Vadászat
Elmélkedés egy elmélkedésről
Régóta vadászom a kisterjedelmű, nem súlyos (itt nem „fajsúlyt”, hanem valóban a kilóban kifejezett súlyt értek), könnyen zsebretehető könyvekre, melyek viszonylag gyakori – bár korom előrehaladtával egyre ritkuló – (hivatalos) pesti útjaimon kellemes úti olvasmányként szolgálnak.
Vak őzbak, süket disznó, mamlasz vadász
Mielőtt kedves olvasóm netán komolyan venné a címben leírtakat, és elkönyvelné magában, hogy a vadászat valóságos és absztrakt berkeiben teljességgel eluralkodott a degeneráció, megnyugtatom, a helyzet azért nem ennyire súlyos.
Eljöttek
Eljöttek hozzám. Napi munkám után – valamikor este tíz után – fáradtan éppen lerogytam karszékembe, hogy kikapcsolódás gyanánt, jobb híján végigtallózzam a különféle tv-csatornák műsorkínálatát.
Nosztalgia
Egyesek szerint a június sohasem volt igazi „vadászhónap”. Miért is lett volna? Hiszen az olyan jeles események, mint a szalonkahúzás, a szarvasnász vagy a különféle apróvad-betakarítások kezdetei régen is, ma is máshová osztattak ki.
Egy régi képeslap története
A vadászat gyakori téma a képzőművészetben és eme képzőművészeti alkotások, rajzok, festmények rákerültek a képeslapokra is. Egy-egy vadászjelenetet, vagy a réten legelésző, őzsutáit terelgető őzbak, esetleg magasba kapó fácánkakasok, vízre beszálló vadrécék ábrázolása a képeslapok nagyon népszerű témája.
Megszólalt a király
A hír, ahogy illik, megelőzte a királyt. Valaki azt mondja: a bicsérdi lucernáson látták, másvalaki pedig azt állítja, hogy már hallotta is a hangját. Mindez egyelőre azonban csak szóbeszéd. Nagyon is ismerjük már egymást és tudjuk: elég egy nyom a sáros dűlőúton és elszabadul a fantázia…
Partnereink
