összegyűjteni az illékony időt
fűzőt keresni régen kinőtt cipőn
felpróbálni szakadt kabátot
átölelni a rég látott barátot
de homályosuk kép és keret
itt ott tesz hozzá még a képzelet
mikor pedig láttam őt,
az ablaküvegben tükröződött,
az arcát láttam – félig elfordulva állt ott
vászonruhája hullámlott
leesém az ő lábaihoz
gondoltam volna akkor
Sorsod maga az isteni, égi tehetség
Fényben úszó lelked varázsos világa
Mit nem láthatnak meg sohasem
Eltorzított tudat-porokba fullasztott
Ne keresd az üres boldogságot
A semmiben soha nincs semmi
A hullám is csak tengerben
S a féktelen szélben tudja
– HAJÓ a Szerelem
Az élet ácsolt értelmét
Gyötrődik egy érzés, ős sejtemig hatol,
nincs már bennem egy se helyén való atom,
mi ne hasadna szét kavargó részekre,
össze-vissza pólusok zavart képében,
menekül.
Szerelem volt, boldogság, és remény,
fiatalság, vágy és együttlét. Tarack és akác
nőtt a telken a majdani ház helyén. Aztán
házasság volt, és lett ház is, kert, virág, meg
vetemény.
Jász Attila: Nélküled
Mióta készülök, hogy elmondjam neked,
amit csak sejtenél, amit nem lehet.
(Mindenkinek és senkinek.) Ami nem több, csupán
készülődés vagy készenlét, hogy egyszer talán…
Hajdan is pénzért tanítottak bölcsek,
relativizálva erkölcsöt és morált.
Nem az igazság volt célja a sok pörnek,
hanem, amit szofista cél komponált.
Bárkit, bármikor, mintha rendjén volna,
és a jó fölé nőtt a beszéd hatalma
Telhetetlen álmok
Temetetlen vágyak
Vetetlen ágyak
Tehetetlen szerelmes
Szavak közt sejtelmes
Csendek erdeje tombol
Mi, mind, lehettünk volna akárkik,
hisz Isten szava örök s baráti,
de pecsételve küldi a sorsunk,
apák és anyák őseit hordjuk.
Látod, ellene bárhogy törekszel,
ember szögel embert a keresztre,
a bátyám negyven
évesen szívbeteg lett
a hátsó ülésen fekve utazott
Németországból hazáig
Könnyeimet szórom a földre,
bukszusba szökken, ott hagyom,
kizöldell szenvedésnek,
bogyók lángsugára – versek maradása,
nyomdokvonalon.
Szerelem volt, boldogság, és remény,
fiatalság, vágy és együttlét. Tarack és akác
nőtt a telken a majdani ház helyén. Aztán
házasság volt, és lett ház is, kert, virág, meg
vetemény.