Kóta Dénes emlékére
„Szeretem a madarakat. Etetem őket, amint az első hó leesik. Szeretem a madarakat, a szárnyasokat, szeretnék jóban lenni az angyalokkal … ki tudja?!”
Barátbúcsúztató
„Repülnék”
Repülnék – Kóta Dénes emlékére
A Pazaurek
Pazaurek Dezsőnek tegnap este 21.55-kor befejeződtek a földi szenvedések – e szavakkal tudatta velem e-mailen a szomorú hírt Tunás, azaz Mayer Antal Mohácsról április 6-án délelőtt. Két éven át együtt szorítottam Dezsővel azért, hogy a ritka betegségével sikeresen megküzdjön; svájci műtétjéről, kijevi kezeléséről többször beszéltünk telefonon, sms-t váltottunk – sms-ben többször viccelt, mint szóban…
Motesiky Árpád felesége emlékére: Berta
Halálhíre sokkolóan hatott, hiszen ez évben sorra veszítettünk el a Hetedhéthatár barátai közül több hasonló korút – és minden egyes csapás után úgy éreztük, több már nem jöhet. Aztán augusztusban megérkezett a levél, benne a szörnyű hírrel, melyet barátunk és szerzőtársunk, Motesiky Árpád nyolc hétig közölni sem tudott: Berta elment.
Hulló falevél – Kurucz Gyulára emlékezve
Ha jól emlékszem, talán a Hetedhéthatár 200. számának megjelenése alkalmából rendezett bulin történt. A Sport utcai irodák előadótermében magunkat ünnepeltük. Összegyűlt a kis csapat apraja-nagyja, ifjabbak és idősebbek. Volt, aki az „öregek” ajkán csüngött, mások világmegváltó gondolatokat váltottak, és titokban abban reménykedtek, hogy nekik sikerülni fog mindaz, ami eddig másnak nem.
Juhani Nagy János és Kurucz Gyula emlékére
Bodony: éppen három éve, 2004 nyarán jártam Jánosnál, Asztor kutyámmal. A házát könnyen megtaláltuk az Új soron. Úgy léptünk be a kertjébe, mint akik 350 kilométerről hazatértek… Hetedhéthatár – 10 éve lesz lassan, hogy a keresztszülők e nevet adták a lapnak: édesanyám és Kurucz Gyuszi, egymástól függetlenül mondták ki a szót, amikor kiderült, hogy az általam kitalált cím, a Héthatár, már levédett…
In memoriam Kurucz Gyula
„Nomen est omen.” – illett rád a mondás:
Sejtjeid nedve kurucos vagányság.
Hittük: rajtad nem foghat semmi rontás,
In memoriam Juhani Nagy János
Egy éve történt. Ha nem is
mindent, de agyamba véstek.
Nem gondoltam, hogy velem is
„Ha megszólal az utolsó gong…”
Most is hallom Kurucz Gyuszi hangját. Azt a mélyzengésű baritont, ahogyan Csokonai, Ady, József Attila verseit mondta – átélten, de sosem hatásvadászóan. Eszembe jutnak a szálkai szép napok, ahol összebarátkoztunk, s jóízűeket nevettünk, mert ugyanazokat a Heltai-szövegeket fújtuk „kívülről”.
Elmaradt találkozás
A Hetedhéthatárnak nemcsak olvasói vannak hét határban, szerte az országban és szép számmal külföldön is – különösen mióta honlapunk, internet-elérhetőségünk is van –, hanem mi, szerzők sem ismerhetjük – a nagy távolságok miatt – mindannyian egymást személyesen. Juhani Nagy Jánossal nem találkoztam soha, de hangulatos írásaira már a honfoglalásról írott – bemutatkozó – sorozata közlésekor felfigyeltem.