Gyermekkori-, levéltári emlékek, emléktábla-állítás, emlékkonferencia rendezés, emlékkötet kiadás alapján
Ha Baranyai Aurélra (1903-1983) emlékezem, elsőként pécsi gyermekkorom jut eszembe. Édesanyámmal amikor a Széchenyi téri „nagypatikába” (a volt Arany Sas Patikába) mentünk gyógyszereket kiváltani, mindig találkoztunk egy nagytekintélyű, fehér köpenyes, ritka, majd ősz hajú gyógyszerésszel, akinek mindenkihez volt egy-egy kedves mondata, szakszerű gyógyszer-használati tanácsa. Személyisége első látásra is kiemelkedett kollégái közül. (Később kiderült, hogy közel is lakunk egymáshoz, így sokszor láthattam az utcán…)
Baranyai Aurél
Amikor pedig magam is teniszeztem a Balokány ligeti pályán, még idős korában is láttam sportolni, hasonló korú társaival párost játszani. Akkor még nem tudtam, hogy az akkor közkedvelt Mecseki Itókához szintén köze van, a gyógynövény kutatás jelentős személyisége, a természetjárás, természetvédelem nagy alakja, amelyet számos mecseki felvétel, emlékhelyen való tisztelgés bizonyít – a hirneves Mecsek Egyesület nyomdokain. Ezt egészítette ki még amatőr színészi múltja, amely klasszikus előadások főszerepeit jelentette…
Amikor 1973-tól az akkori Baranya Megyei Levéltárba kerültem, ő volt az egyik tekintélyes kutató, akinek önkéntelenül is különleges bánásmód járt, amelyet személyiségével, szaktudásával vívott ki. A hasonló helyzetű nagy egyéniségekkel együtt élmény volt szakmai beszélgetésüket hallgatni, velük jó viszonyba kerülni, őket a legjobb tudásom szerint kiszolgálni…
Arany Sas Patika
Amikor elhatároztam, hogy országos- és helyi történet-kutatókkal, nehéz éveket átélt személyekkel pályaképeket, visszaemlékezéseket veszek föl, természetesen őt is megkerestem Rákóczi úti, az egyetemmel szembeni, emeleti lakásában. Mondanom sem kell, jó hangulatban, eredményesen zárult a magnetofonos hangfelvétel, mert a sokrétű, tartalmas életút mellett a szokásos jókedélyű megjegyzései szintén különleges hangulatot adtak ennek a jeles eseménynek…
Ő nyolcvanadik életévében hunyt el, mondanom sem kell, milyen nagy űrt hagyván maga után. Mivel elhatároztam, hogy ezeknek a jeles személyiségeknek emlékét meg kell örökíteni, és ehhez hasonló gondolkodású tekintélyes szervezeteket, személyiségeket kerestem, az ő emlékezetének megörökítése sem maradhatott ki a sorból. Erre kötelezett a fölsoroltakon kívül gyógyszerész- és helytörténet kutatói munkássága. Erre halálának 20. évében, 2003-ban került sor emléktábla-állításával, emlékkonferencia rendezésével, emlékkötet kiadásával…
Mecseki Itóka
Elsőként az emléktábla-állítás következett, és ehhez az édesapja nyomdokain haladó fia, Baranyai Pál – és rajta keresztül a család – támogatását sikerült megszereznem. A megyei, majd az országos gyógyszerész kamara következett ezek után. Nagy hálával gondolok ma is vezetőikre, mert az ő támogatásuk, anyagi hozzájárulásuk nélkül nem sikerült volna ezt megvalósítani. Ehhez persze végig kellett vinnem a szövegezést, a tervezést, a városi önkormányzat engedélyének megszerzését, az emléktábla kivitelezését…
Mondanom sem kell, a Széchenyi téri patika falánál helyeztük el, amely több évtizedig volt szeretett munka- és hivatás-helye. Nagy örömömre szolgált, hogy országos szakmai eseménnyé sikerült tennünk az avatást, az országos kamarai vezetés részvételével. A domborművével ellátott emléktábla szövege a következő: „Itt szolgálta a pécsiek egészségét Baranyai Aurél (1903-1983) gyógyszerész, gyógynövény kutató, helytörténész. Magyar Gyógyszerész Kamara Baranya Megyei Szervezete, 2003.”
Emléktáblája a patika falán
Ezt követően láttam hozzá az emlékülés megszervezéséhez, amelyet még ugyanebben az évben, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara (PTE TTK) Növénytani Tanszéke épületének egyik kamaratermében rendeztünk meg. Mivel akkorra már jó kapcsolatot alakítottam ki a világhírű akadémikus-orvos professzorral, dr. Szolcsányi Jánossal (1938-2018), kedves ismerősömmel, nagyon megörültem, amikor a konferencia megszervezésében, lebonyolításában támogatását, részvételét sikerült megszereznem – dr. Szabó László Gyula professzorral együtt. Természetes volt, hogy ezen a konferencián dr. Szolcsányi János professzor elnökölt, sőt az anyagából kiadott emlékkötet megnyitó előadását szintén ő tartotta…
Már az emléktábla-állítástól kezdve tevékenyen részt vett a munkában a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület keretében megismert dr. Szabó László Gyula gyógyszerész-kutató, egyetemi tanár, professor emeritus, egyik előadónk, szintén kedves ismerősöm, magától értetődő volt, hogy együtt szerkesztettük a még ugyanebben az évben megjelentetett kötetet, amely „Emlékkönyv Baranyai Aurél születésének centenáriumára” címet, „Gyógyszerészettörténeti tanulmányok” alcímet viseli, és amely kiadását szintén a Magyar Gyógyszerész Kamara Baranya Megyei Szervezete vállalta…
Emlékkötete címlapja
Maga a munka három részre oszlik. Az idős Baranyai Aurél fényképét, a két szerkesztő előszavát követően az első rész a Baranyai Aurél életéről és munkásságáról szóló kilenc tanulmányt összegzi, tíz szerző tollából. A második részben hét szerző hat tanulmányát találjuk az ő emlékére. A harmadik rész pedig a „Baranyai Aurél élete képekben (és dokumentumokban)” címet kapta. A munkát tartalomjegyzék és a könyv szerzőinek szabatos felsorolása zárja…
Epilógus: az elmúlt, 2023-as év őszén szintén leróttuk kegyeletünket a kettős évforduló alkalmából az emléktáblánál, amelyen fia, Baranyai Pál is megjelent. Ebben nagy szerepelt vállalt dr. Mayer Klára, az immár Pécsi Tudományegyetem (PTE) Gyógyszerésztudományi Kar jeles oktatója, aki tanítványait is elhozta, az érdeklődő pécsiek mellett. A néha zuhogó esőben megtartott megemlékezésen dr. Mayer Klára, Baranyai Pál, és jelen sorok írója mondott megemlékező beszédet, amelyet koszorúzás követett. Utána pedig meglátogattuk a Szerecsen Patikát, amely ma emlékmúzeum, ahol dr. Mayer Klára emlékezett a régi idők patikáira, neves gyógyszerészeire…
(Képek forrása: Wikipédia)
Hozzászólások