Műfordítás
(F)ordítok – 36.
Hajnal Éva: Ha
Ha reggel jönnél hozzám,
Isten öleléséből font széken kínálnék helyet,
hajnali napfényt töltenék poharadba.
(F)ordítok – 35.
Pilinszky János: Téli ég alatt
Cholnoky Tamásnak
Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.
(F)ordítok – 34.
Karádi Kázmér: Apró örömök
Mélázni a réten,
Az éji csillagok,
A sár, az avar illata,
A Nap heve, a hideg csókja
(F)ordítok – 33.
Vörös Viktória: Agnus Dei
Felhő száll alá az égből
Bárány istene
Vigyázva vattába borítja
ezt a megfordított földet
Hogy mire felébred
lásson csodát
(F)ordítok – 30.
Kamarás Klára: Könyörgés reményért
Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,
Összeomolhat mind egy perc alatt.
(F)ordítok – 29.
Hajnal Éva: fércelő
rozsdaszín utcán jár az ősz
még nyarat mímel ám fázik a lába
rücskös pecsétes utcakő
hűvös széllel nyargal utána
(F)ordítok – 28.
Petőcz András: Fekete holló
Fölöttem van egy fekete holló,
olykor-olykor a vállamra száll,
beteg madár,
a vállamon pihen.
(F)ordítok – 27.
Bandi András: Dobrudzsa
A must fanyarú íze
napfénnyel szövetkezett,
s keletről halkan piheg
a hűs tengeri lehelet.
(F)ordítok – 26.
Sebestyén Péter: Pengő utca, Budapest
H. Évának
Ez egy forró délután, ez egy déjá vu.
Mégis a pohárba fagyott, kopog a víz;
Elmarad az a szép, újratapsolt revü,
Megkeseredik az a finom, fanyar íz.
(F)ordítok – 25.
Radnóti Miklós: Mária
A kezeit nézd! haló
virágok a fagyban. Haj
omlik s galamb a párnán
hogy megül. Mária ő!
de kedvesed is volt már,
szeretőd ilyen arcú!
(F)ordítok – 24.
Radnóti Miklós: Áprilisi eső után
Asszonnyal boldog mellemen
így áprilisi eső után a napra
kiáltok és fényben fürdik
a hangom már, mint tiszta madár
most a ragyogó pocsolyában.
(F)ordítok – 23.
Áprily Lajos:
Tavasz a házsongárdi temetőben
Apáczai Csere Jánosné,
Aletta van der Maet emlékének
(F)ordítok – 22.
Az utolsó nyári este volt.
Gesztenyefák alatt álltam,
hallgattam, hogy zúgnak a
csillagzatok.
