Szeptember 1-jén lesz húsz éve, hogy elhunyt Faludy György. Költőre, íróra és műfordítóra emlékezünk, akinek életútjában a huszadik század megpróbáltatásai sűrűsödtek össze. Számomra ez az évforduló személyes jelentőségű is: újságíróként alkalmam volt beszélgetni vele. Most könyveit és verseit felidézve szeretnék visszatérni ahhoz a kérdéshez, amelyet akkor neki is feltettem: mitől marad velünk egy költemény?
A Kossuth-díjas pécsi költő, Bertók László életművét gondozó Bertók-projekt csapata indulása óta olyan kezdeményezésekben gondolkodik, amelyek egyszerre gazdagítják a helyi, a regionális és az országos kulturális életet. E törekvés legújabb példája a Deszkatavasz Költészeti Fesztivál, amelyet 2026. május 14–16. között rendeznek meg a baranyai megyeszékhelyen.
Bizonyos zenetudományi és nyelvészeti ismeretek alapján nem nehéz felfedeznünk, hogy a beszéd- és énekdallam között létezik az összefüggés. A téma kutatói fontos tanulmányokban összegezték az összefüggés lehetőségeit, mégis maradtak fehér foltok ebben a kérdéskörben. Még ma sem látjuk pontosan, hogy milyen szabályok alapján épül rá a beszéd dallamsajátságaira az énekelt vers dallama.
József Attila születésnapja a magyar költészet napja. A 2026-ban száz éves Pintér-kert Arborétumban ezen a napon az irodalom kap fontos szerepet: egy délelőtti „vers-sétára” indulhatunk az arborétum kanyargós ösvényein.
Heinrich Heine Memento című versét leginkább Babits Mihály fordításában ismerjük. Mintája a tökéletes műfordításnak, akárcsak a Jeszenyin-mű (Bokraink között már az ősz barangol) Rab Zsuzsa átköltésében. Eldőlt a vita: a jó fordítás tartalmában, szellemiségében bizonyos szinten igazodik az eredeti szöveg nyelvi megformáltságához, de attól kissé el is térhet.
Ha valaki szeretné megtudni, hogy a gyermekvers (és általában a vers) miért szép, akkor – gyermek és felnőtt egyaránt – inkább csak a megsejtésére tud támaszkodni. A részletesebb, tudatosabb elemzés a stíluskutatók feladata.
Egy újabb versfordítás-kötet került a kezembe a múlt év legvégén. Napokig halogattam az elolvasását, hiszen egy vers megértéséhez olyan hangulat, lelki egyensúly szükséges, ami lehetővé teszi a beleérzést, az azonosulást a költő gondolataival.
A gyermekversek szókincse és nyelvi megformáltsága nagyjából egyezik a „nagy versek” (a felnőttek számára írt versek) szókincsével, szövegszerkezeti sajátosságaival. A témát és a szóválasztást azonban meghatározta e versekben az is, hogy az író alkalmazkodott a gyermekek életkori sajátosságaihoz.
A népnyelv, a népi kultúra tanulmányozása során juthatott Pákolitz István arra az elhatározásra, hogy – főleg pályája legelején – népdalszerű verseket is írjon.
Pákolitz István költő, szerkesztő, irodalomszervező 1919-ben született Pakson. Tizennyolc verseskönyve, négy gyermekverskötete és egy életrajzi ihletésű kisregénye jelent meg. Prózai írásai is jelentősek.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
