Sz. Kozári Piroska | Hetedhéthatár
Szerzői archívum

Sz. Kozári Piroska

Sz. Kozári Piroska írásai: 5

Fegyelmi bizottság előtt  (1957. január)

Az 1956-os forradalom vérbefojtása után, bizony nem találtam otthon a helyem. Mindig azt lestem, mikor jön már a hír, hogy újra indul az Egri tanárképző Főiskolán is a tanítás.

Indulatnyugtató kíséretben

1956. november 2-án pénteken, két nappal a szovjet csapatok bevonulása előtt délelőtt szintén ott tolongtunk a főiskolán aggódva, lesve a híreket, amikor egy ember futva érkezett segítségünket kérve az Egri Katolikus Papnövelde Intézetből.

Kíváncsisággal a telefonközpontban (1956 – Eger)

Az 1956-os forradalom idején az Egri Tanárképző Főiskola is – mint a többi felsőoktatási intézmény – nyüzsgő méhkashoz hasonlított. Állandóan szólt a rádió, mi, akkori fiatalok vártuk, lestük a híreket.

Emlékek Gebauer Ernőről – 2.: Farsang idején

Talán 1952. február elején járhatott az idő, amikor szintén hazafele ballagtunk Erdősi András, Gebauer Ernő és én a rajziskolából. Tavaszt ígérő, fagymentes enyhe idő volt. Ritkán takarták el a felhők előlünk a fényes csillagokat. A mester odafordulva hozzám megszólított.
– Kedves Hölgyem! Melyik rangos bálba tetszik menni a hét végén?

Emlékek Gebauer Ernőről – 1.: A Mester táskája

Úgy rendelkezett az 1950-es évek derekán a helyi kultúrpolitika, hogy a Pécsi Dolgozó Képzőművészek Esti Iskoláját áthelyezzék a Déryné utcában levő (Mária utca) Doktor Sándor Kultúrház (régi nevén Pécsi Nőegylet) épületébe. Természetesen nem a gyönyörű színpaddal ellátott terembe, hanem az udvari alagsori nagy helyiségébe. Ez is alkalmas volt az alkotó munkára.



Archívum

Hirdetés