Pécsi Dalárda Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Pécsi Dalárda

A választott címke 39 íráshoz kötődik

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 39. rész

A jó tollú Haksch Lajos (1862-1939) sokat idézett könyvében számtalanszor írt ékes szólóan természeti képeket egyes fejezetek bevezetőjében. Amikor erről a két évről szóló részt vezette be, ismét így tett. Lássuk: „A nagy természetnek évszakokra osztott rendjét ismétli, másolja minden, ami az örök természettől való: az emberélet sajátságos négy szaka, a nagy természet e bámulatos kópiája, végzetszerüleg (sic!) találja új másolatát mindabban, ami embertől való. Az összes intézmények életfolyása folytonos változásait tükrözteti a tavasznak, nyárnak, ősznek és télnek.”

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 38. rész

Az 1894-es év egy nagyon rangos hangversennyel kezdődött: március 11-én az akkori Kert (a mai Dischka Győző) utcai tornacsarnokban Gioachino Rossini (1792-1868): Stabat Mater című oratóriumát szólaltatták meg a női énekiskolával, műkedvelő zenészekkel és a Pécsett állomásozó 52. gyalogezred zenekarával közösen. A megismételt előadás azonban már anyagilag nem volt olyan sikeres, mert egyszerűen kevesebb hallgató jött el a vártnál.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 37. rész

Ez az év Hoffer Károly (1840-1921) ünneplésétől volt hangos. Az év azonban tavasszal egy szomorú országos katasztrófa-hullámmal kezdődött. Veszprém, Sármellék, Zomba vidékén tűzvészek tomboltak, nagy volt az anyagi kár, így megindult az országos gyűjtési mozgalom. Ebből dalárdánk sem maradhatott ki.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 36. rész

Az elmúlt részben azt ígértem, hogy az 1892. évi debreceni első hely itteni fogadtatásával kezdem a mondanivalómat. Előbb azonban hadd idézzem örök forrásom, Haksch Lajos (1862-1939): „A Pécsi Dalárda története (1862-1902)” című alapmű azon részét, amelyben a fontos siker kórus-béli „helyszíni lecsapódását” ismertette. „… Hát hiszen nem is volt a Pécsi Dalárdának – némi apró ízetlenségen kívül, amiket azonban komolysággal hárított el magától – ezután már semmi bántódása.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 35. rész

„Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!” (A dalárda jeligéje) Az 1892. év eleji szereplések Ez év nyarán került sor a nagy érdeklődést kiváltó fővárosi országos dalosversenyre, azonban addig történt még egy és más. Az előző, 1891. évi jubileumi ünnepség után a következő év elején, mint rendesen, próbák zajlottak, készültek a Nagy Föllépést megelőző […]

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 34. rész

Mikor egy ilyen híres dalárda jubileumi ünnepét üli, olyan sok eseménynek kell történnie, hogy nem elég egy nap mindezek végig élésére. Az 1891. november 8.-át mind a kórustagok, mind a híveik, mind az ünneplésükre összegyűlni kívánó érdeklődők szentmisével kezdték a város főterén álló Plébánia templomban, a város templomában. Persze ennek is megadta a módját a Pécsi Dalárda.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 33. rész

Dal zengje ünnepét a dal fiának,
Köszöntse e napot szent ihletés!
Hozsánna szóljon lelkünk fenekéről
S zengje vissza bércz és völgy a dalt!

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 32. rész

Most már tényleg következzék az 1891-ben megült 30. évforduló eseményeinek fölidézése. Úgy határozott a jubileumi választmány, hogy először két napon legyen a megemlékezés, másodszor pedig a kezdete 1891. november 7. legyen, mégpedig annak a napnak az előestéje, amikor az 1861-ben kelt meghívó levél egybehívta az „alapító atyákat” Wachauer Károly (1829-1890) házába, az 1847.-i első alakulás utáni újbóli alapítás teendőinek megbeszélésére.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 31. rész

Az egri út fonalát az előző résztől a megérkezésük utáni első napon, 1890. augusztus 3-án vesszük föl most, amely hasonló kitörő sikerrel zárult, mint a megérkezésük. Ezen a napon került sor ugyanis arra a jótékony célú hangversenyre, amelynek gyakorlata még szimpatikusabbá tette a mecsekaljaiakat mindenütt, ahol megfordultak – így Egerben is.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 30. rész

Ha a kedves olvasó most azt hiszi, hogy 1889-ben – az előző visszaeséssel ellentétben – megváltozott a belső helyzet a Pécsi Dalárdán belül, akkor nagyon téved. Továbbra is a régi tagok áldozatos munkája érződött a próbákon, ők „vitték a hátukon” a dalárda addig kiharcolt művészi tekintélyének ápolását, míg az újonnan belépők jobbára reprezentáltak.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 29. rész

Egy olyan nemzetközi és országos hatású dalos-rendezvényen voltak túl, amely zenetörténeti jelentőségűvé emelkedett. Éreztek valami hasonlót a pécsi kortársak is, de sajnos – nem először az egyesület története során – rosszul reagálták le ezt a nevezetes eseményt a következő őszi-tavaszi évad során: hosszú tespedtség uralkodott el rajtuk.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 28. rész

A nagysikerű 1886. évi pécsi országos dalos-rendezvény idején szintén ekkor tartotta az országos dalos szervezet a közgyűlését, és augusztus 15.-én fejezték be ezt is. A közgyűlés azt határozta hivatalosan, hogy a kormányzathoz fordul az egyesület az országos dalos-rendezvény előtt Bayreuthban, 1886. július 31.-én elhunyt Liszt Ferenc (1811-1886) hamvainak hazaszállítása ügyében, aki a Pécsi Dalárda tiszteletbeli tagja is volt.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 27. rész

Az 1886. augusztus 15.-i jeles nap folytatódásaként a Majláth (a mai Kossuth) térre „helyeződött át” az események sodra. Az ideiglenese épített, fából készült dalcsarnokba előre megváltott belépőjegy mellett lehetett bejutni, olyan nagy volt ugyanis előzetesen az érdeklődés.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 26. rész

A következő nap, 1886. augusztus 12.-e az első fontos nap volt a híres pécsi rendezvény történetében. Az országos szervezet közgyűlésére került sor elsőként délelőtt, ahol a betegség miatt igazoltan távollévő Bartay Ede (1825-1901) országos elnök helyett Follmann Alajos alelnök elnökölt. Megállapították a versenybe nevezett egyesületek dalárdáinak pódiumra lépési sorrendjét. Mint köztudott, a jubiláló Pécsi Dalárda nem nevezett, mivel akkoriban ez volt a „szokásjog” a mindenkori rendező énekkar részéről.

A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 25. rész

Az 1886-os év legnagyobb országos és pécsi dalos eseménye a szerteágazó szervező munka után augusztus 11.-én kezdődött a vendégek és a versenyzők megérkezésével. Ha – Haksch Lajos (1862-1939) összegzése nyomán – számba vesszük az érkezetteket, vegyük külön azokat az énekkarokat, amelyek küldöttséggel, és azokat, amelyek testületileg képviseltették magukat.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS