Szépirodalom – vers
Falak
Üvölt egy gyerek valamerre
Áthallatszik a gipszkartonfalon
Aztán nézek csak a tükörbe bele
A lelkem üvölt és én hagyom.
emelj magadhoz
hozsánna néked ó uram
emelj magadhoz
karjaim nyújtom feléd
itt lenn a porban sivár a lét
nyom nélkül
komótosan kúszott be a szorongás
apró cseppekben jelent meg
először a kabátján kutakodott
lassan
Mohamed álma
Járt utat – Járatlanért hagytam ott
Moha voltam egy fa árnyékában
Az éjjel velem álmodott
Jött egy lepke – feszengve
Mozdulatlan
ez egy kihűlt fémes éj
csak üres rácshelyek a csillagok
fémgőzökben párolódnak
az álmok mint a kövek –
közéjük ékelődve hallgatok
Hilduskám!
Most olvastam bús eseted,
hogy eltűnt a smink-ecseted.
Lakást, kocsit átkutattam,
eredményre nem jutottam.
Szárnyaim
Egyszer nagyon régen,
valaki azt mondta
nekem, kinőhetnek
a szárnyaim, ha akad
valaki, aki hisz bennem.
Apokrif genezis
Véres-iszamós születések
Bárkában váró igenek
Tollas csillagok és bolyhos, világrahívó tengerek
Mit adott a kéz egykor tinéktek?
Nekrológ a törmelék fölött
Eltört a kék-virágos tálca.
Értéke nem volt, semmi márkajel,
még gyári szám sem sínylődött az alján.
Valami régi készlet utolsó darabja,
ablak a világra
kőbevésett szívfájdalmaid
tarsolyban tartott bánatod terhe alatt
nehéz a lét
hiába a hálni készülő táj színes mosolya
Kávéillat
Nagyon szeretem a kávé illatát! Ez egy kedves régi emlék miatt van így, szerintem csak ezért hódolok ennek a hóbortnak. Naponta, egyetlen hosszú kávét iszom reggel: cserépbögréből, cukor nélkül, sok hideg tejjel. Gyerekkoromban gyakran kávéztam.
kicsit összébb kell húzódni
eljön időnként az a pont
amivel véget vetsz a gondnak
mi azelőtt örömöd volt
köszönőben sincs bánatoddal
Vallomás
Nem kell, hogy az ember bevallja.
Belül mindenki egyedül van,
akár az imából kiforduló
arca; tétova –
és olyannyira gyámoltalan.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások