Szépirodalom – vers
Hétköznapi történet
A megtörtént dolgok ott válnak
egyre fájóbb emlékké,
ahol az emberek egymás mellett
kulcsra zárják magányukat.
S a szépnek hazudott nyár
(F)ordítok – 48.
Kamarás Klára: Őszi levél…
Ez már a másik ősz… a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Hová lett az arany lomb,
lángoló, szép levelek
tarka varázsa?
Helyre, tétre, befutóra
Véletlenül születtem
S vélhetően
Vétlenül halok meg
De tán nem tétlenül
Éltem le kissé huzatos
Lottó ötös életem
Apa
Apa,
kondás-ősünk feltarisznyált
sóval, kenyérrel, varjú-tollal
– balról űzött s tűzött a Nap –
s bakacsizma-kolonccal nyakadban
a Tejút tájait végiggyalogoltad.
Mai
Patkányék nyakon csípték a szerencsét.
Patkány úr jól finanszírozott cég vezére,
Patkányné üzlete is virágzik.
Álmodozás
fákra hajtja fejét az est
már magányosul az árnyék
az öreg toronyóra rest
okát vesziti a szándék
okozat álmos s tétova
függni kell okától tudja
(F)ordítok – 47.
Karádi Kázmér: A Keresztelő
Hallgatom a csöndet,
Szépséges éjszakám virágát,
Hűs köveken forró lábam nyugszik,
S fejemet a falnak támasztom,
Kívül reked a világ.
Mantra I., II.
légy engedelmes jó fiú
tudod fáj a lábam
nehezen járok
hozz tejet kenyeret nápolyit
itt van pénz
ihatsz egy bambit is
Elveszett emberek tengere
Ha egyszer másképp
Néz le rád az ég
Azt mondja, zöld vagyok
Piros, vagy az Isten tudja
Bíbor kurvaanyja – Purple rain
Már nem vagyok kék
Szóljatok szép szavak
Ha majd az égről, csöndben lehull
az utolsó, elfáradt kis csillag,
ha majd Isten, tenyerén már
csak a megtért lelkeinket tartja,
amikor nem kell már az anyag,
a végtelennek adathordozója
Csak hálni jár
Mindennapjaim bágyadt forróságába
úgy zuhannak bele a gondolatok,
hogy mire megszületnének, már
el is haltak. Verssorok úsznak el
behunyt szemeim előtt
Bádoggalambok
Az utca túl van a nappal zaján,
lehunyt pillaként zörög a redőny.
Felhőfátylat von a hold, a vén kaján,
s az est eldől a páradús tetőn.
Giccses sóhajokról álmodoznak
az égre porosodó csillagok.
Partnereink
