Műfordítás
(F)ordítok – 48.
Kamarás Klára: Őszi levél…
Ez már a másik ősz… a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa?
(F)ordítok – 47.
Karádi Kázmér: A Keresztelő
Hallgatom a csöndet,
Szépséges éjszakám virágát,
Hűs köveken forró lábam nyugszik,
S fejemet a falnak támasztom,
Kívül reked a világ.
(F)ordítok – 45.
Karádi Kázmér: Róma császára
Halld jaj-szavát a városnak!
Róma trónján új zsarnok ül.
A tömeg kiszolgálta a régit,
Most az újnak hegedül.
(F)ordítok – 44.
Hajnal Éva: Néma
mintha lábnyoma sem volna
oly halkan lépeget a hold ma
fénye árnyak köntösében
moccanatlan száz sötétben andalog
most nem énekelhetnek az angyalok
(F)ordítok – 43.
Rejtő Jenő: Sír (a) felirat
Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
(F)ordítok – 41.
Cséby Géza: Nagyanyám
Ősz haját ha kibontotta,
Derékig ért annak hossza.
Kék szemével engem nézett,
Ahogy nézik a szentképet.
(F)ordítok – 40.
Csukás István: Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
(F)ordítok – 39.
Kamarás Klára: Elégia
Ott ült az ablak mellett.
Emlékszem, varrt szegény.
A tű parányi sebet ejtett
napbarnított kezén.
De ce? – Minek?
Ha kissé nehezen, kalandos útvonalon, de végülis eljutott hozzám a verseskötet. A múlt év, akárcsak az előtte eltelt esztendő is, sajnos nem a kultúra tág körű terjesztésének kedvezően alakult. Sokan, az ismerőseim közül is számosan, bezárkóztak otthonaikba a pandémia okozta kellemetlenségeket elkerülendő.
(F)ordítok – 38.
Csukás István: Üzenet Varsóból
Minden este, ha nélkülem fekszel le,
minden este, ha nélküled fekszem le,
mintha nem lenne, mintha nem lenne
A folyók találkozója
Levegő, napfény, víz, föld. Lételemeink. Amik annyira természetesnek tűnnek, hogy csak akkor ébredünk fel egy egész életen át tartó álmodozásunkból, amikor egyik-másik ezek az elemek közül sérül, ne adj isten eltűnik. Csakhogy mi is beleszületünk ebbe a természetbe és akarva-akaratlanul nyomot is hagyunk magunk után.
(F)ordítok – 37.
Csák Gyöngyi: Valaki kapaszkodik
Szemeim körül sötét karikák
behúzott néhányat a hirtelen jött
keményöklű tél,
sikeres tranzakció volt
áthatotta az életszerűség.
(F)ordítok – 36.
Hajnal Éva: Ha
Ha reggel jönnél hozzám,
Isten öleléséből font széken kínálnék helyet,
hajnali napfényt töltenék poharadba.
Partnereink
