Műfordítás
(F)ordítok – 30.
Kamarás Klára: Könyörgés reményért
Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,
Összeomolhat mind egy perc alatt.
(F)ordítok – 29.
Hajnal Éva: fércelő
rozsdaszín utcán jár az ősz
még nyarat mímel ám fázik a lába
rücskös pecsétes utcakő
hűvös széllel nyargal utána
(F)ordítok – 28.
Petőcz András: Fekete holló
Fölöttem van egy fekete holló,
olykor-olykor a vállamra száll,
beteg madár,
a vállamon pihen.
(F)ordítok – 27.
Bandi András: Dobrudzsa
A must fanyarú íze
napfénnyel szövetkezett,
s keletről halkan piheg
a hűs tengeri lehelet.
(F)ordítok – 26.
Sebestyén Péter: Pengő utca, Budapest
H. Évának
Ez egy forró délután, ez egy déjá vu.
Mégis a pohárba fagyott, kopog a víz;
Elmarad az a szép, újratapsolt revü,
Megkeseredik az a finom, fanyar íz.
(F)ordítok – 25.
Radnóti Miklós: Mária
A kezeit nézd! haló
virágok a fagyban. Haj
omlik s galamb a párnán
hogy megül. Mária ő!
de kedvesed is volt már,
szeretőd ilyen arcú!
(F)ordítok – 24.
Radnóti Miklós: Áprilisi eső után
Asszonnyal boldog mellemen
így áprilisi eső után a napra
kiáltok és fényben fürdik
a hangom már, mint tiszta madár
most a ragyogó pocsolyában.
(F)ordítok – 23.
Áprily Lajos:
Tavasz a házsongárdi temetőben
Apáczai Csere Jánosné,
Aletta van der Maet emlékének
(F)ordítok – 22.
Az utolsó nyári este volt.
Gesztenyefák alatt álltam,
hallgattam, hogy zúgnak a
csillagzatok.
(F)ordítok – 21.
Kamarás Klára: A Duna partján
Sosem jutott védő, simogató kéz,
család melege és szépség elég.
A hideg gangot soha nem feledte,
s hogy gyárak füstjétől sötét az ég.
Elment a Vénfarkas
Farkas Árpád neve Erdélyben fogalom. A „megnemalkuvás” szinonimája.
Az információs sztráda jóvoltából nekem is jutott egy kis szelet az életművéből.
Pár versét lefordítottam. Múlt év áprilisában egy új e-mail címet kaptam. Tőle.
(F)ordítok – 20.
Videcz Ferenc: Utazás
Felkészültem az útra,
Itt állok naprakészen.
Eltűnök téli éjek
Csillagpor-tengerében.
(F)ordítok – 19.
Röhrig Géza: Honvágy
újév napján elmentem a dunához
híg esőt fújt a szél magyarországra
cseppei körbe s oly kuszán kaszáltak
mint éhes méhek boldog nektártánca
(F)ordítok – 18.
Petőcz András: Fekete zsákban
Fekete zsákban kősziklát cipelek.
A kő az én párom.
Megyek vele keresztül
hét határon.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások