Pécsi Dalárda

Az előző részben a Pécsi Dalárda 50 éves jubileumi közgyűlésének azt a fontos részét dokumentáltam, amelyben a férfikar jegyzője, Till József a kórus történetét summázta hosszan, 1861/1862-től. Ennek második része következik a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1912. december 10.-i számából.

A Pécsi Dalárda díszközgyűléséről mindkét akkori híres pécsi napilap tudósított hosszan, kiemelt helyen, de volt egy különösen fontos pontja ennek a díszközgyűlésnek, amikor Till József jegyző fölolvasta jelentését a hírneves férfikórus addigi történtéről. Ennek a hosszú összeállításnak első részét közlöm most, mégpedig a konzervatív „Dunántúl” december 10.-i számából

Ebben a részben – az Arcanum Digitális Tudománytár segedelmével – elérkeztem az akkori ünneplés legfényesebb eseményéhez, a dísz-közgyűléshez. Ezt az akkori nemcsak városi, hanem országos jeles történést elsőként a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1912. december 10.-i száma alapján idézem föl. A cikket a jelentőségteljesen kiemelt „A közgyűlés” cím alatt jelentették meg.

Elsőként a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1912. december 10.-i, keddi vezércikkét közlöm „A Pécsi Dalárda jubileuma” címmel. „Pécs, december 10. Ötven év öröme és küzdelme, diadala és fáradalmas munkája égbe szálló imává magasztosult az Úr templomában egy büszkén megfutott pálya kultúrharcosainak ajakán.

Mert, hogy Fünfkirchentől eljutottunk Pécsre, azt javarészt a Pécsi Dalárdának köszönhetjük. Hogy Pécs városa ma a magyarságnak egyik legerősebb vára, hogy ebben a városban új élet fakadt, hogy az idegen ajkúak szíve felénk hajolt, hogy magyarrá lett ez a Mecsekalji város, azt sok tekintetben a Pécsi Dalárdának köszönhetjük.

A Pécsi Dalárda 50 éves jubileuma 1912 – a helyi sajtóban – 1.