Szépirodalom – vers
Emlékezés
összegyűjteni az illékony időt
fűzőt keresni régen kinőtt cipőn
felpróbálni szakadt kabátot
átölelni a rég látott barátot
de homályosuk kép és keret
itt ott tesz hozzá még a képzelet
Bennem azóta él Ő
mikor pedig láttam őt,
az ablaküvegben tükröződött,
az arcát láttam – félig elfordulva állt ott
vászonruhája hullámlott
leesém az ő lábaihoz
gondoltam volna akkor
Sorsod… Camille Claudel emlékére
Sorsod maga az isteni, égi tehetség
Fényben úszó lelked varázsos világa
Mit nem láthatnak meg sohasem
Eltorzított tudat-porokba fullasztott
Navigare necesse est
Ne keresd az üres boldogságot
A semmiben soha nincs semmi
A hullám is csak tengerben
S a féktelen szélben tudja
– HAJÓ a Szerelem
Az élet ácsolt értelmét
Ég-föld között
Gyötrődik egy érzés, ős sejtemig hatol,
nincs már bennem egy se helyén való atom,
mi ne hasadna szét kavargó részekre,
össze-vissza pólusok zavart képében,
menekül.
Legendárium
Szerelem volt, boldogság, és remény,
fiatalság, vágy és együttlét. Tarack és akác
nőtt a telken a majdani ház helyén. Aztán
házasság volt, és lett ház is, kert, virág, meg
vetemény.
(F)ordítok – 61.
Jász Attila: Nélküled
Mióta készülök, hogy elmondjam neked,
amit csak sejtenél, amit nem lehet.
(Mindenkinek és senkinek.) Ami nem több, csupán
készülődés vagy készenlét, hogy egyszer talán…
A logosz hatalma
Hajdan is pénzért tanítottak bölcsek,
relativizálva erkölcsöt és morált.
Nem az igazság volt célja a sok pörnek,
hanem, amit szofista cél komponált.
Bárkit, bármikor, mintha rendjén volna,
és a jó fölé nőtt a beszéd hatalma
Keringő
Telhetetlen álmok
Temetetlen vágyak
Vetetlen ágyak
Tehetetlen szerelmes
Szavak közt sejtelmes
Csendek erdeje tombol
Dicsértessék az élet
Mi, mind, lehettünk volna akárkik,
hisz Isten szava örök s baráti,
de pecsételve küldi a sorsunk,
apák és anyák őseit hordjuk.
Látod, ellene bárhogy törekszel,
ember szögel embert a keresztre,
52 másodperc hegesztés
a bátyám negyven
évesen szívbeteg lett
a hátsó ülésen fekve utazott
Németországból hazáig
Márianosztra (-Mariazell)
Könnyeimet szórom a földre,
bukszusba szökken, ott hagyom,
kizöldell szenvedésnek,
bogyók lángsugára – versek maradása,
nyomdokvonalon.
Legendárium
Szerelem volt, boldogság, és remény,
fiatalság, vágy és együttlét. Tarack és akác
nőtt a telken a majdani ház helyén. Aztán
házasság volt, és lett ház is, kert, virág, meg
vetemény.
Partnereink
