Szépirodalom - vers Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3038

emlékszem

emlékszem az olajos padlóra ami koromfekete volt
és nagyon csúszott
vigyázni kellett minden lépésünkre amikor frissen kenték

Magánzárka

Csatangol a Csend
Bennem ma ez a Rend
Meghaltam, elmentem
Vagy csak eltemettek
A fű alatt némán
Elmém teng és leng

Prelúdium és fúga

Míg a reggel fölragyog a hegyen túlról,
idepergetve legelső fénysugarát,
bőrünkön időz, s fut is a friss, üde szél,
s itt hagyja szívünkben napkelet illatát.

Szűz havában

Csak bolond fut a kaptatón!
– sugallta egykor nagy Platón,
a szép kő csillag gyümölcse,
írta le az ókor bölcse.
Azt is mondta, hogy meditálj,
és néhanapján meg is állj,

Sompolygó nyár

Ez a nyár nemcsak dühödt meleget,
esőt, vihart is hozott eleget,
és, hogy már minden elvégeztetett,
hátrahagyott pár szürke felleget.

(F)ordítok – 29.

Hajnal Éva: fércelő
rozsdaszín utcán jár az ősz
még nyarat mímel ám fázik a lába
rücskös pecsétes utcakő
hűvös széllel nyargal utána

És mégis gömbölyű

Nő nélkül
Mit sem ér a Világ
Mint ahogy lehetsz Te
Bármily csodás Virág
Föld nélkül
Nem élet az élet

Miért?

Veszekedünk, civakodunk,
és nem tudjuk, hogy miért
kergetjük a boldogságot
egy bizonytalan holnapért.
E felbolydult vad világban
a szív békéje messze már,

A magányos orgonista

A kint és bent relatív, csöndes magánya
kezem fején vár, most hamvasat játszik,
ujjaim mozgásán halkan elidőz,
kék ér figyel két, apró folt között,
mit üzen a fentről a zenész.

Nyári éjszakán

Távolban vonat,
kanyarban füttyent egyet
csikordul egy sín
Olyan nagy a csend,
visszaverődő fények

Hajnali rigódal

Hajnali a sétám,
átölelnek a fák.
Hallgatom csak némán
egy rigó friss dalát.

Egy madárra várva

Tündérek röpködnek Visegrád felett,
a zord eget nézik, a madár eljön-e.
Sokan harcoltak itt, életüket adták,
csalfa, meddő remény a halhatatlanság.

Altató

Éjszaka van.
Legyen édes az álmod,
édesebb, mint a pécsi fügék…
Játsszál újra a kertben,
s legyen szebb ma az éjjel

Zongoraversem

Szeretem a Szíved
Szeretem a Szád
Szeretem az Édes
Nefelejcs ízű Puncikád
Kalandor a Szíved
Felesel a Szád

Mit is ér ma annak a sorsa…

A rét virágos, a kő mohás,
hol gránát csapódott egykoron.
Karszti kövek, még meséltek?
Ki hallja meg a hangotok?



Archívum

Hirdetés