Bencze Ilona a népszerű színésznő-rendező egy különleges könyvvel lepte meg rajongóit. E sorok írója emlékszik rá, hogy az egyik legszebb színésznő volt, sőt a toplistán az 50 legszebb magyar nő közé is bekerült. A ma 63. évében járó, sokoldalú, királynői külsővel rendelkező hölgy bátran letagadhatna tíz évet. Sajnálom, hogy interjút akkor készítettem vele, mikor még nem olvastam könyvét, mert más kérdéseket tettem volna fel, de hagyjuk az interjút, koncentráljunk a könyvre.
Október elején egy kolozsvári egyetemisták által mintegy három éve létrehozott társulat látogatott el Pécsre két előadás erejéig. Az Alteregó Irodalmi Előadócsoport – amint a nevéből is kitűnik – irodalmi műveket, főleg verseket ad elő sajátságos, fiatalos stílusban.
– Először baráti társaságban kezdtünk el egymásnak verseket mondani – avat be a kezdetekbe Széman Csilla –, akkor legtöbbünk még középiskolás volt, de akadt közöttünk „dolgozó ember” is.
Az itt következő írás „a tudósító egy napja” alcímet is kaphatná. A rengeteg program közül néha tudatosan, néha spontán választva egy nap eseményeit villantjuk fel a kedves Olvasók előtt a tizedik Pécsi Országos Színházi Találkozóról. 10:50 Széchenyi tér, tömegek, ismerősök és ismeretlenek, rohanás a Színház tér felé a Dominikánus Házba a szakmai beszélgetésre. Téma: az előző esti versenyprogram, a debreceni Csokonai Színház előadása, a Fodrásznő.
1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és még abban az évben leszerződött a Madách Színházhoz. 1980-ban a Népszínház, majd 1983-ban a Nemzeti Színház tagja lett, de 1990-ben visszatért a Madáchba. Komikaként és drámai szerepekben is nagyot alakít, számos filmben szerepelt. Többek között a Frédi és Béni című rajzfilmsorozat Vilmájának kölcsönözte jellegzetes, mély hangját.
Tom Ziegler Grace és Glória címmel kétszereplős színművet írt, melyben egy utolsó napjait élő, de az életet és a munkát szerető puritán, bölcs falusi farmerasszonyra – akit meghalni küldtek haza a kórházból – ráerőltetnek egy hospice-szolgálatos nőt, aki a Harwardon végzett sikeres közgazdászként élt, de nagy lelki trauma érte, s ennek feldolgozását vagy felejtését reméli a haldoklót segítő tevékenységtől.
Sosem láttam aktuálisabb darabot. Csiszár Imre rendező leporolta az Ibsen által a 19. században alkotott, majd Arthur Miller által átírt drámát, A nép ellenségét, és szinte azt mondhatnám, hogy egy mai, kortárs darabot vitt színre. Vagy talán a világon semmi sem változik? Mindenképpen, a színdarab minden szereplőjére a nézők kapásból tudnának mondani pár mai napi alteregót.
Lassan már több mint egy évtizede figyelem őt a Pécsi Nemzeti Színház és a Harmadik Színház előadásain. Azt sem tagadom, hogy már idős korában ismertem meg, így ifjúkori szerepeiről véleményt sem formálhattam. Számomra ő a jólelkű, mindig segítőkész, a sors sodrásába csöndben belenyugvó kisember, aki egy elejtett halk szavával többet mond, mint mások hosszú harsány monológjaikkal.
Az ország színháza nemcsak a budapestieké – mondta Jordán Tamás főigazgató, a Nemzeti Színház megyejárás programja baranyai rendezvénynyitásának sajtótájékoztatóján. – Ezért találtuk ki, hogy két színházi évadon keresztül minden hónapban az ország más megyéjére fordítjuk a figyelmet. Hajdú-Biharral kezdtünk szeptemberben, a következő, az októberi a sorban Baranya.
Az egész úgy kezdődött, hogy 2000 tavaszán Jordán Tamás, az addig évenként más-más helyszínen lebonyolított országos színházi találkozók fő szervezője fölkereste Balikó Tamást, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatóját, hogy mivel az a tervük, hogy ezentúl egy állandó helyszínen bonyolítsák le a fesztivált, helyt adna-e ennek a mecsekalji város.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
