Koosán Ildikó
Szapphóhoz
Lásd, Skamandrosz jó kedvvel nemzett,
friss magot szórván el nője ölébe,
de lángját Hébé, az isteni kedves
lökte az égig.
Vágyból fogantál, pezsdült hát a véred,
Akkor meg minek
Nem járhat ott az évekhez bilincselt,
az idő börtönrácsain beszökő fényben
ne hajtson hát rügyet az újraélés
nosztalgiája! minek is volna újabb esély,
a táj örökzöld színeit a dér ezüstje járja,
Hessky Iván, festő, grafikus (1890-1950)
Ezredvégi úriszobarészlet /
A nagy, zártspalettájú ablak előterében
otthonos benyomást keltő pihenősarok;
a kép jobb oldalán dohányzó asztalka
faragott lába látszik, mögötte a karos
széken divatos mellény, hátrább puha
Római esték
Tárul a város, a fénypanoráma, páholy az erkély, ma langyos az est, aranykeretű villámvarázsa fényed idézi elém Budapest. Tevere parton derengő homályban két árnyat ölelget eggyé a fény; Műremekeid rajongva jártam, ágyat vet estéli csended körém, s úgy szövi, ringva ide az álmot: Tőled egy nyárba még visszavágyok pineák közé, mikor ég és tenger ködlik […]
Palma de Mallorca (2015)
Tamburadob, délszaki harangok,
fák között híg árnyékcsönd pihen
Mallorcán a szellőjárta parton;
Ha ott teremnék újra hirtelen
kitárulkoznék lelkemig a fénynek
Velük telődik fénnyé az idő
Ha már szűkülni kezd köréd a tér,
közelednek a rejtett távlatok,
nehezen érsz el A-ból a B-be,
de még tiéd egy darabka lét,
a sors amit nagylelkűen rád hagyott
Zártkörű
Mikor, ha bál van a Parnasszuson,
virágzó orchideák várják az éji sötétet,
árnyak közt milliom Szentjánosbogár,
kék-hideg lámpást gyújt odafönn a Hold is;
Szempont
Indulni saroktól, kályhától,
más tetszőleges origótól
a megtett út hogy követhető,
feltérképezhető legyen
számonkéréshez, számadáshoz
Van pillanat
Van pillanat amit szívedbe vésel,
egy érintés száz vallomással ér fel,
alkony, ami csendben hull hajadra;
van pillanat, hogy nem ismersz magadra.
Itt még béke van
Itt még béke van, áprilisi felhők kúsznak az égen,
(figyelmed célt vesztett csatahajói szünetjelekkel)
vihar előtti csend, bár szép napot ígért a jós, elér a
zivatar kétségtelen
J’ai tant rêvé de toi…
Csak annyi kell, hogy visszanézzek
és kibomlanak mind a fények
a lomb közötti nyári résen,
csak annyi kell, hogy felidézzem.
Csak annyi kell, hogy újra lássam
gyermek-magam egy régi nyárban,
Visszhang
Faludy stílusában
Vörös fénnyel jött part felől az alkony,
télidőben korán, ahogyan szokott,
álmos tar ágak közt fáradt ölelésben
ott lenn a város tavaszról álmodott;
Hétmérföld maradt mögöttem…
Csendesedve, mint a vihar,
ha ereje lassan kihal,
kantáromat kikötöttem,
hétmérföld maradt mögöttem.
Triolettek
Szavakból épít támfalat,
körülkeríti álmait,
mert pusztul minden és rohad,
szavakból épít támfalat,
Farsangi dal
Egy fényben úszó téli táj
barátom, ritka, ritka;
a Nap derékig ködben jár,
foghíján fagytarisznya,
Partnereink
