1903. év tavaszának végén nagy falragasz keltette fel figyelmemet. Budapest székesfőváros nagyszabású Duna-ünnepély meglátogatására hívta meg az országot. Tündéri kivilágítást és soha nem látott tűzijátékot helyezett a többek között kilátásba. No nekem nem kellett több, föl Budára!” Talán nem haragszik meg rám Reéh Gyuri, ha az 1903. május 13-án a fővárosban fényes külsőségek közepette megrendezett Dunai vízi parádé ismertetéséhez igénybe vesszük a fővárosi újságíró színes és hiteles leírását is, amelyben beszámol a nagy eseményről (Vasárnapi Újság, 20.sz. 1903. május 17.).

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 31.

2012. május 12., szombat Trebbin Ágost 0

Mindenek előtt egy rövid kis kitérő. Baráti társaságban megkérdezték tőlem, miért nevezem cikkeimben következetesen Reéh Gyurinak ezt az egykoron Pécsett oly elismert férfiút? Egyszerű a magyarázat. Természetesen nem a tiszteletlenség motivált, hanem mert annak idején megbecsülésből és szeretetből így szólította városunk majd – korra és nemre való tekintet nélkül – minden polgára. Én sem tehettem ezt másképpen!

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 30.

2012. május 5., szombat Trebbin Ágost 0

Pécs város vészterhes napjai után térjünk át valami kellemesebb témára. Reéh Gyurival együtt elevenítsük fel a régi tettyei vidám mulatságok történetét.

„- Panem et circenses! (Kenyeret és cirkuszt!) – kiáltotta az egykor hatalmas római nép. Panem et circenses ma is a jelszó, bár szelídebb kiadásban. Hosszú téli hónapok után a test és lélek egyaránt kivágyódik az Isten szabad ege alá, hogy együtt érezzen az álmából ébredő természettel, – a tavasszal örüljön a díszöltő fáknak, bokroknak s vágyakozva tekintsen az ezt követő mindennapi kenyeret adó évszakokra, a nyárra és őszre. Így születnek meg a népies ünnepségek a szabadban.”

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 29.

2012. április 28., szombat Trebbin Ágost 2

150 éve, 1862. április 18-án született Reéh Gyuri. Ebből az alkalomból két pécsi egyesület is koszorút helyezett el a jubiláns Jókai téri emléktáblájánál. Gondolkodtam, most úgy illenék, hogy én is – mint aki sok szellemi táplálékot kapott várostörténeti munkáiból – valamilyen jelképes ajándékkal köszöntsem az ünnepeltet. Mit is adhatnék én Reéh Gyurinak? Arra gondoltam talán, valahol az éteri magasságokban örülne, ha a Tettyéről adnék közre néhány gondolatot. No nem a mostani elcsúfított Tettyére gondolok, hanem arra, amikor a Tettye még régi természetességében csalogatta a kirándulni vágyó pécsi polgárokat.

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 28.

2012. április 21., szombat Trebbin Ágost 1

Végre itt van a várva várt szép idő. Magamfajta idős embereknek jól esik kiülni egy-egy pécsi park árnyas fái alá. Ilyenkor az embernek eszébe jutnak a régi, kedves tavaszi emlékek. Sajátságos módon, a mostani tavaszokon valami fájdalmasan hiányzik. A lekövezett parkokban nem érzem a „föld illatát”, a téli álom után megújuló természet lázas lüktetését.

Azok a régi szép idők – 27.

2012. április 14., szombat Trebbin Ágost 4

És jött a borzalmas II. Világháború, amely csak súlyos megpróbáltatásokat és rombolást hozott országra. Arról, hogy Marsay (Márovits) Andor hol és hogyan élte meg ezt a borzalmas időszakot, nincs hiteles adatom. Valószínűleg jelentős vagyont és eszközállományt tudott átmenteni, hiszen hamarosan ismét nagyszabású építkezésekre kapott megrendeléseket.

Azok a régi szép idők – 26.

2012. április 6., péntek Trebbin Ágost 4

1936-ban Marsay Andor pécsi építész már országszerte jó hírnévnek örvendett. Munkájáról nagy elismeréssel nyilatkoztak az építésztervezők és a szakemberek. „1936-ban a vállalatát egy kisebb pécsi és egy nagyobb budapesti részre osztotta. A budapesti rövidesen az ország egyik legnagyobb vállalkozásává nőtte ki magát 2000 fős létszámával és legmodernebb magas- és útépítő gépparkkal.” (Dénesi Ödön)

Azok a régi szép idők – 25.

2012. március 31., szombat Trebbin Ágost 3

Marsay (Márovits) Andornak, a híres pécsi építőmesternek alakját, munkásságát két riport alapján idézem fel.

Az egyiket az idős, nyugalomba vonult mesterrel Hársfai István készítette, amelyre a „Dunántúli Napló” 1980. július 6-i (4 p.) számában találtam rá.

Csak még egy rövid megjegyzés kívánkozik ide: A régi „Dunántúli Naplókat” lapozva, szívesen olvasgatom Hársfai István, egykori újságíró-publicista kitűnő cikkeit.