– Ébresztő, „főnök”, az úr le szeretne ülni – szólt rá a jóképű fiatalember a busz hátsó négy ülésén alvó, foltos farmeres borostásarcúra. Az felült és szótlanul kinézett az ablakon, majd a sarokba húzódva tovább aludt. Mellém befészkelődött még egy fiatal pár is. A busz csigalassúsággal cammogott a fennsíkon, parlagon hagyott földek között, majd megállt. Minden kis faluban és megállóhelyen.
Frenetikus a hangulat. Vadidegen emberek egymás hátát lapogatják, egymás kezét szorítják, rázzák. Mindenki örül, tapsol, kiabál, őrjöng, vérmérséklete, vagy épp az elfogyasztott alkohol mértékétől függően.
Pécs egyik régi, patinás kertesházas negyedében fogad otthonában. A népi motívumokkal díszített kaput faragott oszlopok ölelik körül. A kis, zárt udvaron is a népi faragászat motívumait vélem felfedezni. A főépület mellékszárnyába, a „műhelybe” invitál. Elnézést kér a rendetlenségért, de a folyamatos munkához a forrásanyagnak, a jegyzeteknek mindig kéznél kell lenniük.
Első ránézésre is elegáns, fiatalos, amolyan menedzser típus. Bár benne van a korban, rugalmas léptei meghazudtolják. Ő Milkovits Károly, az első NBA-ben szereplő magyar kosaras, Dávid Kornél menedzsere. Kérdésemre, miként sikerült felvenni a kapcsolatot a magyar játékossal, arra kért, hogy kissé lépjünk vissza az időben.
Annak idején „István, a királyt” titokban csempészték át a határon magyarországi ismerőseim, nem kis kockázatot vállalva. Téli időben jó nagy, vattás kabát hátába rejtették el antibébi-tabletták, tiltott könyvek, folyóiratok társaságában. A már „bejáratott” román vámos az utazótáska kinyitásakor az előre odakészített nyugati cigire, magyar kártyára, rádió-tv programra csapott le.
Veress Zoltán neve szűkhazámban, Erdélyben fogalom. Verses meséin felnőtt gyermekek hada ma már felnőttként próbálja becsempészni saját gyerekei könyvtárába Harry Potter kalandjai mellé Kelemen és Tóbiás vagy Irgum-Burgum Benedek történetét. Lehet, hogy ósdinak, idejétmúltjának, nyelvezetében nem túl modernnek fogják találni azokat a Walt Disney filmeken felnőtt generációk képviselői, de abban bízom, hogy a tiszta magyarsággal megírt művek túl fogják élni tengeren túli sorstársaikat.
„Nem tudod, hol van egy olyan vendéglő Pécsett, ahol cigányzenekar játszik – fordultak hozzám számtalan alkalommal barátaim. – Két hét múlva külföldi vendégeim érkeznek, és oda szeretném vinni ebédelni.” Ilyenkor gondolatban végigszaladok az általam ismert pécsi vendéglőkön és a végeredmény mindig ugyanaz: Pécsett nincs ilyen vendéglő!
Budapesttől Bécsig egy vidám osztrák csapattal utaztunk. Egy külkereskedelemmel foglalkozó fiatal úriember mellettünk foglalt helyet, majd úticélunkról érdeklődve arról biztosított, hogy Európa vagy talán a világ egyik legszebb tája a Lago Maggiore és környéke.
– Azért a Salzkammerguti tavak is csodálatosak – válaszoltam én, félig-meddig udvariasságból, mivelhogy mindeddig csak filmekben láthattam a csodás alpesi tájat.
Tamásy Liának, Pécs örökös teniszbajnokának sorsára akár a közép-európai XX. század krónikájában is szentelhetnének pár sort. Sorsa szorosan összefügg az évszázad hajnalának történelmi és geo-politikai változásaival. Talán csak a véletlenen múlott hogy végül is itt, Pécsett kötött ki, eresztett gyökeret.
Aki egyszer belekóstolt Dalmácia bájaiba, az örökre visszavágyik. A fehér sziklák, a kéklõ ég és a mindig változó ezerszínû Dalmát-tenger visszacsábítja vendégeit. A pálmafás sétányok, a zegzugos kis utcák, sikátorok, meghitt kis kávézók, vendéglõk és az esti hullámverésbe beleolvadó lágy dalmát dallamok magukhoz láncolják az odalátogatót.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
