Könyv

Minden regényen csak azt lehet számon kérni, amit leír. Legföljebb azt, amit le akar írni. Mást nem. A többit csak sajnálni lehet, ami kimaradt belőle, vagy elfelejteni, ami fölösleg benne. Bálint Tibor regényének a legkorábbi politika- és családtörténeti utalása a nagy európai spanyolnátha-járvány, amelynek nagyságáról és európaiságáról ugyan nem értesülünk.

Mi másból is állhatna egy erdélyi történet, amely a havasok, a rengetegek és a vizek világát veszi szemügyre, mint meséből és balladából. Nem kell félni a mesétől, sem a balladától, ugyanabból az ősi és titokzatos talajból nőttek ki, amelyikből a havasok népe, ugyanabból a kegyetlen és tündéri valóságból, csak éppen a szövésük, a logikájuk más.

a egyszer valaki számba venné, hogy hány magyar regény- vagy prózarészlet játszódik mocsárban, nádasban, ingoványon – meghökkentően nagyszámú gyűjteményt kapnánk. Arany Toldijától kezdve, Jókai: Névtelen vár, Mire megvénülünk, Mikszáth: Két koldusdiák, Móra Ferenc: Rab ember fiai című regényein keresztül…

Alighanem Krúdy Gyula az a próbakő, amely egy évszázada nagy biztonsággal osztja két táborra a magyar olvasókat: Krúdy-hívőkre… és a többiekre. Ne minősítsük egyik tábort sem, se rajongásukat, se kritikájukat ne tűzzük a homlokukra. Töredelmesen megvallom, nem tartozom a Krúdy-hívők táborába.

„Vajda Sándor miniszterelnök úr három erdélyi írónak elsőosztályú vasúti szabadjegyet adatott, egész esztendőre szólót. Így mutatta ki tiszteletét az erdélyi magyar irodalom iránt.” Ezzel az örömteli mondattal indul Tamási Áron könyve, öröm az írónak, aki utazhat, öröm a kortárs román miniszterelnöknek (Alexandru Vaida).

Táj, nyelv és lélek egybefonódásának regénye? A legtörténelmietlenebb magyar történelmi regény? Fejlődésregény, amelyben a fejlődés célja inkább a lélek megerősítése, mintsem az értelem megvilágítása? Nyolc évszázadon, búvópatakként végighúzódó nemzeti példázat, amely értelmét sohasem veszíti, időszerűségét mindvégig megőrzi?

Minden regény maga is regényes körülmények között születik, félelem és bizonytalanság ugyanúgy hátráltatja létrejöttét, amint segítheti a biztatás és – természetesen – a szerencse. Nincs ez másképp az Iszony című regénnyel sem. Két nagy író-kortárs működött közre.

Németh László valamennyi regényhőse Boda Zoltán „köpönyegéből bújt elő” – mondhatnánk, mutatis mutandis értelmezve a mondottakat. Az Emberi színjáték Németh László első befejezett regénye. Nagyregény, nemcsak a társadalmon átívelő méretei okán, hanem – s még inkább – a lélek és a tudat mélységeit feltáró szándéka miatt.