Mire emlékszik a diák?
Amikor betöltöttem a hetvenedik életévemet, a család ünnepi ebéddel kívánta megünnepelni ezt a jeles napot. Szóval én a hetvennel hetvenkedtem. Némi számolást csináltam és megkérdeztem magamtól. – Mire emlékszel öregem?
Hónap: 2020. május
Elégia
Ott ült az ablak mellett.
Emlékszem, varrt szegény.
A tű parányi sebet ejtett
napbarnított kezén.
Borbolya-varázslat
Bimbó pattan
jajt kiált felfelé
kéz duzzad
kar renyhül
lehúzza virággal teli ág
„Beszéljenek a versek!” – interjú Nászta Katalinnal
Amikor levelemben Nászta Katalint megkértem, meséljen hivatásáról, alkotói énjéről, teljesítményeiről, kudarcairól – egyszóval az eltelt 70 évről –, a tőle már megszokott egyenességgel válaszolt: Régebb úgy voltam ezzel, mit kell külön ünnepelni egy kerek évfordulót? Főleg, ha az ember idősebb. Mintha az ő érdeme lenne, mennyit él.
Contrapunto
Akarok veled beszélni, röviden leírom, mire gondoltam. Puhítottam anyádon is, ne támadj neki mindig, szeretném, ha visszaengedné Somát Szeles dombra, de ahhoz Somának is változni kell. Figyelj, elmehettek Szeles dombról, de nem lesz az olyan jó, hidd el, spórolhattok lakásra, addig lakhattok nálam is akár, ez nem akadály, de családi házban lakni a legjobb.
Ballada a perifériáról
Nem kértem azt soha, hogy én lehessek,
hogy a magas égből földi porba essek.
De ha már itt vagyok és itt is maradok,
legalább vigyázna rám az angyalom.
A perem alatt
Még sosem jártam Ottóéknál. Általánosban végig padtársak voltunk. A gimit mindketten a város egy-egy elit gimnáziumában végeztük: ő a Leőweyben, én a Nagy Lajosban. Ettől kezdve ritkásan találkoztunk. Egyetemen egyáltalán nem. Később elmentünk egymás esküvőjére, majd a gyerekek születésénél láttuk egymást újra, azóta csak most.
Húizhú
Én nem vagyok
Se író, se költő
Csak a ceruza másik vége
A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 9. rész
Az 1871-es évben az alapszabály szerint négy hangversenyt rendeztek, az adventi időszakban vasárnaponként pedig ismét négy kamarahangversenyt. Ez utóbbiaknál bérletet is hirdettek. Ezt követően szilveszterkor a szokásos tréfás óév-búcsúztató összejövetelre került sor a Hattyú-teremben, telt ház előtt.
A Nagy Macska csillagkép
A Jóisten a Teremtés munkájának éppen a közepén tartott. Sok dolga akadt, ebben is, abban is talált valami javítani valót. Időnként megállt, végignézett az elkészült munkán, és elégedetten bólogatott. A Föld, igen, az egész ügyesen sikerült! Hegyek, folyók és erdők, van rajta minden, ami kell! Az állatok is szépek és okosak, jól meg lehet különböztetni őket!