(F)ordítok – 92. – Márkus László elment
Márkus László: [a keresztútnál]
a keresztútnál
mindegy hogy merre indulsz
sorsod megy veled
Márkus László: [a keresztútnál]
a keresztútnál
mindegy hogy merre indulsz
sorsod megy veled
Karádi Kázmér: Megtalált ösvény
Kezed kezembe simul,
Szemed szememben keresi
Egy fáradt vándor
Megkopott fényét.
Kamarás Klára: Tovább
Mikor a tüzek mind kialszanak
s elnémulnak a lázadó szavak,
ne hidd, hogy végleg megadom magam,
Pilinszky János: Fokról-fokra
Ahogy a semmi kisimítja
miként a vidék hófuvás után
lecsillapúl, hazatalál
Kamarás Klára: Körbe-körbe
Csak körbe-körbe,
mintha söpörne,
de csak zilálja útját a szél.
Choli Daróczi József: Dal
Felettem az ég sosem volt kék
füst takarta mindig a napot.
Felettem nem ragyogott csillag:
apám temető mellett lakott.
Nicolae Labis: Az őz halála
A szárazság megölt minden fuvallatot
A nap is megolvadt és a földre lefolyt.
Csak a forró csupasz ég, ami maradt.
Szabó Lőrinc: Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Hajnal Éva: Kaddis a ki nem mondott szavakért
Uram,
köszönöm neked, hogy ma is kiolvasztod zsigereinkből az igeneket,
a kikívánkozó nemeket, a sok helyén mondott voltaképpen-t!
Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes