Műfordítás Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Műfordítás

A választott címke 59 íráshoz kötődik

(F)ordítok – 48.

Kamarás Klára: Őszi levél…
Ez már a másik ősz… a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa?

(F)ordítok – 47.

Karádi Kázmér: A Keresztelő
Hallgatom a csöndet,
Szépséges éjszakám virágát,
Hűs köveken forró lábam nyugszik,
S fejemet a falnak támasztom,
Kívül reked a világ.

(F)ordítok – 46.

Nászta Katalin: kis Jézus
kis Jézus
ha most születnél
lenne aki
beengedne

(F)ordítok – 45.

Karádi Kázmér: Róma császára
Halld jaj-szavát a városnak!
Róma trónján új zsarnok ül.
A tömeg kiszolgálta a régit,
Most az újnak hegedül.

(F)ordítok – 44.

Hajnal Éva: Néma
mintha lábnyoma sem volna
oly halkan lépeget a hold ma
fénye árnyak köntösében
moccanatlan száz sötétben andalog
most nem énekelhetnek az angyalok

(F)ordítok – 43.

Rejtő Jenő: Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott

(F)ordítok – 42.

Karádi Kázmér: Szíved
Szíved víztükör,
Szikrázik benne
Más világok tiszta árnya.

(F)ordítok – 41.

Cséby Géza: Nagyanyám

Ősz haját ha kibontotta,
Derékig ért annak hossza.
Kék szemével engem nézett,
Ahogy nézik a szentképet.

(F)ordítok – 40.

Csukás István: Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

(F)ordítok – 39.

Kamarás Klára: Elégia
Ott ült az ablak mellett. 
Emlékszem, varrt szegény. 
A tű parányi sebet ejtett 
napbarnított kezén. 

De ce? – Minek?

Ha kissé nehezen, kalandos útvonalon, de végülis eljutott hozzám a verseskötet. A múlt év, akárcsak az előtte eltelt esztendő is, sajnos nem a kultúra tág körű terjesztésének kedvezően alakult. Sokan, az ismerőseim közül is számosan, bezárkóztak otthonaikba a pandémia okozta kellemetlenségeket elkerülendő.

(F)ordítok – 38.

Csukás István: Üzenet Varsóból
Minden este, ha nélkülem fekszel le,
minden este, ha nélküled fekszem le,
mintha nem lenne, mintha nem lenne

A folyók találkozója

Levegő, napfény, víz, föld. Lételemeink. Amik annyira természetesnek tűnnek, hogy csak akkor ébredünk fel egy egész életen át tartó álmodozásunkból, amikor egyik-másik ezek az elemek közül sérül, ne adj isten eltűnik. Csakhogy mi is beleszületünk ebbe a természetbe és akarva-akaratlanul nyomot is hagyunk magunk után.

(F)ordítok – 37.

Csák Gyöngyi: Valaki kapaszkodik
Szemeim körül sötét karikák
behúzott néhányat a hirtelen jött
keményöklű tél,
sikeres tranzakció volt
áthatotta az életszerűség.

(F)ordítok – 36.

Hajnal Éva: Ha
Ha reggel jönnél hozzám,
Isten öleléséből font széken kínálnék helyet,
hajnali napfényt töltenék poharadba.



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS