
A börtönőr a rabokhoz
Hajnalban a börtönőr azt mondja a raboknak a kőfejtőben: – No, emberek, van egy rossz hírem, meg egy jó hírem.
Hajnalban a börtönőr azt mondja a raboknak a kőfejtőben: – No, emberek, van egy rossz hírem, meg egy jó hírem.
Csend árnyaiban
fürdik az avartenger –
tél érintése.
Értünk harcoltatok,
Mikor elfordult a világ,
Értünk haltatok,
Ti, Mecseki Láthatatlanok.
Reggel. Egyedül áll a buszmegálló fedett részén. Harmincas lehet. Zöldes-szürke orkánkabátban, kötött bojtos sapkában. A szoknyája is kötött gyapjúból van. Piszkos-fehér színű. Lábán egy kissé kopott barna csizma. Hátán egy élénkpiros hátizsák.
Adott egy szociális gondozó. Nem én, valaki egészen más, egy szociális gondozó a sok közül, aki történetesen egy lakóotthonban dolgozott körülbelül tizenkét éve. Ebben a lakóotthonban huszonnégy órás műszakot is elláttak, ami azzal végződött, hogy nyolc fiatalt kellett szó szerint gatyába rázni, elkészíteni kora reggel, hogy ők időben odaérjenek a napközijükbe a busszal vagy mikrobusszal.
Rendszeres látogatói voltunk az Arbat meg a Szmolenszkaja üzleteinek, többnyire persze éjszaka, hogy az eladóknak ne kelljen miattunk is dolgozni. A házmestert is elláttuk minden jóval, ő meg ennek fejében igazolta, hogy a pincét nem komisz kölykök, hanem a Komiszomol vette birtokba. Így aztán zavartalanul élhettük világunkat, egészen addig, míg a szerelem közbe nem szólt.
Legismertebb tündérmesénk, Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi históriája elevenedik meg a Pécsi Harmadik Színházban varázslatos, költői hangvételű előadásként a budapesti RS9 Színház vendégjátékában november elején. Az Illyés Gyula lejegyzése nyomán született produkció képzőművészeti igényű, markáns látványvilága a gyermek- és felnőtt közönség fantáziáját egyaránt megragadja.
Mit tehet az ember halottak napján? A lelkek mécses-lángok szívburkában körbesétálják a temetőket, fáradt, zörgő csontú emlékekkel hazatérnek, behúzódnak a házba,és tovább fának. A sötétség sárgombócokat dobál a ajtókra,ablakokra, zuhognak a bútorokra, telefröccsentik az ágyat, a térdet, a szájat, hogy már álmodni,beszélni sem lehet.
Kristály-kéken
lengő szélben,
zengő dalban,
békességem
és reményem
halhatatlan.
– Gyantázás! – vezényelt a vonóval a prímás, mire megállt a tánc, s korsó után nyúltak a zenészek. / A csárdástól hevült párok örültek a szünetnek. Beszélhettek egymással, anélkül, hogy hallanák a padon bámészkodó szülék. A lágylelkű Bíró Bandi kicsit félt, de erőt vett magán, s közelebb húzta magához a lányt. / – Verácska, apám megegyezett a tieddel, hogy te leszel a feleségem. Így egy tagban lesz a két birtok.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes