Visszhang

 

Faludy stílusában

 

Vörös fénnyel jött part felől az alkony,
télidőben korán, ahogyan szokott,
álmos tar ágak közt fáradt ölelésben
ott lenn a város tavaszról álmodott;
és mikor az est, mint süllyedő hajó
ködpárába bújt az éjsötét elől,
a lehelettel együtt illant el a szó,
nem érkezett válasz a dombok felől
sem sóhaj, ami a lelket átkarolja,
magára maradt, egyes-egyedül,
és élethosszig tartott minden óra,

Gyerekzsivajtól hangos nyári dombok
Atlantiszként bújtak meg a hó alatt,
ő csak várt, felette hó kavargott,
várt, a világból végleg kiszakadt
társtalan nagy önfeláldozásban
az álmodás és józanság között,
mikor a csend is üres, és lakatlan;
aztán a hó elállt, s a ködbe öltözött
hegyekről a párát friss szél verte szét,
vörös fénnyel jött part felől a hajnal,
hozott magával életet, reményt.

 

2022