Fischer János, Bandi András, Kardhordó Kálmán, Szigetvári Krisztián
Van egy kis vendéglő Pécsett, vagy ma már csak múlt időben írhatom: volt egy kis vendéglő Pécsett, az Iparos Kisvendéglő. Ez mára már történelem. Azon szerencsések közé tartozom, akik kötődnek ehhez a helyhez. És nem is kis idő óta. Ez volt a Hetedhéthatár törzshelye, Pilvaxa.
Huszonöt év nagyon sok idő, egy emberöltő, egy új generáció nőtt fel azóta. Néha csodálkozva nézzük a régi, még fotópapírra készült képeket. És csodálkozunk. Tényleg ilyenek (fiatalok) voltunk? És talán ambiciózusak is? Világmegváltó ötletekkel?
És mindezen bohó embereknek kellett egy hely, ahol összegyűlhettek, egymást túlkiabálva, egymással vitatkozva eltölthettek pár tartalmas órát. Ez volt az a hely. Kint és bent, tavasszal, nyáron, ősszel és télen. És közöttünk mindig megjelent Fischer Úr, a tulaj, néha mosolyogva, máskor gondterhelten, de legtöbbször szűkszavúan.
Mit is mondhatott volna a léha társaságnak? Talán csak elviselt bennünket?
Nem, ha nem is mondta ki, kedvelt, lehet, hogy szeretett is minket. Legalábbis megértő mosolyából ez sugárzott.
Ha néhanapján öreg városunkba tévedt pár ismerősöm, szívesen vittem egy finom ebédre-vacsorára az Iparosba, mert tudtam, hogy kiváló ételeket kóstolhatnak meg és udvarias kiszolgálásban lesz részük. Idegenbe, akár az óceán túlpartjára szakadt barátaink is szívesen foglaltak helyet a kockásabroszos asztaloknál. Úgy érezték, hazajöttek.
Az összejöveteleink alkalmával felszolgált sült krumpli, zsíros kenyér íze valahol az agyunk egy kis tekervényében örökre megmaradt.
Fischer Úr, János ma már az Égi szerkesztőség asztaltársasága mellett áll csöndesen, ahogy szokta. Várja a rendelést.
Hetedhéthatárosok 2008-ban az Iparos Kisvendéglőben
Hozzászólások