(F)ordítok – 66. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

(F)ordítok – 66.

Röhrig Géza: Kenyér

Havat szitál a földre,
de ott ahol én megyek, lisztet,
s azonbelül egy csöpp olajat,
mert a Mindenható mindenhat,

átgyúr engem lelkével,
késhegynyi sót döf belém a zsivány,
közepemnél fogva papírvékonnyá nyújt,
majd kalappal fedve állni hagy egy órát,

végül megformáz s még melegen,
itt, előtted barnulok, világ.
Fölkent héjam tépd hát le,
s bár csak napi kétszáz gramm vagyok: szeress!

Géza Röhrig: Pâine

Zăpadă cerne pe pământ,
dar unde eu umblu, făină,
şi în ea o picătură de ulei e,
căci Atotputernicul orice poate,

mă frămantă cu sufletu-i,
mă-nţeapă cu-n vârf de cuţit de sare vicleanul,
prinzându-mă de mijloc ca o foaie de hârtie mă-ntinde,
apoi cu-n capac acoperită un ceas mă lasă să stau

în sfârşit mă formează şi încă caldă,
aici, în faţa ta mă bronzesc, lume.
Coaja-mi unsă poţi să mi-o smulgi,
şi chiar dacă-s doar douăsute de grame pe zi: iubeşte-mă!


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS