A „Pécsi Napló” egykori publicistájának jóvoltából részesei lehetünk a pécsi villamos beindulásának „szertartásán”. „1913. október 20.-án megindult a pécsi villamos vasút: Pontosan 9 órakor megtörtént a villamos pálya műszaki bejárása és az ún. „műtanrendőri” felülvizsgálat. Háromnegyed tizenegyre érkezett vissza a bizottság a városházára, ahol a tanácsteremben megszerkesztették az üzembe helyezési jegyzőkönyvet.
Pécs gazdaságtörténetének meghatározó szereplője a Hamerli-dinasztia. Nevéhez fűződik a világhírű Pécsi Kesztyű, a Király utcában hosszú évtizedeken át működött vaskereskedés. Mindemellett a Hamerliek jelentős mértékben hozzájárultak a Mecsek turistaútjainak fejlesztéséhez; a Flóra- és a Sári pihenő megépítése szintén a család tagjaihoz kötődik.
Idős koromban – lehetőségeimhez mérten – nagy előszeretettel keresek fel olyan helyeket, városokat, amelyek megőrizték múltjuk egy-egy tárgyi emlékét. Manapság sok szó esik arról, hogy legyen-e Pécsett újra villamos járat. Ilyenkor azután eltűnődöm, hogy milyen helytörténeti és technikai érdekesség lenne, ha be tudnánk mutatni az egykori pécsi villamos eredeti relikviáit. Hát igen, a szándék dicséretes, de hol lelhetők fel ilyenek?
Az 1800-1900-as századfordulón három sörgyára is volt Pécsnek. 1853 óta működött a Sörház utcában Scholz Antal és fia sörgyára, a mohácsi út melletti „Új Sörgyár”, amely ifj. Scholz Antal tulajdonában állt, és az ugyancsak 1853-ban alapított rókusaljai Hirschfeld S. Sörgyár.
Augusztus 6-án, a tassi falunapon volt a bemutatója T. Ágoston László legújabb kötetének, a Nömös tassi novelláknak. A könyvet kitörő lelkesedéssel fogadták a Tassi Helytörténeti Egyesület tagjai és az egyesületi sátorhoz látogató helybeliek is.
A kötetről így vall a szerző: „… Nekem is az Alföld, közelebbről a Kiskunság, a Csepel-szigetet körülölelő két Duna-ág összefolyásánál fekvő kis falu, Tass jelenti a szülőföldemet. Abba az itt-ott szikes, itt-ott poros, mégis édes és keserű földbe fúródtak a gyökereim, s ott is maradtak örökre kitéphetetlenül…”
A Kulturális Örökség Napjai eseményeinek sorából egy igazi kulturális kavalkádot emeltünk ki és ajánlunk Olvasóink szíves figyelmébe. A hagyományos európai kulturális eseményhez idén csatlakozott Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár a pécsi Király utca 9. szám alatt található épületegyüttes kapuit nyitja meg a nagyközönség előtt. A könyvtár munkatársai és lelkes pécsi civilek közreműködésével az elmúlt bő egy év alatt több mint 30 alkalommal itt került megrendezésre a Retro Könyvvásár, amely ezen a hétvégén számos művészeti programmal bővül ki és várja két napon át a betérőket.
Először is tegyünk egy rövid technika-történeti sétát a város múltjában. Pécsnek sokáig nem volt közvilágítása. A sötét, keskeny, rosszul kikövezett belvárosi utcácskákon az akkori pécsi polgároknak nem nagyon volt esténként sétálgatni való kedvük. Akinek mégis valami halaszthatatlan éjszakai intéznivalója volt, ehhez a merész vállalkozáshoz – ha módos ember volt – felbérelt egy olajlámpácskát vivő szolgát. Amennyiben erre nem tellett, be kellett érni egy saját tulajdonú kis kézi rézlámpával.
Hasonló pompás, fejedelmi menüsort tálaltak fel Őfelsége másik pécsi látogatása alkalmából is (ami sorrendben a harmadik volt).
A pécsi püspöki palotában I. Ferencz József császár és apostoli király tiszteletére 1891. június 22-én feltálalt ebédek
Potage Sevigné
Szárnyas krémleves párolt salátával
I. Ferencz József császár több esetben is látogatásával tisztelte meg városunkat. Minden egyes ilyen látogatás hatalmas szenzációnak számított, amely élénken foglalkoztatta a közvéleményt. Minden ezzel összefüggő eseményről beszámolt az akkori pécsi sajtó. Így a „Pécsi Figyelő” című kitűnő, egykori helyi lap két esetben is (1880. és 1891. évi látogatásairól külön-külön) részletesen közli a városunkba látogató I. Ferencz József császár és apostoli király tiszteletére a Püspöki Palotában feltálalt díszebédek menüjét.
Talán sohasem volt még ilyen aktuális ez a szép katolikus templomi ének, mint napjainkban, 2011. év augusztus 5-én Pécsett, a Havas Boldogasszony szép ünnepén.
1686-ban Badeni Lajos seregei kiűzték városunkból a 143 évig „ideiglenesen nálunk tartózkodó” törököket. Röviddel ezután a megritkult lakosságnak még a rác és kurucdúlást is végig kellett szenvednie. A városban és környékén mindenütt szanaszét hevertek az elhantolatlan emberi és állati tetemek. A vészt szinte törvényszerűen a súlyos, pusztító járványok kísérték.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
