Úgy terveztem, hogy ma, szeptember 3-án felhívlak a 81. születésnapodon. Ehelyett írok neked, mégpedig búcsúzóul. Egy év híján negyedszázados barátságot nem zárok le ezzel, mert velem maradsz és a Hetedhéthatárral. Úgy mentél el, ahogy éltél: diszkréten – mert a káprázatos tudásod mellé hatalmas szerénység társult.
Villámcsapásként futott végig rajtam szerkesztő-barátnőm messenger-üzenete: elhunyt 81 éves korában barátunk és szerzőtársunk Petrozsényi Nagy Pál. A kolozsvári születésű, de évtizedek óta Kecskeméten élő írót nem ismertem személyesen, de az évek során szinte minden megjelent művét elolvastam.
Van egy kis vendéglő Pécsett, vagy ma már csak múlt időben írhatom: volt egy kis vendéglő Pécsett, az Iparos Kisvendéglő. Ez mára már történelem. Azon szerencsések közé tartozom, akik kötődnek ehhez a helyhez. És nem is kis idő óta. Ez volt a Hetedhéthatár törzshelye, Pilvaxa.
Pécs vendéglátós életének meghatározó személyisége volt Fischer János. A népszerű vendéglőst a kikísérés előtt gyászmisén búcsúztatják a családtagok, barátok, egykori munkatársak a Pécsi Köztemető Kápolnájában 2023. június 6-án, kedden, 12.00 órától, a gyászmise kezdete 12.30.
1932. december 18. – 2022. szeptember 8.
Kamarás Klára barátunk és szerzőtársunk búcsúztatása szeptember 16-án, pénteken, 14 órától lesz a letenyei Szent Imre herceg utcai temetőben. Klárika – Kamarás Klára Pécsett született, 1932-ben.
Szakadt a hó. Folyékony hóláncot spricceltünk a kocsi kerekére, így próbáltunk haladni. Tudtuk, elég nehéz út áll előttünk, de Klárika a Hetedhéthatár égisze alatt kiadott első kötetének a bemutatóján ott szerettünk volna lenni. Addig még sosem jártunk Letenyén. Igazi, hamisítatlan téli táj fogadott, amire mindenki csak azt szokta mondani „olyan, mint az én gyermekkoromban”. Talán mindenki emlékében ott rejtőzik egy idilli téli táj?
A kilencvenes évek végét írtuk. Az Iparos Kisvendéglőben, törzshelyünkön gyülekeztünk. Nyáron kint az árnyas fák alatt. A fiatalok a korukhoz illő türelmetlenséggel, az idősebbek az élettapasztalatukból adódó megfontoltsággal „dobták fel” az éppen aktuális, számukra fontos (vagy annak tűnő) témát. Aztán mindenki hozzászólt. Néha Ő is.
Tóth Karcsi mindig is kortalannak számított, pedig amikor elindult a Hetedhéthatár 25 évvel ezelőtt, már túl volt a hetvenen. Barátunk és szerzőtársunk a talpig úriember fogalmának megtestesítője, kedvessége, tapintata, szerénysége feledhetetlen. 95 év és 5 hónap adatott meg neki a földi létben.
Kedves Miklós! Érdekes, izgalmas, és legfőképpen misztikus a lélek fogalma, léte, szerepe az ember életében, ez vitathatatlan. Ki is fog rajtunk a megfejtése, megismerése évezredek óta, bármit is írtak eddig róla. Bár volt alkalmam e témában sokat kutakodni.
Amikor, csekély számú, elsősorban társadalomkritikai és a hit kérdését boncolgató témákat érintő verseimmel kimerészkedtem a nyilvánosság elé, botorkáltam az ismeretlenben, és keresni kezdtem a kapaszkodókat a „helyet”, a személyeket, akik írásaikkal, valamiért mélyebben megérintenek, mint más, akikben egy kicsit magamra ismerek.
Volt úgy, hogy „Misibácsiztam”, máskor meg „Lacibácsiztam”, épp ahogy jólesett. Ő mindenikre válaszolt, és sosem haragudott emiatt meg. A rövid nekrológból döbbentem rá, hogy lassan már egy évtizede közöttünk élt, alkotott. És így igaz, anekdotázott. És mesélt. Gyermek és ifjúkoráról, a Bakonyról, szüleiről, csínytevéseiről. Aztán az „átkosban” való ügyeskedésekről, a túlélésről. És tette mindezt egy kis mosollyal a szája szegletében.
Szomorú hírt kaptunk ma: barátunk és szerzőtársunk dr. Hernádi László Mihály életének 78. évében elhunyt.
Hetedhéthatár. Huszonöt év. Negyed évszázad. – Mecénás, stabil háttér volt (sajnos, már csak múlt időben mondhatjuk) Leidecker Lajos, aki rendszeres anyagi támogatása mellett, ha kellett a saját házát, nyaralóját, munkahelyi közösségi termét, barátai társaságát és segítségét biztosította számunkra.
Éppen két éve, hogy ott ültél velünk a pécsi díjátadáson a kerekesszékben, melletted a kutyád, aki helyetted látott minket, másik oldaladon a téged Jó Ember Díjra jelölő barátnőd, és mindenki mosolygott – a legjobban te. Akkor már sok mindent tudtunk rólad, hiszen a jelölőd – a pásztói Nagy Ágnes – részletesen leírta, hogy mi mindennel segíted a rászorulókat.
Pandur Józseffel való ismeretségemet Gebauer Ernőnek köszönhetem. L. Csépányi Katalinnal, Márkus Istvánnal és több barátunkkal, köztük festőművészekkel, tanárokkal, művészettörténészekkel 2012-ben szerveztük meg a Gebauer Ernő Emlékévet.