(F)ordítok – 99.
Elena Liliana Popescu: Esik
Ólomszínű vattafelhők
szinte a tengerbe süllyednek,
és esőszál fonalakból
ezüst színű vásznat szőnek…
Elena Liliana Popescu: Esik
Ólomszínű vattafelhők
szinte a tengerbe süllyednek,
és esőszál fonalakból
ezüst színű vásznat szőnek…
Radnóti Miklós: Nem tudhatom…
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Tibornak, ma
Ma ne számold az éveket,
ennél sokkal több nem lehet…
Nem számít múlt, nincs szebb jövő,
most már mindig a ma a fő!
Hajnal Éva: [egymagadban jársz]
egymagadban jársz
megtalált ösvényeden
félrehúzódva
Szilágyi Domokos:
Kis, szerelmes himnuszok
Álmom mások alusszák,
mások álmát virrasztom,
vigyázok, hogy a hajnal
senkit meg ne riasszon.
Bessenyei Judit: Cím nélkül
Eljöttél.
Foghattam a kezed,
meleg és biztató tenyered
hagyta, hogy belesimuljak,
elfogadva magunkat.
Pilinszky János: A fényességes angyal is
Emlékezés egy világháborús karácsonyra
Az égbolt elsötétedett.
S akár a végitélet
zord fellege tört volna ránk,
a föld is oly sötét lett.
Márkus László: [a keresztútnál]
a keresztútnál
mindegy hogy merre indulsz
sorsod megy veled
Karádi Kázmér: Megtalált ösvény
Kezed kezembe simul,
Szemed szememben keresi
Egy fáradt vándor
Megkopott fényét.
Kamarás Klára: Tovább
Mikor a tüzek mind kialszanak
s elnémulnak a lázadó szavak,
ne hidd, hogy végleg megadom magam,
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes