Szépirodalom - vers Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3162

Látomások-víziók

Mi van akkor, ha a lélek fáj?
és szüntelen ráz a zokogás.
A tudat működik, de béna a tett,
Emlékek ezrei felsejlenek.
Hova lettetek? hova lettetek?

Mi és ki dönt?

Nos, barátom,
felvetésed bizony jogos.
Mily szép a rím, ha faragott.
Dallama tá, vagy tán ti-tá,
gondolat rád bizton talál?

Hajnali hó emléke

Már el is tűnt, mintha
nem is lett volna,
a hideg eső elmosta.
Mintha csak én
álmodtam volna

Boldog idők lenyomata

A léthajnalok ígérete éden,
tejfehér emléke még emlő-meleg,
hol lágyan ölelő idő szendereg,
porosodó aranykeretes képen.
Az évek pillangók sehol-sincs réten,
majd messzire fújják bolondos szelek.

Így…

Sokféle kalitkában jártam,
és most, hogy lassan mindnek vége,
látom, mindenhol ott piroslik

Lehettem volna…

…Kő egy hegy tetején
Parlagfű egy ápolt kert ölén
Vagy egy macska hulla
Az óceán közepén
Nyáron hulló hó
Napfelkelte az éj peremén

Uram, én készültem!

Fölálltam volna, és szóltam is
volna valamit, de nem ébredt
föl bennem elég erősen az akarás,
észrevétlen eltűnt a pátosz,
és a tűzhöz a farakás, a nagy érzés:

Visszatérő álom a tűzről

Gyermekkori emlék, hogy a második szomszéd
háza nagy lángokkal égett, pontosabban a
tetőszerkezet. Tél volt, disznóölés ideje, talán
a füstölő gyulladhatott meg,

Az új év elé

Mintha hatalma lenne az időnek,
múlnak napok, az újak meg kinőnek.
Tavallyá lesz a ma, petárda dörög,
és a magasban csillagzik az örök.
Ami fentről látszik, apró, kis körök.
A világra ráülnek hamis ködök,

A Mézfolyónál

Mézfolyónak egyik partja
Kásadombnak volt az alja.
Másik partján pompás kertek
répát, káposztát termeltek.
Mézfolyói Kásadombi Tapsifüles Ugribugri
álló nap csak kását evett – mint ezt a hírekből tudni.

Egymásra hajigált szavak

Mint tűzre dobált fadarabok
Elégnek elmennek az idővel a semmibe
Feledés mindennek a vége
De a frázisok lassabban égnek
Ki tudja miért?

Sic transit gloria tempus

Megrepedt az Idő
Visszafelé folyik a Jövő
S bár a súlya lefelé húzza
Elpárolog –
Egy lebegő

Képek a falon

Tekintetek, arcok, képek a falon,
szívet melengető mosolycsodák,
szelídség, báj és kellem,
hova lettetek az évek során?

Porból, vízből, fényből… mert vannak pillanatok

És megint üres csendesség van,
a szív leporolta sebzett önmagát,
a szürke lomhán fényesedik,
nesztelen kószál, búsan, mit is talál.

Magok az ablakban

Aprócska lábak kopogása hallik
az ablakpárkányról, pár napja
van már annak, hogy magokat
szórtam oda, úgy tűnik, eddig
tartott nekik idemerészkedni.



Archívum

Hozzászólások

DISQUS