Keresgélem a szavakat, mit is szabad, mit illik mondani? Tulajdonképpen mindegy, ennek már úgy sincs jelentősége. Hétfőn reggel éles telefon csengés vert fel gondolataimból. Öregedő életemben a korai hívás általában már nem sok jót ígér. Sajnos így volt ez most is. Egy kedves régi barátom hívott. Tompán visszhangzottak szavai a telefonban: szeretett barátom, mesterem, Kiss Karcsi, a Nádor Szálloda legendája nincs többé velünk.
A pécsi ipar kialakulásában nagy jelentősége volt a Tettye forrásnak és pataknak. A hegyről lerohanó víz ereje malmokat hajtott, de a tímárok, sörfőzők, kertészek sem tudták nélkülözni. Nagyon sok belvárosi kút is használta vizét. A levéltári iratok beszámolnak perekről, amelyeket a Tettye patak vízhasználatáért vívtak. Persze ez is úgy volt, ahogy lenni szokott. Mindenki használta, de a meder és a víz tisztítására senki nem fordított gondot. A patak pedig egyre szennyezettebb lett. Nagyon sok pécsi járvány innen, a fertőzött vízből indul ki.
A mai híradásokat figyelve szemtanúi lehetünk annak, hogy a mai kor előkelőségei minden luxussal felszerelt hatalmas gépmadarakkal érkeznek meg a protokoll látogatásaikra. De most szaladjunk vissza az időben… Az 1800-1900-as évek fordulóján még a luxusvonat tartozott hozzá a királyok, államelnökök protokoll által megszabott előkelő utazásához.
Pécs városának a 19. században már fejlett üzlethálózata volt. A belvárosban a Főtéren, a Király, a Ferenciek és az Irgalmasok utcában alig volt olyan ház, ahol valamiféle bolt ne működött volna. Találhattunk közöttük jelentős delikát boltokat, szakáruházakat (vas, üveg, cipő, kalap, méteráru stb.), de akadtak szép számmal kis alapterületű, olajos padlós, csengettyűs, apró szatócsboltok is.
Herczeg Ferencnek, a nagy magyar írónak van egy fantasztikus regénye, a „Szíriusz”. Ebben egy olyan időrakétáról ír, amely az embert visszaviszi a múltba. A könyv szereplői felültek a rakétára, és hipp-hopp, egyszeriben ott találták magukat a 18. században.
Gyermekkorom egyik maradandó élménye volt, amikor nagymamával – az egykori pécsváradi postamesternővel – elmehettem a községi patikába. A Német utca sarkán nyújtózkodó öreg épület már kívülről is békét, megnyugvást sugárzott. Az igazi „csoda” csak ezután következett.
Nagy ünnepe volt Kozármislenynek szeptember első hétvégéjén. Kiskozár és Misleny egyesülésének 80. évét és egyben várossá avatásának első évfordulóját tartották. A sokrétű, tartalmas, színes rendezvénysorozat megmozgatta a település apraját-nagyját.
Vannak korok, amelyek nehéz terheket rónak az egyes emberre is. Hazánk történelmében ilyenek voltak a második világégés előtti, alat Nikolits Mihályti és utáni évek. Ha ilyen időkben egy érdemes férfiú van felelős beosztásban, sokat tehet embert Nikolits Mihály
ár Nikolits Mihálysaiért. Ilyen volt Baranya vármegye és Pécs város méltatlanul elhallgatott és elhallgattatott főispánja, dr. Nikolits Mihály.
Már hetek óta azon tanakodom, miként írjak rólad, hisz én csak az öreg betyárkirály mondákból ismerlek. Szegényként, de gazdagként sem volt hozzád személyesen szerencsém. Tán méltó sem vagyok arra, hogy helybéliként írjak rólad, mert oly távol születtem a te híres Kondorosi Csárdádtól. De elfogadtam e rejtélyes kihívást, hogy jobban megismerjelek és most, hogy immár az a pillanat is elérkezett, amikor elolvassák rólad is szóló soraimat, olvasóimmal együtt én is azon tűnődöm, hogy merre is őrzik valójában Rózsa Sándor lábnyomait?
A mohácsi szőlőhegy egyik szép házán gömöri zászlót lenget a szél. Vajon mit gondolnak róla az arra járók? Érdekességnek, megfejthetetlen furcsaságnak tartják? Eltöprengenek rajta: mit jelképez ez az ismeretlen lobogó? És mit jelent annak, aki odatette? Látványa naponta többször is felidézi távoli szülőföldjének természeti szépségeit, az otthon levegőjét, a régi házakat…
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
