Szépirodalom - vers Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Szépirodalom – vers

Írások a rovatban: 3935

Visszhang

Faludy stílusában
Vörös fénnyel jött part felől az alkony,
télidőben korán, ahogyan szokott,
álmos tar ágak közt fáradt ölelésben
ott lenn a város tavaszról álmodott;

Mandulaszem

Csak egy puha pillantás
A zörgő, fáradt időben
Szertelen szerelmünk
Kóbor illata a kék csend
Örökkön ölelő tengerében
Érintésed sajgó gyönyöre

Rémület

Fel akarok ébredni, szaladni,
de valakik kötöznek maradni,
mozdulatlan kőszikla a lábam,
körül dongnak mindenféle árnyak.
Lányok és ifjak tűz táncot járnak,
tündér magukat napnak szántan,

Csak egy lépés a béke

Álmodjad vissza arcod a forrásba,
én várlak mélyén, kezemben rózsával.
Haragból raktál félelmes bástyákat,
s vívod ellenem értetlen csatádat.

Szalamandrák aranya

Selmecbánya, a bányászok földje
Nem legenda, volt itt valódi aranykor,
és nem csupán gyíkok hátán hagyta por,
írás említi, nem csupán szóbeszéd,
hogy pásztorok vették ennek jó neszét.

József Attilának / …a Kedves Jocó miatt

Kedves Attila!
Azt írod,
szeretnél gazdag lenni.
Hát, igen,
ez nem sokat változott, mind vágyakozunk!
Mi sem ettünk még libasültet, de semmi baj

Fényt kaptam…

…Mikor megszülettem
Tán túl korán hívtak elő
Meleg ölből a rideg sötétbe
Egy igaz gaz a lőtt sebtől
Vérző királyi vár tövében
Mi is lőttünk csúzlival verébre

Tavaszvárás ember lakta földön

Szépek vagytok, ti új Márciusok!
Makrancosak, téltúlélő vágyak,
faggyal birkózó, feszülő rügyek,
virágnak vetett hófehér ágyak.

Szapora márciusi szívverés.
Hold bátorít még hosszú éjszakát,
ráfekteti nyíló barkafűzre,

Röpfohász

Mindenható Atyaisten! –
a bennem helyreálló
rend és harmónia
szeretet-hullámozzon végig
az egész Világegyetemen

Tavaszi virág-szimfónia

Nyitányként kikandikált a hóvirág,
körüle hófödte még a jó világ,
szép szárölelő, zöld lepellevele
tavasz fehér tisztaságot fed vele.
Az első után ott a többi, gyorsan,

Macsóhímzés

Járok – S kelek
Camparit lehellek
Armani a ruhám
Diorban a babám
A Gucci már uncsi
A puncs még fincsi

A lehetetlen

Szeress, ha már nem lehet mást,
szeress, ha már nem adhatsz mást,
amikor nem születnek álmok,
amikor kihunynak a lángok,
mikor fáradtan lecsuknád a szemed,

Megbocsátásodért!

Ezt tudom nyújtani, szerelmem, –
egyre kevesebbet;
nem gürcölök, mégis emelkedem…

Húsvéti üzenet

Ne félj,
ha arcodon júdások csókja,
ma gyakran rányálazzák jókra,
nem harminc ezüst, csupán érdek,
bár mosta kezeit a vétek.
Lesz idő, hogy már nem fáj nagyon,

Már soha

felemeli a fejét, 
alulról néz felfelé
szeme fehérje világít
kelő hold felett az éj 
tekintetével kérdez
nem tudom én se



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS