Műfordítás
(F)ordítok – 53.
Hajnal Éva: Őszi harmat előtt
Költöző nyár helyén ősz battyog nincs remény,
begombolom ablakom.
Fák karja kéreget, szél dúdol szépeket,
zümmögését hallgatom.
(F)ordítok – 52.
Erdős Virág: ez
nem az a vers amire
ezer éve gyúrunk
ez nem az a vers ami már
általunk szól – rólunk
(F)ordítok – 51.
Kamarás Klára: Búcsú
Maréknyi fény, tengernyi bánat
és döbbenet maradt utánad.
Maréknyi fény kúszik szívembe:
bár a tegnap csak holnap lenne…!
(F)ordítok – 50.
Kamarás Klára: Vigasztalás
Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.
(F)ordítok – 49.
Kányádi Sándor: Nagyanyó kenyér
Búzát vittem a malomba,
hej, de régen volt,
amikor még a Küküllőn
malom duruzsolt.
(F)ordítok – 48.
Kamarás Klára: Őszi levél…
Ez már a másik ősz… a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa?
(F)ordítok – 47.
Karádi Kázmér: A Keresztelő
Hallgatom a csöndet,
Szépséges éjszakám virágát,
Hűs köveken forró lábam nyugszik,
S fejemet a falnak támasztom,
Kívül reked a világ.
(F)ordítok – 45.
Karádi Kázmér: Róma császára
Halld jaj-szavát a városnak!
Róma trónján új zsarnok ül.
A tömeg kiszolgálta a régit,
Most az újnak hegedül.
(F)ordítok – 44.
Hajnal Éva: Néma
mintha lábnyoma sem volna
oly halkan lépeget a hold ma
fénye árnyak köntösében
moccanatlan száz sötétben andalog
most nem énekelhetnek az angyalok
(F)ordítok – 43.
Rejtő Jenő: Sír (a) felirat
Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
(F)ordítok – 41.
Cséby Géza: Nagyanyám
Ősz haját ha kibontotta,
Derékig ért annak hossza.
Kék szemével engem nézett,
Ahogy nézik a szentképet.
(F)ordítok – 40.
Csukás István: Ülj ide mellém
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
(F)ordítok – 39.
Kamarás Klára: Elégia
Ott ült az ablak mellett.
Emlékszem, varrt szegény.
A tű parányi sebet ejtett
napbarnított kezén.
Partnereink
