Népszerű tudomány

A csecsszopó gyermekről szóló fenti finn találós kérdés is példázza, hogy e kisműfajban milyen gyakori a szókezdő hangok azonossága, vagyis az alliteráció. Úgy tűnik, hogy e műfajnak ezen stiláris eszköze főleg a finnugor népekre jellemző, legszebb példáit a finneknél és karjalaiaknál, valamint nálunk, magyaroknál találjuk.

Egyetemi éveim alatt ó-török nyelvekkel is foglalkoztam, s az élő török nyelvek közül azért esett a baskírra a választásom, mert fel akartam dolgozni Mészáros Gyula 1909-ben gyűjtött, a budapesti Néprajzi Múzeumban őrzött anyagát. Mészáros Gyula Julianus barát nyomában járta be Magna Hungaria, a mai Baskíria földjét, hogy nyelvi és néprajzi adatokkal járuljon hozzá az őshazakutatás kérdéseihez.

A most közölt műfordítások első szövege a Közel-Keleten, az arab világban és a törököknél általános (az itt szereplő egyiptomi változat mellett van feljegyzése a palesztinai araboktól és Tuniszból is, az oszmán-török adatok száma pedig meghaladja az ötvenet), de vannak magyar megfelelői is – most csak egyet idézek a Magyar Nyelvőr 1876-os kötetéből, a Moldvában található Klézséről.

Mint korábban írtam egy a hangyákról szóló magyar találós kérdés kapcsolatairól – kiderült, hogy csak a horvátoknál (ráadásul náluk is csak hazánkban és a szomszédos Szlavóniában), valamint a Krakkó környéki lengyeleknél vannak párhuzamai.

Olyasmiről beszélek én,
Szőre szorosan áll testén;
Amikor sír a gyereked,
Könnyen vidámmá teheted:
Ha az előbbi dolognak
A kicsinyét néki adtad…