Szépirodalom – vers
Most csak úgy
elmennék melletted, nem kérdeznék semmit, csak érezni szeretném azt a teljes lényedből áradó férfi illatot, csak figyelnélek, mint egy kívülálló, aki egy filmet néz, de ő maga nem szereplője a filmnek, csak messziről figyelném, hogyan aprítod a fát az udvaron.
Fikciók, strófák
A Téridő, e Végtelen, rácsos abrosz
vágyakat gyújt, hűs fénye sebesre karcol,
érzéseknek gyöngyöt gurít, asztalt terít,
s rég kihunyt ragyogást volt csillagból hevít.
Végül
Marad a vallomás,
hogy én és te – nem a mi.
Marad az én- és önhiány.
Kimaradtunk – és szinte mind.
Élményvers XXI.
Kutyafejjel, csirketesttel,
elefántlábakkal az Isten
kísért. Ugyanő mutatta
meg húsvétkor önmagát.
Kicsi madaram
Szürke felhőkkel takart
egemen madár szállt
tova reggel. Az ablak
négyszögében csupán
egy villanás volt
Szeretetszonett
Manapság nincsenek könnyű napjaink,
dermeszt a félelmektől átszőtt világ,
merengünk jóslatok baljós lapjain,
s magányunk csak sivatagban nőtt virág.
Farsang maszkban
Farsangi maszk, vagy végleges?
Nekem az már csak álom,
hogy maszk nélkül is járhatunk,
s jöhet a dínomdánom.
Az öregek
Az öregek korán kelnek,
mintha attól félnének,
nem maradt elég idejük
befejezni, amit elkezdtek.
Farsangi dal
Egy fényben úszó téli táj
barátom, ritka, ritka;
a Nap derékig ködben jár,
foghíján fagytarisznya,
Nyolcsoros
Száznyolcvanhét betű ez a vers.
Ízlelgeted a sorokat.
Kifürkészhetetlen gléda a harmadik.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások