Hegedüs Sándor írásai

Ami elmúlt, elmúlt, mi fájt vagy haragot gyújtott, komikummá simította az idő, és tán maga sem hinné, ki leírja, hogy úgy volt, ahogy volt, ám nevetni, jóízűt kacagni az tud igazán, aki valahogy, valamikor ugyanazon a göröngyös úton végigaraszolt.

Jogszabályok és paragrafusok bozótjában tévelygő kortársaim népek és nemzetek tegnapját lezáró, holnapját regulázó paktumok lényegtakarójára és szerződések nyílt vagy titkos külön rendelkezésére gondolnak – de itt most nem erről van szó.

Te is tudtad, én is tudtam, hogy jön az az iszonyat, melyet kimondatlan szavak elröppenő bújócskáiba burkolva üzentél az értőn érzőknek, mikor a jelről beszéltél, a rajt jeléről, hogy akkor jönnötök kell.

Csak én tudom, ki voltál. Hozzám tartoztál, és elvesztettelek. Ötven éve… A világ, a haza, a család, az apád, az anyád, az iskola… már a nevedet sem tudja.