Drága Barátom! Látod, még sosem neveztelek így, pedig biztosan ebből is jó viccet kanyarítottál volna, mint ahogy a „mosogatásról” szóló félmondatunkból… Milyen jó: ezt mi ketten értjük! Zavarban vagyok és ezt is nagyon ügyetlenül teszem…
Ma délután érkezett a szomorú hír, hogy december 23-án elhunyt barátunk és szerzőtársunk, Trebbin Ágost. 2008 óta, az akkor még nyomtatásban megjelenő Hetedhéthatár, majd az online változat egyik legtermékenyebb alkotójának ismerhettük meg őt.
Dr. Kocsis József – 1937-2013. A július 26-án eltávozott Kocsis József barátunk és szerzőtársunk temetése augusztus 6-án, kedden 16 órakor volt a szentlőrinci temetőben. Szentlőrinc város díszpolgára számára a szerettein kívül két fontos dolog volt az életben: a tanítás és az írás. Ezek által sokak ismerték meg – így szeretetre méltó személyiségének hatása kitörölhetetlenül megmarad.
Bércesné Kocsis Ilona és lánya, Hajnal Éva búcsúzik az alábbi sorokkal és verssel Kocsis Józseftől, a szeretett testvértől és a szeretve tisztelt nagybácsitól. / „– Nővérem, hol vagy?” Így kerestél legutóbb a gépen…, ahogy mi nevezzük, én sietve válaszoltam: „– Itt vagyok!” Tudtad, hogy a közeledben vagyok, megnyugodtál. „– Itt vagyok!” – mondom most is…
Kocsis József barátunktól testvére, Kocsis Tibor búcsúzik a Magány című verssel. A temetés Szentlőrincen lesz, augusztus 6-án, kedden, 16 órakor. / MAGÁNY / Amikor / a legelső cigarettát, / a diófa ringatását, / szép Mecsekünk bejárását, / erdők csendjét, szél zúgását, …
Talán meg kell érni azt a kort, hogy ilyen bölcsesség társuljon a tehetséghez? Ma még nem tudom eldönteni. Itt állok középkorúan – sokszor úgy érzem középszerűen – és várom Őt, hogy megjelenjen az egyre szűkülő körünkben. Az Iparosban, egy összejövetelen, rendezvényen. Csak úgy, észrevétlenül, hátulról beosonva, az utolsó sorban helyet foglalva. Ha megpillantottam ősz üstökét, a mindig szeretettel csillogó tekintetét, megnyugodtam. Most már semmi rossz nem következhet be, hiszen Ő is megérkezett.
Nem mondhatom, hogy jól ismertük egymást. Talán kétszer vagy háromszor találkoztunk a Hetedhéthatár Iparos-beli összejövetelein. Így tehát személyes emlékem kevés maradt róla. Közöttünk a kapcsolatot az jelentette, hogy olvastuk egymás írásait, s ez alapján állíthatom, mindketten tiszteltük a másikat.
Július 26-án délelőtt elment Kocsis József… Barátunk és szerzőtársunk. Szintén Hetedhéthatáros barátunk és szerzőtársunk, Kocsis Tibor bátyja. Elsőként ő, a testvér búcsúzik szeretett Jóskánktól a Hetedhéthatár oldalán.
GOJÁK JÁNOS 1930. december 4-én Bikalon született horvát–magyar mezőgazdasági munkás szülők gyermekeként. Elnémetesedett település sváb falusi környezetében nevelődött; középiskoláit államosításáig a pécsi jezsuita Pius Gimnáziumban végezte, Pécsett kezdett teológiai tanulmányait pedig a budapesti Hittudományi Akadémián történő doktorálással 1958-ban fejezte be.
A barát(1), akivel találkoznom valaha adatott. A barát, akivel összetalálkozni érdemes volt. Vonzó, még zömökségével is férfiasságot sugalló, mély és kidolgozottan erős, gyönyörű bariton orgánumával olyan lény volt, aki mintha folyvást épp az élet értelmességéről közvetítene üzenetet. Mert volt mondanivalója, főként a lét súlyos kérdéseiről.
2012. február 11. hajnalán Kadosa Beatrix barátunk eltávozott körünkből. Szívének sokadszori újraindítása most nem sikerült… 2004. január 23-án jelent meg az alábbi verse a Hetedhéthatárban:
melegen hullámzó // tónusos ritmus – / zárt ökölből sugarasan / szerteszét pattanó ujjak:
tágra-dobbanó / mélybe-teljesedő / éltető áramlás
Éppen egy éve, augusztus utolsó napjaiban kaptam levelet Tőle. Rövid levélke volt, inkább csak életjel. És fölsejlett benne a halál is: kedves barátnője hirtelen haláláról szólt benne nehéz szívvel: „Még egy közeli barátném halt meg a héten, Márkus Ica, a festő, tűzzománcos. Agyvérzést kapott, hatvanhat éves volt.” És mert érezte talán, túl sok ez halálból, hiszen néhány napja panaszolta gyerekkori barátnője váratlan, megrázó távozását, ezért hozzátette: „Jót is írok: sok a madarunk, és új virágok jönnek a rózsafán a terasz mellett.”
Videcz Ferenc barátunk és szerzőtársunk posztumusz könyve megjelent a Pro Pannonia Kiadó gondozásában. A Mária könnye című kötet bemutatója június 6-án 18 órától lesz a pécsi Várkonyi Nándor Könyvtárban (Nagy Jenő u. 24.)
Ismertem a véleményét, a paródiákkal nem tud mit kezdeni, olyan, mintha az ember nyelvet öltene a másikra, mondta egyszer. Szorongva nyújtottam hát át neki Télutó című kötetemet, benne a róla szóló paródiával. Két hét sem telt el, amikor megcsörrent a telefonom, és megszólalt benne Gyurka barátom. Nemcsak jól szórakozott, hanem mintha tükörbe pillantott volna, mondta.
Editre gondolok, és átmelegszik a szívem.
Nem eltávozott barátomra emlékezem, hanem az élőre, akinek humorát nemcsak a Hetedhéthatár humor rovatából ismertem (ott is kedveltem: a lap olvasását az ő rovatával kezdtem, amíg létezett a papír-alapú változat), hanem három évtizedes barátságunk mindennapjaiból.