Ötven év
Nagyon lehet, hogy túl vagy az életed felén.
Gazdag sem leszel soha már,
ne légy szamár,
S. Bálint Mária írásai
Ady és Zilah / 140. évforduló
Teljes nevén: Diósadi Ady András Endre, Érmindszenten – ma Adyfalva – született 1877. novenber 22-én, és 1919. január 27-én távozott közülünk Budapesten. Versei a magyar költészet élvonalába emelték, a politikai újságírás terén is számottevő a munkássága.
Köd
Tépni csak tépni egyre
Foggal és körömmel
Húsát a magánynak
Tudod,
ő az utolsó mindig mindig,
ki utadra ételt készít,
letörli a könnyeidet,
kimossa a zsebkendődet,
fényének
napfény száguld az égen
madárka száll a fényben
magával viszi a lényem
Őszi szösszenet
Sírva mosolyog az ősz,
mit mondhatna nekünk?
Jó időt hoztam, meleget,
a nap is süt most eleget,
A dilettáns
Kinek írd, kinek írd?
magadnak írd, e vacak gépen,
mi téveszt mindenképpen.
Valami van a levegőben?
Van valami a levegőben,
mely rothaszt, bomlaszt, fenyeget,
ellene semmit sem tehetsz,
Találkozás a Székelykőnél
Kirándulni nagyon szerettünk,
egy nap a Székelykőhöz mentünk,
mi, kik hajnalban felkelni nem restelltünk.
Sütő András jobb létre szenderült
Elöljáróban kiemelném az írónak azt a művét, amelyet már az igazán nagyok közé sorolhatunk, s amely őszintesége, bensőséges hangvétele miatt oly nagy sikernek örvendett, hogy azt olvasta kicsi és nagy, az éppen eszmélő és a nagyműveltségű is.