A mai napig egy kép kísér végig életemen: állok nagyapám dolgozószobájának ajtajában, az ajtófélfának dőlve mozdulatlanul, és nézem, ahogyan dolgozik. Mintha sosem akarna felállni onnan. „Püfölte” a – mára már kiállítási tárgynak beillő – mechanikus írógép fekete billentyűit. Zengett tőle a ház. Erősen kellett ütnie, hiszen 6 példány papírt préselt bele.
Március 24-én költészeti sorozatot indít a Centrál Színház. Minden hónapban egy közkedvelt magyar költő lesz az est vendége. Az első két alkalommal Karafiáth Orsolya és Varró Dániel a meghívottak.
1936 nyarán Németh László váratlanul hazalátogat ősei falujába, korai regényei (az Emberi színjáték, a Gyász) helyszínére. Tíz év után találkozik újra szülőföldjével, ahol a dunántúli (református, magyar) középparasztság szívós küzdelmet folytat a fennmaradásért, az érvényesülésért.
Ha ez a könyv ötven évvel korábban, Ibsen Henrik úr műhelyéből került volna ki, sokkal nagyobb szerepet kapott volna benne egy bizonyos tárgy, talán még a zavarba ejtően tömör címet is e tárgy nevével cserélte volna föl szerzője. A fontosságában lejjebbszállított, de kegyelemből megtűrt tárgy az ébresztőóra.
Beszélgetőpartnerem Szonday Szandra, aki költő, író, blogger, és a Fővárosi Nagycirkusz muzeológusa. 2025. február 9-én, a cirkuszi társulati ülésen a magasban virágcsokorral köszöntötték fel születésnapján. A virágcsokrot Simet László, a Fővárosi Nagycirkusz művészeti vezetője adta át neki. Szandra egy különleges produkció részeként került fel a cirkusz kupola tetejére. A társulati ülést követő vacsorán beszélgettem vele.
Szabadon elérhetőek a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ intézményeinek Jókaihoz kapcsolódó műtárgyai.
A boldogság esztendejének indult 1930. A fiatal Németh Lászlónak az idősebb pályatárs, Babits Mihály barátságát hozta ez az év, rendszeres munkatársa lett a kor legrangosabb folyóiratának, a Nyugatnak. Az önérzetes fiatalember azonban többszöri unszolás után is csak nehezen fogadja el a Baumgarten-díjat.
A keserű csalódás vagy éppen a bölcs kijózanodás regénye-e a Fekete kolostor? Annak a fölismerése, hogy „mi” haladtunk rossz úton, s e tévelygésünkért keservesen megfizettünk, vagy pedig annak a megsejtése, hogy „a világ” halad elháríthatatlan veszedelem felé.
A Tersánszky hősök erkölcsi normája nem a Tízparancsolatra épül. Talán tíz másikra, vagy ahányra éppen szükség van. Vagy talán csak nem úgy olvassák a parancsolatokat, vagy nem úgy értelmezik, mint mások. Nem ellene tesznek ők tudva és akarva (mert – ugyebár – ez jelenti a bűnt!).
Markovits Rodion, szatmári-budapesti ügyvéd, szovjet komisszár, 1927-ben „kollektív riportregényét” megírta… A Szibériai garnizon – rossz indulás után – világsikert futott be, Magyarországon és külföldön bestseller lett, a Központi Hatalmak és az Antant országainak számos nyelvére lefordították.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
