Egészség

Az ember bizonyos kor után nemcsak a napjait méri, hanem az éjszakáit is. Hány órát aludtam? Hányszor ébredtem fel? Miért nem pihenek ki semmit, amikor pedig „végigaludtam” az éjszakát? És ami talán a legfontosabb: az alvás csak a test dolga, vagy legalább annyira a léleké, a szokásainké, a mai világ ritmusáé is?

A világos, támogató kommunikáció nem csupán „kedvesség”, hanem a sikeres gyógyítás alapköve és nélkülözhetetlen eszköze. Ugyanakkor a betegek többsége nem rendelkezik azzal a háttértudással, amit az őket ellátók természetesnek vesznek – derült ki a II. Páciens-kommunikáció – betegedukáció konferencián.

Koraőszi langy napsütés. Egyesek kutyát sétáltatnak, mások, csak úgy maguk sétálnak a frissen hullott színes avarban. Megint mások futva közelítik meg a buszmegállót, épp most érkezett a járat, amivel időben el kell érkezni a munkahelyre, találkozóra. Aztán ott vannak a nyuggerek, akik „mindenre ráérnek”, ezért komótosan sétálnak a levelüktől vedlő fák alatt.

A beteg ember – általában – riadtan tapasztalja, ha életereje nem a régi. Ennek jelei: a vérnyomás hirtelen emelkedése, huzamosan gyengébb erőnlét, alvászavar, türelmetlenség, ingerlékenység, fogyatkozó empátiás készség, az emberi kapcsolatok romlása.