Szobrászat | Hetedhéthatár - Part 3
Archívum

Szobrászat

A választott címke 47 íráshoz kötődik

Bánki Judit Hagner kiállítása Pécsett

Bánki Judit Hagner művei Németországból érkeztek ide, onnan, ahol él és alkot, Wetzlarból. Bánki Judit nagy utat tett meg az elmúlt évtizedekben: elindult Dombóvárról, majd Gödöllő, Ibafa, Pécs következett, végül egy jó nagy lépéssel Németországba került, Wetzlarba – és ennek a döntő lépésnek köszönhetjük most, hogy itt vagyunk újra Pécsen, miután bejárta még közben a fél világot: egyrészt férjével együtt a vadászat okán, másrészt a szobrai révén.

Emberimádás – szobrokban –

Fenti címekkel jelent meg Bogádi Kis György írása Bánki Judit Hagner szobrairól 2002 őszén, azt követően, hogy a Pécsi Műhelygalériában (Nőt Béla és Ilona galériájában) barátunk és szerzőtársunk nyitotta meg a Németországban élő szobrászművész kiállítását. Ez év őszén, szeptember 3. és 16. között a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány Pannon Magyar Házában (Pécs, János u. 22.) lesznek megtekinthetők Bánki Judit Hagner szobrai.

Szarvas város emlékezetében tartja nagyjait

Régi bölcsesség szerint egy országot ősei sírja tesz hazává, és az hogy mennyire tartjuk őket emlékezetünkben. Szarvast, a fiatal mezővárost a főgimnázium idetelepülése után 1834-ben körös-parti Athénnek nevezték. A település azóta is bővelkedik nagy formátumú egyénekben. Ezek közül is kiemelkedik a majd egy évszázadot megélt festő géniusz Ruzicskay György, akire nemrég életének egy részéről szóló könyvvel és egy szoborral emlékezett meg Szarvas város közössége.

Judit Hagner bronzmunkái

A Hetedhéthatár olvasói Judit Hagner több prózai alkotásával is találkoztak már a lap hasábjain. Most ismét a szobrászról van szó, arról a szobrászról, aki dr. Elen Markgraf művészettörténész szavai szerint: „Már első szobrainál az emberi érzés és gondolat kifejezése olyan erővel mutatkozott meg, mint ma. »Az agyag a második anyanyelvem« – hangzik a művésznő vallomása…”

Elkezdték a Zsolnay-szobor fölújítását (végre)

Amikor a magyar és a pécsi közélet nagy alakja, a külföldön is ünnepelt Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án szeretett városában örökre lehunyta a szemét, már aznap (!) a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara (amelyet az ő kezdeményezése hozott létre hajdanán) megindította szobrára a gyűjtést Littke Lőrinc javaslatára. Mivel a fővárosban is nagy visszhangja támadt az ügynek Pécs mellett, a szervezőmunka megindulhatott, a szoborbizottság létrejöhetett.

Kincses Baranya – Ibafai asszonyaimra emlékezve…

… A zselici dombok erdőbélelte csendje veszi körül és a „Lapsi”-völgy tartja karjában ezt a baranyai kis falut. De itt a főtéren, a dél-olasz kisvárosok összes kellékei egy rakáson. Hófehér templom, a falusi iskola, a bolt lépcsőjén üldögélő buszra várók, a hősi emlékmű körül tereferélő cigányok, turistabuszok, csillogó autók, szamaraskordé, a szelíden hömpölygő birkanyáj, valami tündéri bájt kölcsönöznek Ibafa hétköznapjainak.

Fából a mának, kőből a holnapnak

Megyénk egyik legszebb települése, Zengővárkony sok látnivalóval várja az odalátogatókat. A református templom és a Fülep Lajos emlékszoba felidézi az Európa-hírű művészettörténész-lelkipásztor szellemiségét, a tájház megismertet a környék néprajzi értékeivel, puritán szépségű szőtteseivel, színpompás viseletével.

Felvillanás

Rám zuhant az ébren töltött éjszaka fáradtsága, amikor a Keletiben leszálltam a frankfurtiról és a Déliben a pécsi gyorsban lerogytam. A kupé tele fiatallal. Fel a napszemüveget. Mifélék? Egyetemista, munkás? Az öltözékükből aligha lehet kitalálni itt Magyarországon is. Szépek. Komolyak. Divatosan csinosak. Egy lány, a többi fiú.

Ültess babot! – A közelgő tavasz elé…

Ember, ha tökéleteset akarsz alkotni, ültess egy ibrikbe öt szem babot a föld alá egy-két centiméterre. Tedd a napra, öntözd, és várd a csodát. A csoda nem marad el, mint annyiszor, mikor az ember szívszorongva várja. A csoda, a tökéletes alkotás megszületik. A hegyeket mozgató erő, ami a babszemben babszemnyi, feltöri a földet és valami kis zöldes daganat mutatkozik a babszem oldalán.

Mazochista történet, avagy a nagy szomjúság éjszakája

Ha Harwichban szálltál volna partra, már régen itt lehetnél. Bár a hajóút tovább tart, de legalább kipihenhetted volna magad a hosszú vezetés után, át Nyugat-Európán. Ha Ostende-ben hajóztál volna be, akkor csak át kellett volna nyúlnod Dower fehér szikláiért és mindenestül áthúzni a hajót.

“Csak az hal meg, akit elfelejtenek…”

…amikor lázas keresgélés után megtaláltuk az éppen lábadon lévő zoknidban a lakáskulcsot és utána a fergeteges nevetéstől a konyhapadlóra zöttyentünk, nem gondolhatta senki, hogy egy kilencvenéves és egy ötvenegy éves “összeesküvő” potyogtatja a könnyeit odalent…

Védőbeszéd a fehér lóért…

Megint ez az üres fehér lap… megint a művészetről kellene… újra és újra. Megint ágaskodó indulatokkal vagyok tele, csordultig. A márvány ló(fej) némán tűri, hogy a körülötte állók miatta acsarkodjanak. Alkotója és “árulója”, az igen-igen (túl) szerény művész védekezik… hogy ő tulajdonképpen tudja, hogy ennek a lónak nincs helye ITT a Művek között (bár kicsivel előtte elszólta magát, hogy ez a kedvenc darabja).

Bronzkatedrális

Szép és fájdalmas történet következik egy szobor születéséről – szép és fájdalmas, mint a születés maga.
Tombol a hóvihar a téli tajga felett. Az apró vasútállomás már majdnem elsüllyedt a hóban, a sötét szibériai éjszakában. Az egyetlen sápadt lámpa körül emberek álldogálnak. Egy a sorsuk. Várják a vonatot, amely talán soha nem érkezik meg.

A mester befejezte művét – Bocz Gyula 1937-2003

Bocz Gyula meghalt. Fáj ezt hallani, s nem enyhíthetjük a fájdalmat azzal, hogy így mondjuk: elment. Bocz Gyula nem ment el. Maradt, ahol volt; a nélküle mindörökké üresnek és halottnak tűnő kert s vele együtt halt fáinak torz árnyéka nemcsak nem-létét, de ott-voltát is jelzi. A Pécsett, Villányban és Hosszúhetényben szétszórt hamvait hegyekből föltámadó szél sodorja magával, eső mossa be a földbe, hó takarja el az arcát.

Szoborjegy-kibocsátás Mohácson

Egy emlékmű-együttes felállítását célul kitűzve a Mohácsi Városszépítő és Városvédő Egyesület felhívással fordul az ország lakosságához. II. Lajos király születésének 500. évfordulójára, egyben az 1526. évi mohácsi csata hőseire emlékezve a mai utódok szobrot kívánnak állítani Mohács főterén, a Fogadalmi Templom keleti árkádsora elé, és ehhez kérik a honfitársak támogatását.



Archívum

Hirdetés