Hónap: 2015. január

Mivel ez az egész rabtalanítás pofonegyszerű dolognak látszott, nem is volt semmi elképzelésem, azon kívül, hogy összecsődítem a láger lakóit a főépület elé, s közlöm velük, e perctől fogva szabad emberek, mehet mindenki isten hírével, ki merre lát. Egyedül attól tartottam, a rabok majd a nyakamba borulnak határtalan nagy örömükben, és sok hálálkodó fogoly bizony képes agyontiporni egy embert.

Nyújtsa föl a bal kezét, aki nem ismeri azt a Móricka viccet, hogy megkérdezi a tanító néni a gyerekektől, ki mi akar lenni, ha felnő. Na, ugye? Mindenki tudja mi akart lenni a Móricka. Azt azonban még nem tudjátok, mi akarok lenni én. Nem, nem kell semmiféle tizennyolc éven felülieknek szóló karikát kirakni. Jól van, megmondom nyíltan, bele a szemetekbe. Tanácsadó.

A bevonulást sikerült egy hónappal kitolnom azzal, hogy visszamentem államvizsgázni a pedára. Nagy merészség volt, hiszen eredetileg nem is akartam vizsgázni, ergo elő sem vettem a könyveket. Aztán meggondoltam magamat. – Legrosszabb esetben megbukom, de addig sem vagyok katona – mondom anyámnak, akit éppen akkor látogattam meg a petrozsényi kórházban.