Tátrai S. Miklós írásai

Az ember életében néha történnek olyan események, amelyek gyökeresen megváltoztatják érzelem és gondolatvilágát. Kételkedni kezd a véletlenekben, és elfogadja, hogy lehetnek olyan tőlünk független erők, amelyek befolyásolni képesek sorsunk alakulását. Sokáig magam is úgy véltem, hogy a környezetünkben érzékelhető véletlenek nem lehetnek szándékosan irányított események.

Február utolsó napján az ébresztőóra hajnali négy órakor szólalt meg. Nem sokat aludtam az éjjel. Álmatlanul forgolódtam, és többször felidéztem az előző esti vadászat eseményeit. A vetés közepén vettem észre a két süldőt. A patak túloldalára igyekeztek, ahol már addig is komoly károkat okoztak a repcében.

A kellemes ebédet hatalmas mennydörgés, zavarta meg. A villámlást nem is észlelték, olyan hirtelen történt, hogy az ég elborult és a nyári zápor zuhogni kezdett. A következő villámlás és dörgés csak néhány másodpercet váratott magára, majd a vihar újra és újra megmutatta erejét. Mindez nem volt teljesen váratlan, mert előre jelezték a több hullámban átvonuló veszélyt.

Péter haragosan dobta félre a megyei hírlap aznapi számát. Körösfalvi Kornél cikke bosszantotta fel, amelyben a szerkesztőség fiatal munkatársa a vadászatról értekezik. Írása arról tanúskodott, hogy az egyébként tehetséges újságíró keveset tud, és még kevesebbet ért a számára idegen világból. Péter matematikát tanított a város gimnáziumában, és több mint harminc éve hódolt a vadászat szenvedélyének.