Végre itt van a várva várt szép idő. Magamfajta idős embereknek jól esik kiülni egy-egy pécsi park árnyas fái alá. Ilyenkor az embernek eszébe jutnak a régi, kedves tavaszi emlékek. Sajátságos módon, a mostani tavaszokon valami fájdalmasan hiányzik. A lekövezett parkokban nem érzem a „föld illatát”, a téli álom után megújuló természet lázas lüktetését.
És jött a borzalmas II. Világháború, amely csak súlyos megpróbáltatásokat és rombolást hozott országra. Arról, hogy Marsay (Márovits) Andor hol és hogyan élte meg ezt a borzalmas időszakot, nincs hiteles adatom. Valószínűleg jelentős vagyont és eszközállományt tudott átmenteni, hiszen hamarosan ismét nagyszabású építkezésekre kapott megrendeléseket.
1936-ban Marsay Andor pécsi építész már országszerte jó hírnévnek örvendett. Munkájáról nagy elismeréssel nyilatkoztak az építésztervezők és a szakemberek. „1936-ban a vállalatát egy kisebb pécsi és egy nagyobb budapesti részre osztotta. A budapesti rövidesen az ország egyik legnagyobb vállalkozásává nőtte ki magát 2000 fős létszámával és legmodernebb magas- és útépítő gépparkkal.” (Dénesi Ödön)
Marsay (Márovits) Andornak, a híres pécsi építőmesternek alakját, munkásságát két riport alapján idézem fel.
Az egyiket az idős, nyugalomba vonult mesterrel Hársfai István készítette, amelyre a „Dunántúli Napló” 1980. július 6-i (4 p.) számában találtam rá.
Csak még egy rövid megjegyzés kívánkozik ide: A régi „Dunántúli Naplókat” lapozva, szívesen olvasgatom Hársfai István, egykori újságíró-publicista kitűnő cikkeit.
A politikai nagy hullámzások szülték 1873-ban a sokáig élő s politikai napilappá fejlődött „Pécsi Figyelő”-t, mely Magyarország függetlenségéért küzdött. Eleinte hetenként csak egyszer jelent meg. Első szerkesztője Simonffay János volt. Ez állásban Haksch Emil, később Kiss József volt, mely tisztséget 1888-ban Várady Ferenc vállalta magára.
Kiállítás nyílt 2012. március 19-én a pécsi Tudásközpont I. emeletén „Gebauer Ernő a könyvtárban” címmel. A Csorba Győző Megyei – Városi Könyvtár által létrehozott összeállítás a Helyismereti Gyűjteményben tekinthető meg április 7-ig. A kiállítást dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalka igazgatónő és L. Csépányi Katalin nyitotta meg. Az alábbiakban L. Csépányi Katalin beszédét közöljük:
Számomra mindig nagy öröm, amikor a régi pécsi napilapokat böngészve, valami – legalább is számomra – érdekes cikkre, anyagra bukkanok. Ilyen kincsre leltem a „Dunántúl” című újság 1924. december 25-i, karácsonyi számában megjelent, dr. Rónaky Kálmán: „Az újságírás úttörői Pécsett és Baranyában” írt cikkében.
Nyugdíjas éveim egyik legnagyobb ajándéka, hogy ráérek várostörténeti kutatásokkal foglalkozni. Az elmúlt tíz-tizenöt év alatt rengeteg érdekesség nyomára bukkantam, amelyeket azután rendszeresen publikáltam. Persze tisztában vagyok avval, hogy ez a röpke időszak nagyon kevés ismeretanyag megszerzésére volt elegendő. Így azután mindig nagy öröm számomra, ha valami új dologra találok.
A Bazár udvar mélyén működő Nick féle delikátesz kereskedés élénk forgalmat bonyolított le. A bolt előtt nyári időszakban, a tikkasztó forróságban egy takaros, kis söröző terasz csalogatta a szomjas belvárosi polgárokat a szomjoltásra, no meg egy kis vidám tereferére. Az 1933. évben a Nick udvar új bérlőt kapott Szalay Béla személyében.
Reéh Gyuritól nagyon sok mindent megtudhatunk a híres pécsi Nick család csemegekereskedéséről is. „Nick Károly a Lyceum-templom átellenében, a mai Poszek-féle kalapos üzlet helyén nyitotta meg 1874. évben fűszer- és csemegekereskedését, ahol előbb a korán beszűnt Consum egyletnek volt fűszerkereskedése. Üzlete itt nem floreált. Kissé távol esett, amiért is 1882. évben a Nemzeti Casino Király-utcai házába tette azt át, s itt kezdette mérni a pilseni ősforrást (vagyis, ahogy mai nevén ismerjük, a Pilsner Urquell-t).
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
