Türelemmel viselt betegség után december 16-án Pécsett elhunyt Töttös Sándor, a Népművészet Mestere, Muharay Elemér-életműdíjas, a Magyar Kultúra Lovagja, a Jó Ember Díj és számos szakmai díj és kitüntetés tulajdonosa. Töttös Sándor 1939. május 24-én született Zengővárkonyban, neve összefonódott a szülőfalujával, melynek 70. születésnapján lett díszpolgára. Ebben a reformátusok lakta parányi magyar faluban szüleitől a paraszti élet becsületes munkáját, kitartását látta, tanulta. A templomban Fülep Lajos nagytiszteletű úr prédikációit hallgatta. Császár János tanító úr hazaszeretetre, örökségünk megbecsülésére, hagyományaink ápolására nevelte.
A Míves Tojás Gyűjtemény Múzeumi Intézmény hímes csodáiból nyílt kiállítás április elején a pécsi Lenau Házban. A kiállítás megtekintésére kedvcsinálóként dr. Nienhaus Rózsa múzeumalapító tulajdonos megnyitó beszédéből idézünk: „Az idei év Baranyában a vallások éve, a pécsi püspökség alapításának ezredik évfordulója. Kiállításunkat szerény tisztelgésnek szánjuk az egyházi millenniumra…”
Nagyhét, húsvét, locsolkodás, hagyományápolás és hímes tojás – mindez hozzátartozik Zengővárkonyhoz, ehhez a mecsekalji kis faluhoz; az itt működő Míves Tojás Múzeumhoz. Minden évben, így az idén is a múzeum szervezésében lázas munka kezdődik az ősi ünnep jegyében.
A húsvét időszakában a Míves Tojás Múzeumban is megélénkül az élet. Virágvasárnapon (2008. március 16-án fél 2-től) Országos Ifjúsági Tojásfestő Versenyt rendeznek. A 10–15 év közötti résztvevőket a bíráló bizottság a jelentkezők által előzetesen beküldött próbamunkák alapján választja ki.
Vannak helyek, ahová mindig visszavágyunk. Ilyen a Míves Tojás Gyűjtemény kis épülete Zengővárkonyban, a hozzá tartozó udvarral – ahol a diófa alatti padokon mindig találtam a múzeumlátogatás után kedélyesen beszélgető embereket. Mintha valami még ott tartotta volna őket: egy kicsit még érezni a tojásokat díszítő emberek lelkének jelenlétét, az időtlenséget, a végtelenséget.
A húsvét előtti Nagyhét idén is mozgalmasnak ígérkezik a közönség által jól ismert Míves Tojás Múzeumban, Zengővárkonyban. A nagyheti program nyitórendezvénye az immár több mint félévtizedes hagyomány szerint Virágvasárnapon (idén április 1-jén) tartott országos ifjúsági tojásfestő verseny. A verseny nyílt, minden 10-15 éves korú fiatal részt vehet benne.
A tavasz közeledtével élénkül a mozgás a Míves Tojás Múzeumban és környezetében. Szorgos kezek válogatják, csomagolják, szállításra készítik elő az országszerte megnyíló mintegy tucatnyi időszakos míves tojás kiállítás anyagát. Múzeumok, művelődési intézmények kedveznek látogatóiknak, közösségüknek a húsvét előtti időszakban a népművészet sajátos kis remekeinek bemutatásával.
A Míves Tojás Múzeum épületének és Zengővárkony más nevezetességeinek bemutatásával kezdődött szeptember 18-án, vasárnap az örökségnap. A baranyai településen Hosszú László vezette végig az érdeklődőket. A templomban a falu történetével ismerkedtek a résztvevők, ezt követően Komlós Attila szerzőtársunk megszólaltatta az orgonát, a látogatók nagy örömére.
Szokásos hétköznapi este volt. Kistojás lefekvéshez készülődött három testvérével. Amikor Kistojás elaludt, azt vette észre, hogy a terem, ahol van, tele van emberekkel és gyerekekkel. De hirtelen mit pillant meg: száz és száz hasonló tojással van egy tartóban. Nem tudja, hogy kerülhetett ide és egyáltalán hol is van. Hallgatózni próbál, miről beszélnek az emberek, amikor az egyik tojás megszólítja:
– Szia! Tojáska vagyok. Téged hogy hívnak?
– Kistojás a nevem.
Egyszer volt, hol nem volt, túl a messzi tengereken, ahol különleges állatok élnek, volt egyszer egy strucc. Ez a strucc tojt egy hatalmas, csudaszép tojást. Csodájára jártak a barátai, még a magasan szálló kőszáli sas is eljött megnézni a remekművet. S hogy miért? Hát azért, mert ezen a tojáson fura kis minták voltak. Mindenkit másra emlékeztetett, ebből aztán nagy vita kerekedett.
A Míves Tojás Gyűjtemény messze földön ismert már: Zengővárkonynál a 6-os főútról emiatt letérnek a személyautók, buszok, hogy utasaik kicsit megpihenve egy másik utazást tegyenek a világ körül – tojáshéjon. Ezt adta dr. Nienhaus Rózsa Magyarországnak. A Németországban, Münsterben élő biomatematikus ott is megvalósíthatta volna álmát, de ő úgy döntött, hogy ennek a múzeumnak itt a helye, a Zengő alján.
…amit látok itt ebben a kis faluban, a Zengő alján – és beleborzongok abba, amit hallok róla: lehet, hogy ilyen most nincs több a világon, egyedül csak ez az egyetlenegy. A zengővárkonyi míves tojás múzeumban nézem a csodát, megálmodójával, dr. Nienhaus Rózsával, „külföldre szakadt hazánkfiával”, a münsteri egyetem biomatematikus tanárával.
A Míves Tojás Múzeum fennállásának 5. évfordulója alkalmából „Én és a Tojás” címmel pályázatot hirdet két kategóriában.
2005 húsvétjára a magyar irodalom klasszikusainak húsvéti témájú alkotásait csokorba ölelő kötet jelent meg a fenti címmel Urbán László szerkesztésében, a zengővárkonyi Míves Tojás Gyűjtemény támogatásával. Kedvcsinálónak szolgáljon a könyv előszavának részlete: „A húsvét Krisztus feltámadásának, az emberi lélek megújulásának és a természet újjászületésének gyönyörű ünnepe. A napot, az életet köszönti minden és mindenki, a téli dermedtség után új remény költözik a szívekbe, szerelmek szövődnek, és a pici barkák nyomán felfakadnak a tavaszi forrásvizek.”
Immár hagyományosan, évente több százan keresik fel a húsvéti felkészülés időszakában a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumot és vesznek részt rendezvényein is. A programok sorát idén is az Országos Ifjúsági Tojásfestő verseny nyitja Virágvasárnapon (március 20., 13.30 órától). A verseny nevezési, részvételi feltételeiről, lebonyolításáról külön felhívást jelentettek meg és juttattak el az általános iskolák többségéhez, mely olvasható a múzeum internetes honlapján is. A versenyzőket általában elkíséri a rokonok, ismerősök, iskolatársak népes tábora is.