Helytörténet
A Pécsi Nemzeti Színház múltjából, Somogyi Károly színigazgató pályatükre egy szakdolgozat alapján (Első rész)
A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kara művelődésszervezői szakának elvégzését követően Szalafai Bernadett 2007-ben „Az első színi direktor Pécsett” címmel adta be szakdolgozatát, amelynek elfogadásában dr. Husz Mária CSc. habil. egyetemi docens, konzulens segítette.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 15. rész
A múltkori részben szó volt az akkori Zetkin Klára utcai (ma ismét Szent Mór püspök nevét viseli) Pécsi Rádió Stúdió működéséről. Most a lap 3. oldalán lévő rádiónyilatkozatot idézem, amelynek több jelentése van. Az első, hogy most jelent meg először egy városvezető névvel a lapban 1956. november 4. után, a második pedig éppen az, hogy fontos bejelentéseket tett.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 14. rész
A szovjet tankok segítségével uralomra jutott Kádár-rendszer helyi sajtója is – természetesen központi pártutasításra – nagy gondot fordított arra, hogy a munka megindításának szükségességét erőteljesen hangsúlyozza, és ezzel kapcsolatos tudósításokat közöljenek Pécsről, Baranyából. Ezzel összefüggésben a vasárnapi számból a következő cikket közlöm, amely az „Újra megkezdődött a munka” címet viselte.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 72.
Az 1911. év szemelvényeinek közlését ismét a liberális hangvételű Pécsi Napló (1892-1944) színházi hírei közül az 1911. május 21.-i szám „– Szerződések” című cikkével kezdem. Érdekességként a hír mindjárt a színház igazgatójának, Füredi (Fürst) Bélának (1868-1929) – aki színész is volt – nevével kezdődik, amely követendő példa az utókor hasonló híreinek napvilágra hozatalakor.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 71.
Dr. Rónaky Kálmán (1864-1946) jogász, árvaszéki ülnök, újságíró, helytörténész a konzervatív szellemű Dunántúl (1911-1944) napilap 1935. december 15.-i számában „A régi Pécs” címmel, és „Színészet 76 év előtt” alcímmel fontos történeti írást jelentetett meg, amelyben visszatekintett az 1895.-i, a Pécsi Nemzeti Színház megnyitása előtti évtizedek helyi színháztörténetére.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 69.
Az 1929-es év kis színházi hírei közül a konzervatív szellemiségű Dunántúl (1911-1944) az év június 27.-i „Színház” rovata „A színházi iroda hírei” közül a „Fedák Sári vendégfellépése a pécsi Nemzeti Színházban (sic!)” címűt választottam ki. „Fedák Sári, a magyar színművészet világhírű büszkesége a pécsi Nemzeti Színház együttesével július 1-én, hétfőn, kedden és szerdán vendégszerepel színházunkban.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 68.
A szabadelvű Pécsi Napló (1892-1944) az 1911. október 20.-i számának „Színház” rovatában színházi híreket közölt ilyen című írásában. Nézzük. „A Kis lord és Halász Ilonka óriási sikere olyan lázba hozta a színházba járó publikumot, hogy tömegesen keresték fel a színházi irodát, s arra kérték Füredi (Béla) igazgatót, hogy ma, pénteken ismételje meg a ’Kis lord’ színrehozatalát. Az igazgató engedve a kívánalmaknak, s az általános érdeklődésre való tekintettel, pénteken ’Váljunk el’ helyet harmadszor is B) bérletben a ’Kis lord’- ot tűzte műsorra, s így ’Váljunk el’ Sardou francia vígjátéka a jövő hét szerdáján kerül színre.” Heti műsor” címmel két előadást közöltek. „Pénteken: B) Kis lord. Szombaton: C) Drótostót.”
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 67.
A liberális hangvételű Pécsi Napló (1892-1944) mindig megjelentette a Pécsi Nemzeti Színház illetékes heti műsorát. Ezt tette az 1943. április 6.-i számában is. „Színházi heti műsor: Kedd este 7 órakor: Vedd le a kalapod a honvéd előtt. Szerdán este 7 órakor: Vedd le a kalapod a honvéd előtt.d
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 66.
A liberális szellemű Pécsi Napló (1892-1944) közölte 1943. június 18.-án, pénteken a következő hosszas tudósítást Pusztai-Popovits József tollából, „Pécs város hatósága dr. Székely Györgyöt bízta meg a pécsi színtársulat megszervezésével” címmel, „November első felében nyitja meg kapuit a Pécsi Nemzeti Színház” alcímmel.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 13. rész
Kádár (Czermanik, Csermanek) János (1912-1989) és kormánya a munkásság támogatásának megnyerése céljából – az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére – béremelési rendeletet hozott. Ezt a jóléti intézkedést természetesen a fő helyen, az első oldalon ismertette a lap. A cikk a „Tíz százalékkal emelkedik a munkások fizetése” címet viselte, és így közölték.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 12. rész
A lap ezen számának szerkesztőségi vezércikkében, mindjárt az első oldal fő helyén a következő című írás jelent meg: „Új úton, új módon” – természetesen aláírás nélkül. Mivel fontos kádári álláspontokat ír le, ezért teljes terjedelmében idézem, lássuk hát. „A kétezer éves város ismét megmenekült a pusztulástól. Pécs körül már nem dörögnek a fegyverek.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 65.
Ecsedi Kovács Gyula (1839-1899) harmadik Shakespeare-alakítása pécsi vendégszereplése során a „Lear király” címszerepe volt, amelynek visszhangja szintén a Pécsi Napló (1892-1944) hasábjain látott napvilágot, annak 1899. február 5.-i száma „Színház és művészet” rovatában, „E. Kovács Gyula, mint Lear király” címmel. Lássuk tehát ezt az aláírás nélküli színházi értékelést.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 64.
Az egyik Shakespeare-klasszikus után a másik következett az „Othello” előadásával. A Pécsi Napló (1892-1944) az 1899. február 4.-i száma „Színház és művészet” rovatának „E. Kovács Gyula, mint Othello” című kritikájában, ismét az „(- y.)” jel mögé bújó képzett kritikusa írt február 4.-i keltezéssel.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 63.
Ha már az előző két részben tárgyalt Janovics Jenő-méltatást közöltem két részben, akkor ezúttal azt az értékelést is nyílttá kell tennem, amely a kor nevezetes színészének híres drámai alkotásokban nyújtott alakításairól szóltak – szintén ebben a lapban. (Janovics Jenő /1872-1945/ színészről, színházi- és filmrendezőről, forgatókönyv íróról már az előző részekben írtam.)
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 62.
A második részben a liberális hangvételű Pécsi Napló (1892-1944) a hazai színházi élet egyik korabéli nagy reménysége, későbbi nagyja, Janovics Jenő (1872-1945) színész, színház- és filmrendező, színházigazgató, forgatókönyvíró által alkotott írásának közlését folytatom.
Partnereink
