Sebestyén Péter: Válóok
Az én Meluzinám egy kicsike tündér.
Igazi angyal, szobahőmérsékleten.
Most büntiben vagyok. Kopogósra hűl a tér.
Öregszem, azt mondja, és nem játszik velem.
Karádi Kázmér: Láng és fátyol
Kezemben tartom a Lángot,
Libben a tenyeremben furán.
Bámulom buja rezzenését,
Áldom fenn az isteneket,
Kik e Fényt csiholták,
A Szerelem kacér ölén.
Kányádi Sándor: Bot és furulya
Legelső ajándék, mit kaptam,
egy bot s egy furulya.
Cifra volt a bot,
füstös a furulya.
Pilinszky János:
In memoriam F. M. Dosztojevszkij
Hajoljon le. (Földig hajol.)
Álljon föl. (Fölemelkedik.)
Kamarás Klára: Egy visszatérő álom
Mostanában gyakran azt álmodom,
hogy fölfelé megyek.
Romos lépcsőkön és törött létrákon
mászom, csak egyre mászom fölfelé,
és visszacsúszom mindig… újra…
Kányádi Sándor: Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
Röhrig Géza: Kenyér
Havat szitál a földre,
de ott ahol én megyek, lisztet,
s azonbelül egy csöpp olajat,
mert a Mindenható mindenhat,
Kamarás Klára: Alkonyi csendélet
Nézd a bukó Nap tűzpiros gömb lett!
Egyszerű, mégis festői ötlet.
Kék a virág s már lehajtja fejét,
mint a leány, ki feltárta szívét.
Életének 96. évében, hétfőn elhunyt Lator László Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista, a nemzet művésze, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. Lator László 1927. november 19-én született az akkor Csehszlovákiához, ma Ukrajnához tartozó Tiszasásváron. Egészen kicsi gyerekként kezdett verselni, apjától kapta meg Négyesy László Magyar verstanát, ebből tanulta meg, milyen versformák léteznek. Első versei a Prágai Magyar Hírlap gyerekmellékletében, majd különböző diákújságokban, később a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentek meg.
Röhrig Géza: Kenyér
Havat szitál a földre,
de ott ahol én megyek, lisztet,
s azonbelül egy csöpp olajat,
mert a Mindenható mindenhat,
Karádi Kázmér: Zivatar
Fátyol, takaró,
Angyalok éneke,
Fák koronáját
Fürdető vándor eső.
Jász Attila: Nélküled
Mióta készülök, hogy elmondjam neked,
amit csak sejtenél, amit nem lehet.
(Mindenkinek és senkinek.) Ami nem több, csupán
készülődés vagy készenlét, hogy egyszer talán…
Pilinszky János: Bűn és bűnhődés
Sheryl Suttonnak
A befalazott képzelet
még egyre ismételgeti