Gyönyörű álmom
Gyönyörű álmom volt
azon az éjjelen, mikor
a harangok hallgatnak
Gyönyörű álmom volt
azon az éjjelen, mikor
a harangok hallgatnak
Ahogy telt-múlt az idő, és sokasodtak az ősz hajszálai, egyre reménytelenebbnek tűnt, hogy Sebastian Kaspersen főfelügyelő, két évvel a nyugdíjazása előtt társat találjon. Briliáns logikáját csodálták a laikusok és a szakemberek egyaránt.
Apóka és Anyóka a legendás hetvenes években ismerték meg egymást. Anyóka húszéves volt éppen, magas, vékony, vállig érő gesztenyebarna hajjal, tele várakozással és reménnyel, ami az életet illeti.
Az apró sárga-kék cinegék
úgy sürögtek, forogtak, szálltak,
olykor szinte zuhanórepülésben
lecsaptak a madáretetőre
a szemközti fáról
Pásztón születtem, de Jobbágyiban éltem, ahonnan érettségi után, 1972-ben kerültem Debrecenbe, továbbtanulni. Kicsinyke kislány koromtól kezdve az volt a vágyam, hogy könyvtáros legyek, és író.
Aki lyukas szívvel és két
kiló harminc dekányi élettel
született, aki néhányszor már
toporgott Szent Péter
előszobájában…
Minden rossz álmom,
éjszakai felriadásom
mélyén ott van a rettenet
a magánytól, végső
magamra maradástól.
Test-lélek-szellem
hármas egységében
születik meg a szerelem.
Kiválasztottak, kikben
a hívásra mindhárom
egymásnak megfelel.
Telihold nővér kerek képe
tekint rám az égről, éppen
felettem, halkan kérlelem:
emelj fel engem! Egyedül állok
a járdán, lámpák fénykörében.
Tegnap találkoztam azzal a magas, ősz hajú, kissé hajlott hátú és bölcs mosolyú nénivel, akit még májusban ismertem meg. A buszmegállóban három ülőhely van. Ezek egyikén ültem, fájós lábamat kinyújtva, térdemet masszírozva.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes