Különös találkozási pont most Fonyód, ez a galéria, a Balaton közelében: hiszen az összekötő kapocs Mohács, a Duna-parti város, ahonnan származik a galéria tulajdonosa és ahonnan származik a most kiállító, Budapesten élő művész is, Dombyné Szántó Melánia. Mohácsról sorsuk elszólította őket
Gamus Árpád, a Pécsi Galéria igazgatója tájékoztatta lapunkat a pécsi Munkácsy-kiállítás tapasztalatairól:
– A kiállítás január 2-február 19. között volt, 44 303 látogató nézte meg. Nemcsak Pécsről és Baranyából, hanem távolabbi megyékből is eljöttek hozzánk, többek között Körmend, Hévíz, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Siófok, Marcali, Dunaföldvár, Székesfehérvár, Szekszárd helységekből, de jöttek Bács-Kiskun megyéből Bajáról, Kalocsáról, Kecskemétről.
Hazánk világhírű festője, Munkácsy Mihály műveinek kiállítása február 19-ig volt megtekinthető a Pécsi Galériában. A Képek Amerikából elnevezésű tárlaton Pákh Imre amerikai – magyar származású – tulajdonos jóvoltából olyan szemet gyönyörködtető festményeket láthattak az érdeklődők, mint a Pálmaházban, a Mosó asszonyok vagy a Ballada.
Egy-egy kiállítás megnyitása több szempontból is kivételes alkalom. Először azért, mert a kiállított műveket látva bepillanthatunk egy alkotói világba. Másodszor: mert ha már ismertük a kiállító munkásságát, újabb munkáinak látványa bővítheti és elmélyítheti ezt az ismeretet.
Zámbó Kornél – akárcsak valamivel korábbi és tőle kissé nyugatra „elterülő” kollégája, Hieronymus Bosch – apokalipszist fest, angyalokat és ördögöket fest, azaz az embert festi. Embereket fest, azaz az ördögöt festi. Mert megjelent. „Három fő veszély les az lélekre” – ugyebár – „elsőül ez velág. Kettő: az test.
Kányádi Sándor – erdélyi költőnk – egyszer megkérdezte egy kisgyerektől, hogy: − Mi a vers? − Vers az, amit mondani kell. – hangzott a válasz. Azt hiszem: kép pedig az, festmény az, amit nézni kell. Mert ha most sorra megkérdeznénk minden jelenlévőtől: miért jött el a mai kiállítás-nyitóra, és fogalmazódna is olyan válasz, hogy az alkotó: Dombyné Szántó Melánia gyerekkori barátjaként, iskolatársaként, volt kollégájaként, tanítványaként, édesanyjának, öccsének munkássága, személyisége iránti tiszteletből…
Ebben az évben töltötte be 60. életévét Trischler Ferenc szobrászművész, aki mögött közel négy évtizednyi alkotói életút áll. E megtett út gazdagságát szinte lehetetlen bemutatni egy kiállítás keretében, s ezért a művész és vele együtt a rendezők az életműnek egy válogatott szeletét tárták a látogatók elé.
Az 1967-ben alapított szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum – vagy közismertebb nevén a „Skanzen” – ez év június 23-án jeles napra virradt: ekkor került sor az immáron hatodik épületegyüttes, a Dél-Dunántúl tájegység ünnepélyes megnyitójára.
A pécsi Bártfa utcai Általános Iskola képzőművész szakkörének anyagából nyílt kiállítás a Pécsi Városi Könyvtár Kilenc Király Gyermekkönyvtárában június 10-én. A gyerekek olvasmányélményeikhez készítettek illusztrációkat: egyrészt Csorba Győző verseihez, másrészt – kapcsolódva A Nagy Könyv programhoz – kedvenc könyveikhez. A kiállítást L. Csépányi Katalin nyitotta meg, majd Szakács Istvánné, a Bártfa utcai Általános Iskola tanára tartott rendhagyó órát gyermekkora legszebb könyveiről.
Dombyné Szántó Melánia tárlatának nyitására gyűjtött össze ma bennünket a meghívó. Az ő területe – a festészet – magányos művészeti ág. Egy zenekar muzsikusai, egy balettegyüttes táncosai közösen alkotnak valami szépet – „egymásba kapaszkodva”. A festő ecsettel a kezében üres papíron, vásznon egyedül teremt egy világot.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
