Mi lehet az oka annak, hogy a köznévi és tulajdonnévi szóösszetételek rendszerének tanulása és helyesírása változatlanul nagy gondot jelent a diákoknak és felnőtteknek egyaránt? Talán az, hogy az összetételek rendszerezése több szempont alapján történt, és nem könnyű a rendszerek között kapcsolatot teremtenünk. Az egybeírás és a különírás, valamint a több elemű szóösszetételek helyesírási szabályainak alkalmazása során is sok a bizonytalanság.
Ha jó a beszédhallásunk, könnyen felismerjük, hogy értelmes-e az adott szöveg interpretációja. Ha számunkra követhetetlennek tűnik a szöveg tartalma, akkor lankad a figyelmünk, de még az is előfordulhat, hogy bosszankodunk a produkció miatt.
Sokan, sokfélét írtak már erről a kérdésről. Egyesek szerint felesleges a múlt emlékeit tanulmányozni, mert ez visszahúzó erő lehet. Mások úgy tartják, hogy a múltbéli emlékek segíthetnek bennünket élettapasztalataink értékelésében; és csak a múlt tanulságai alapján érthetjük meg: „honnan – hová” jutottunk…
Inczefi Géza vetette fel először a magyar névtudományban, hogy a névadás körülményeinek vizsgálata során érdemes figyelmet szánni a névsűrűség kérdéskörére. Arra, hogy adott hely névanyagában milyen összefüggés van a terület nagysága és a névvel azonosított helyek (locusok) között.
Ebből a kis összeállításunkból is kitűnik, hogy Baranya vízrajzi közneveinek nagy része eredet szerint a legrégebbi (legidősebb) szavaink közé tartozik. Az uráli alapnyelv korából származik 7 köznevünk. Ezek 4000 évnél is idősebb szavak! A finnugor együttélés korából való 13 vízrajzi köznevünk. Ugor kori 3 név. A finnugor és ugor kori nevek 3–4000 évesek!
Jelentésük alapján így csoportosíthatjuk Baranya fontosabb vízrajzi közneveit.
Természetes vízfolyások: ág, árok, csöpögő, csörgő, ér, patak, sár, séd, víz, zuhogó.
Mesterséges vízelvezetők, vízgyűjtők: árok, csap(a)árok, csatorna, kanális, malomárok, sánc.
A természetes folyóvíz szakasza: csurgó, fejeték, fok, fő, gázló, holtág, kadar, kút, torok, zátony, zuhogó.
A földrajzi nevek (újabb szóhasználattal: helynevek) kialakulásának egyik tipikus módja, hogy a köznevek egyediesítő funkcióban – a köznévi jelentést részben vagy teljesen őrizve – tulajdonnévvé váltak: cser > Cser, Cseres; hegy > Hëgy, Högy , három fa > Háromfa (falunév).
Az 1960-as évek elején a falu alatti és a távolabbi réteken halastavakat létesített – példás együttműködésben – a mocsoládi és mágocsi téesz. A tavak ezeket az egyszerű neveket kapták: Felső-tó, Középső-tó és Alsó-tó. Hibátlan nevek, mert rövidek, könnyen kiejthetők, és nem okoznak helyesírási problémát.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
