Helytörténet

Talán sohasem volt még ilyen aktuális ez a szép katolikus templomi ének, mint napjainkban, 2011. év augusztus 5-én Pécsett, a Havas Boldogasszony szép ünnepén.

1686-ban Badeni Lajos seregei kiűzték városunkból a 143 évig „ideiglenesen nálunk tartózkodó” törököket. Röviddel ezután a megritkult lakosságnak még a rác és kurucdúlást is végig kellett szenvednie. A városban és környékén mindenütt szanaszét hevertek az elhantolatlan emberi és állati tetemek. A vészt szinte törvényszerűen a súlyos, pusztító járványok kísérték.

Ha valaki rákapcsol az Internetkeresőre és kíváncsi hol is volt Pécsett a megyeháza, szinte a hírportálok mindegyike megemlíti, hogy ez a Széchenyi tér 9 sz. alatt tekinthető meg. Az utóbbi években meglehetősen sokat foglalkoztam városunk múltjával. Tudomásom szerint ez a Széchenyi téri monstrum épület, amelyet Korb Flóris (1860-1930) és Giergl Kálmán (1860-1954) építészpáros tervezett és Schlauch Imre (1840-1904) kivitelezett, felépülésétől kezdve a Pécsi Takarékpénztárnak adott otthont. Így volt ez 1945-ig.

A napokban a pécsi belváros legszebb korzóján, a Király utcában sétálgattam. Sok időm volt, így arra gondoltam újra megnézem a Vasváry ház emeletén berendezett kis emlékszoba-múzeumot. Sajnos nem tehettem, mert – amint megtudtam – már évek óta nincs nyitva. Nagy kár érte, Pécs múltja szegényebb lett egy értékes színfolttal.

A pécsi ipar kialakulásában nagy jelentősége volt a Tettye forrásnak és pataknak. A hegyről lerohanó víz ereje malmokat hajtott, de a tímárok, sörfőzők, kertészek sem tudták nélkülözni. Nagyon sok belvárosi kút is használta vizét. A levéltári iratok beszámolnak perekről, amelyeket a Tettye patak vízhasználatáért vívtak. Persze ez is úgy volt, ahogy lenni szokott. Mindenki használta, de a meder és a víz tisztítására senki nem fordított gondot. A patak pedig egyre szennyezettebb lett. Nagyon sok pécsi járvány innen, a fertőzött vízből indul ki.