Fényes

Megsebzett házak közt érkezik a hajnal,
egyszerű ruhája halvány fényű kék.
Pislog egyet-kettőt, elhussan az angyal,
szárnya alá hull az éjszakai ég.

Tépedt kéj ölén

Feslett lelkek
Zuhanó mámor
Öngyilkos Ámor
Süppedő szobákban
Elveszünk egymásban

Bánat öt sorban

Karácsony, te édes bánat,
miért fáj a ragyogásod,
miért bánt, hogy megszülettél,
a világnak gyöngye lettél,
s holnap a kereszten látlak.

Tejrózsa óceán

Táj rózsáll az éjszaka
tej üveg ablaka mögött

Szemében tört fénnyel

Önmagam romjaiban élek,
tükörbe nézek és rám egy
megtört arc néz vissza,
a fájdalom hercege régi
önvalómat tőlem elrabolta.

Tiszteletadás

Feltöltött egészen. Nyomába
szegődik az ősi buzgalom.
Sorjázó képekben ágazik szerte
szerény élete, gazdagon.

Télapám, hóanyám

a vénülő idő szemén jéghályog
csak pislogni tudnak vaksi csillagok
a nincs már nem adhat vissza illatot
foszló emlékké válnak a hiányok
a hideg lassan belém is szivárog
magamba árvulva mint az itt-hagyott

Till the end of time

…Mint
Madárnak az ég
Égnek a sűrű kék
Kéknek a tenger
Tengernek a hullám
Hullámnak a hajó

Az Élet

Örök vándor néha sír, s tovább ballag.
Fejét lehajtja széles mellkasára,
fullasztó port ver körötte az idő,
s mély redők szabta, magas homlokára.

Psyché

Éber utcákon bolyongó álmok
arcunkba fürödni visszatérnek.

Örök jelenlét

Lassan csúszva jön, titkosan bujdokolva,
 de ijesztően jelen.
Tudod, hogy itt van. 

Cicóka kertészkedik / Kandúrversek

Pernahajder macskám,
amellett, hogy nagyon
szeretem, olykor rengeteg
bosszúságot okoz nekem.
Egy idő óta észrevettem,
hogy halódnak gondosan

Hangosan szólongatnak

Hívnak, hát megyek
a nők országába,

Hívnak, hát megyek
a nők országába,

valamelyik ősöm
(száraz tényként közlik)
biztos kékvérű volt,

Bezsákolt álmok

Gépkocsi
platónyi
emlék
bezsákolva
tovatűnt.

Ne mondd, adventi csillagom

Lehet látomás, csalóka illúzió,
isteni üzenet, remény-infúzió,
ott ahol pulzált sok-sok milliárd társa
reménnyé vált és örök várakozásra.
Fényében ott az elveszett gyermekkorom,