Sosem gondoltam volna, hogy ezt így is lehet. Moliere: Tartuffe. Milyen jó, hogy Petri György újrafordította. Mikor még kötelező olvasmányként rágtam végig, nem érdekelt, elkábított a régies nyelvezet, unalmas volt, legyintett bennem a nagyképű fiatal: á, ilyen már nincs. És a por, ami rátelepedett eltakarta a lényeget.
A mozival akkor ismerkedtem meg először, amikor Kajántóról Petrozsény városába költöztünk. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Azóta is a bűvkörében élem napjaimat, még ha nem is akkora intenzitással, mint suttyókoromban.
Az én apukám felnőttnek született. Sohasem látszott a szemében a gyerekség. Nem is a gólya hozta, a gólyának túl gyenge a szárnya. Egyetlen gólya sem bírta volna el, hogyan is pottyanthatta volna a nagymama udvarába…
Kóboroltam fél világon át
Szaladtam harmatos fűhöz
Kérges, odvas fához
Üvöltve faltam a gyönyört
Csiklandoztam a hegyeket
Meghágtam a buja völgyeket
Baranyai Aurél (1903-1983), a híres gyógyszerész, gyógynövény-, és helytörténet-kutató, emellett nagy érdeklődési körű jeles személyiség-egyéniség halálának huszadik évfordulóján – összefogás eredményeként – előbb emléktáblát avattunk a Széchenyi téri, volt Arany Sas patika falán, majd ezt követően, egy másik alkalommal a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Növénytani Tanszékén, a Szigeti úti egyik konferencia-termében emlékkonferenciát rendeztünk.
Mikor a föld mélyén izzó múlt,
egyszer vörös magmaként föltolul,
és förtelmest morog feszült ébredéssel,
s mindent olvasztó öleléssel elfedi
Ez a történet még véletlenül se Magyarországon játszódik. Nem, az alábbiak húsz éve történtek velem, mikor pultosként dolgoztam. Kaliforniában. Egy szép nap odajött hozzám a főnököm és a kezembe nyomott ötven dollár ruhapénzt.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
