Kiállítás

Benépesül a pécsi János utca. Sietős léptű emberek igyekeznek a Pannon Magyar Házba. Gyakran megfordulnak itt, hogy a határon túlról érkező magyar művészekkel, tudósokkal találkozzanak. Ahogy most belépnek-belépünk az épületbe, szépséges faszobrok fogadnak minket: Balázs Balázs hímesházi művész alkotásai.

Hetedik alkalommal nyílt meg a kétévenként megrendezésre kerülő Mohácsi Képző- és Iparművészeti Szalon kiállítása. Ez a hét alkalom még nem olyan sok, hogy messzemenő tanulságokat és következtetéseket vonjunk le, s a jövőre nézve utakat jelöljünk ki, de ahhoz éppen elegendő, hogy elmondjuk: milyen hatással van ez a rendezvény a város és a térség életére.

A modern kori emberek többsége nem hisz a misztikában. A kétszázas számjegy mégis gondolkodásra késztet, kérdéseket ébreszt bennünk: ki az alkotó, aki ennyiszer vállalta a megmérettetést, s mindannyiszor tisztán, számos tapasztalattal, elismeréssel gazdagodva került ki a művészi megformálás és a kényes, igényes, gyakorta gáncsoskodó befogadás, értékítélet kemény konfliktusából?

A természet nyújtotta élmények gyakran ihletői képzőművészeti alkotásoknak. Grincsisin Artúr alkotói világa mostani kiállításunkon az évszakok változásából természetesen következő változást mutatja be, mely változás az emberek többségéhez – különösen a családi házban élőkhöz – nagyon közel van.

Engedtessék meg, hogy bevezetőmet egy személyes élménnyel kezdjem. Kedden délelőtt másodszor is ide, e helyszínre igyekezve – hogy újra szemügyre vehessem e kiállítás képeit – találkoztam egy kedves ismerősömmel, aki éppen e galériából jött. L