Pécsi Dalárda
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 49. rész
Haksch Lajos (1862-1939) krónikásunknak hála, fáradhatatlan gyűjtőmunkája, szakértelme, értékes jelenléte eredményeként megtudunk minden fontosat arról, ami a kor egyik első magyar férfi kórusának életét jellemezte az első negyven évben
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 48. rész
Haksch Lajosunktól (1862-1939) elbúcsúzván közöljük alap-kötete („A negyvenéves Pécsi Dalárda története /1862-1902/”) személyi adattárát, amely „A Pécsi Dalárda tisztviselőinek, tiszteletbeli-, alapító- és működő tagjainak időrendi kimutatása” cím alatt jelent meg. A táblázatot a következő fejlécek alatt közölte: folyószám, név, működési idő – mégpedig két oszlopban.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 47. rész
Haksch Lajosunktól (1862-1939) elbúcsúzván közöljük alap-kötete („A negyvenéves Pécsi Dalárda története /1862-1902/”) személyi adattárát, amely „A Pécsi Dalárda tisztviselőinek, tiszteletbeli-, alapító- és működő tagjainak időrendi kimutatása” cím alatt jelent meg. A táblázatot a következő fejlécek alatt közölte: folyószám, név, működési idő – mégpedig két oszlopban.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 46. rész
Haksch Lajos (1862-1939) a híres Pécsi Dalárda kortárs-írója alapvető művét, „A negyvenéves Pécsi Dalárda története 1862-1902)” című, „Az egyesület közgyűlésének megbízásából” alcímű, egyesületi kiadásban megjelent kötetét szerzője egyesületi titkárként jegyezte, és a kortárs pécsi Taizs József (1861-1936) könyvnyomdájában még ugyanazon évben kiadott könyvét számtalanszor idéztem – nem véletlenül!
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 45. rész
Amikor hű krónikásunk, Haksch Lajos (1862-1939) számba vette sokat idézett kötetében az akkori idők legjelentősebb személyiségeit a jubileumra készülő Pécsi Dalárdában, Aidinger János (1846-1906) elnök után helyettesét, a tizenkettő és fél éven át szolgáló Reberics Imrét (1844-1926) méltatta a következő szavakkal:
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 44. rész
A „változatosság kedvéért” ismét Haksch Lajos (1862-1939) érdekes soraival nyitok: „Három év gyümölcsszedését hordom ide halomba, hogy ezt nyújtsam föl utolsó étekfogásul giardinetto gyanánt a negyven évről szóló beszámolóm lakoma-asztalára.” Itt néhány magyarázat szükséges. Ennek a fejezetnek „Nyárutó” a címe, és az 1899-1901 évek dalárda-történéseit foglalta egybe.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 43. rész
A következő évben is tartott a lendület a kedvenc férfi-kórusunknál és a Zenekedvelők Egyesületénél, a város zenei életében. Nézzük erről Hakschunk bevezető (ismerős) gondolatait. „Még mindig tart a nyár, a Pécsi Dalárda napja még mindig forró sugarakat bocsát le a ’zeneváros”-ra (sic!), mely ennek a világító ’nap’-nak a ’föld’-je.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 42. rész
Összegzésként ismét forduljunk a mi jó öreg Haksch Lajosunkhoz (1862-1939), nézzük, mit írt ő erről. „Egybehangzó még ma is, több év múltán is, a vélemény, hogy a Pécsi Dalárda e vállalkozása merészségre, nagyságra fölülmúlja a mi műkedvelőink összes előző vállalkozásait, s legértékesebb emléke lesz ez a mi zenei életünknek minden időkre.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 41. rész
Az első rész végén az adminisztratív szervezkedésről szóltam, most térjünk rá a szakmai fölkészülésre. A lelkes Haksch Lajosunk (1862-1939) így írt erről. „A mű betanulása hangonként, a solo részletekkel (sic!) s a zenekar külön gyakorlásával február elejére készült el, amikor az együttes próbákat meg lehetett tartani a ’Hattyú’ teremben, ahol az érdeklődők egy korona belépti díjért ismerkedhettek meg a még készülőben lévő munkával.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 40. rész
Most hosszasan kell idéznem Haksch Lajos (1862-1939) sokat citált könyvéből („A negyvenéves Pécsi Dalárda története /1862-1902/”), mivel olyan esemény következik; amely zenetörténeti mérföldkő, kuriózum (és még sorolhatnám a fényes jelzőket) városunk kultúrtörténetében.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 39. rész
A jó tollú Haksch Lajos (1862-1939) sokat idézett könyvében számtalanszor írt ékes szólóan természeti képeket egyes fejezetek bevezetőjében. Amikor erről a két évről szóló részt vezette be, ismét így tett. Lássuk: „A nagy természetnek évszakokra osztott rendjét ismétli, másolja minden, ami az örök természettől való: az emberélet sajátságos négy szaka, a nagy természet e bámulatos kópiája, végzetszerüleg (sic!) találja új másolatát mindabban, ami embertől való. Az összes intézmények életfolyása folytonos változásait tükrözteti a tavasznak, nyárnak, ősznek és télnek.”
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 38. rész
Az 1894-es év egy nagyon rangos hangversennyel kezdődött: március 11-én az akkori Kert (a mai Dischka Győző) utcai tornacsarnokban Gioachino Rossini (1792-1868): Stabat Mater című oratóriumát szólaltatták meg a női énekiskolával, műkedvelő zenészekkel és a Pécsett állomásozó 52. gyalogezred zenekarával közösen. A megismételt előadás azonban már anyagilag nem volt olyan sikeres, mert egyszerűen kevesebb hallgató jött el a vártnál.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 37. rész
Ez az év Hoffer Károly (1840-1921) ünneplésétől volt hangos. Az év azonban tavasszal egy szomorú országos katasztrófa-hullámmal kezdődött. Veszprém, Sármellék, Zomba vidékén tűzvészek tomboltak, nagy volt az anyagi kár, így megindult az országos gyűjtési mozgalom. Ebből dalárdánk sem maradhatott ki.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 36. rész
Az elmúlt részben azt ígértem, hogy az 1892. évi debreceni első hely itteni fogadtatásával kezdem a mondanivalómat. Előbb azonban hadd idézzem örök forrásom, Haksch Lajos (1862-1939): „A Pécsi Dalárda története (1862-1902)” című alapmű azon részét, amelyben a fontos siker kórus-béli „helyszíni lecsapódását” ismertette. „… Hát hiszen nem is volt a Pécsi Dalárdának – némi apró ízetlenségen kívül, amiket azonban komolysággal hárított el magától – ezután már semmi bántódása.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 35. rész
„Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!” (A dalárda jeligéje) Az 1892. év eleji szereplések Ez év nyarán került sor a nagy érdeklődést kiváltó fővárosi országos dalosversenyre, azonban addig történt még egy és más. Az előző, 1891. évi jubileumi ünnepség után a következő év elején, mint rendesen, próbák zajlottak, készültek a Nagy Föllépést megelőző […]
Partnereink
