Szépirodalom - vers Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3329

Vissza nem fordítható…

Talán nyolcvan volt. Néhány éve özvegy.
Keveset, s egyre halkabban beszélt.
Néhanap megjegyezte, hogy a férje
éjszaka megjelenik nála. Álmodik?
Egy reggel ott találták fekve
az előszoba szürke kövein

szívhangok

magamban hordom a szívedet
a szívemben hordom*
az egyik titkos rekeszben dobog
a szegénység hangjai
és a gyerekkori emlékek mellettiben

Rekkenő bőség

Sokan vagyunk itt a Földön
Agyamban a léha sejtek
Bő lére eresztett idült percek
Csak a lelkem egyke talány
Száll álomról álomra
Mámorról mámorra

Égi csoda

Csoda történt fenn az égen,
úszik a felhő sötéten,
egyik félen – másik félen,
milliónyi felhőfoszlány
kergetőzik fehérben,
és sütkéreznek a fényben.

A rend, nélkülünk

Maró, epés íz, keser a számban,
lopnak a napok aprókat, százat,
bokrok alatt hold nélkül hál az álmom,
csillagzatom képe is bíborban zárolt,
– s nárcisz illatától bódulnak a kertek.

Valentin-napi

Tankcsapdába esett a röfögés,
és olyan édesnek találtatott a hús,
hogy Gadara mellett kiszáradt a tó.

Mi marad?

Mi marad nekünk eztán? Gyanakvó pillantások
ismeretlenekre, vajon ők hogy szavaztak
vasárnap, az időjáráson kívül másról is lehet
előttük beszélni a megrendült ismerősökkel?

Összetevő

Teszi dolgát a test vakond-vakon,
erek alagútján szalad a vér:
piros szövet, verő-gyűjtő vadon,
sejtett sejtje ad-vesz és visszatér.
Kimért idő vak órákban ketyeg,
van – nincs a virágoknak egyre megy,

Az út végén (2.)

Hunyorgó csillagok közt félve járok.
Itt tücskök ciripelnek szüntelen.
Még körbefonnak néha régi álmok,
s olyankor megkérnélek, fogd kezem,
mert néha félek… mert nincs, mit reméljek.

Főnök

Föltette sok dioptriás szemüvegét és nyomkodni kezdte az okostelefon gombjait. Aztán: „Mit? Maga még be sem ért az irodába? Nos, jóra bíztam a vállalat sorsát. Nézze, ha az osztrák partnerrel is elbaltázza a szerződést, magának annyi. Mehet Verespatakra bányászni…

Valaki Iraklionból

Fotonos porszemeket csapott szemembe a forrón fényes szél
Nyár volt és láthatatlan álmok úsztak a mélységesen kék égben
Aphrodite szépséges selyemcsepp fodraival csapkodta a hullámtörő köveket

A vágy ára

Mindig várunk valamire
Mindig vágyunk valakire
A valami eljön
A valaki elhagy
Ha fúj a szél
Az avar elszáll

Az első és utolsó helyért

Fesztiválunk margójára
A könny elsírta magát vacogva a szélben.
Nem ezt várta, így nem zuhant még a mélybe.
Fojtogató füst tapadt idegtépőn a torokra,
tanyát ütött görnyedt lelkek savanyú szagán,

Lelkes Miklós emlékére

Június 10-én lett volna 84 éves dr. Lelkes Miklós költő, barátunk és szerzőtársunk, a Kaláka, a Hetedhéthatár és még számos internetes irodalmi portál munkatársa. Őrizzük meg emlékét és elveihez mindig hű életművét. – Kamarás Klára

Csillagvágyak hajnallatig

Nyereg alá kerülsz!
Villám-kéjem beűz
emlők tavaszába –
szirmok havazása!



Archívum

Hozzászólások

DISQUS