Színház Archives • Hetedhéthatár
Archívum

Színház

Írások a rovatban: 486

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 24.

A második világégés végső szakaszába érkezett, szörnyű dolgok történtek a világban. Hazánk a német megszállás előtti napokat élte át. Ekkor jelent meg a „Dunántúl” 1944. március 10.-i számának „Színház” rovatában, „Csalóka szivárvány – Kiss Ferenc vendégjátéka” című kritikája a „szokásos” névtelenségbe burkolózva, „K” monogrammal.

Elhunyt Törőcsik Mari, a nemzet színésze

Elhunyt Törőcsik Mari, a nemzet színésze és a nemzet művésze, a magyar színjátszás felejthetetlen alakja – közölte a Nemzeti Színház pénteken az MTI-vel. A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál. A Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Törőcsik Mari személyében a magyar színházművészet pótolhatatlan egyéniségét gyászoljuk – hangsúlyozza a Nemzeti Színház közleménye.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 23.

Ha a „Dunántúl” (1911-1944) 1928. szeptember 23.-i számának „Pécsi színészek szerződései” címmel, szeptember 22.-i dátummal megjelent cikkét nézzük, annyit megállapíthatunk, hogy a pécsi színházbarátok tájékoztatására is sokat adott az akkori sajtó – még ha pontosításra is szorul utólag. De nézzük magát a cikk elejét.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 22.

A Dunántúl (1911-1944) 1925. december 25.-i karácsonyi számában „Színészhistóriák” címmel a kor közkedvelt országos és helyi színésze, Danis Jenő (József, 1886-1963) hosszú „történet-özöne” látott napvilágot, amelyben addigi pályájának érdekes élményeit jelentette meg. A színészi, rendezői tehetsége mellett „szépírói vénával” szintén megáldott Danis Jenőnk bevezetővel ellátott, (majdnem) egész újság-oldalra kiterjedő „élmény-tömege” második két történetét közlöm most. (Mivel a bevezető részt már előzőleg közöltem, ezt itt most nem ismétlem meg.)

Színházi Világnap – Helen Mirren üzenete

A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 21.

A Dunántúl (1911-1944) 1925. december 25.-i karácsonyi számában „Színészhistóriák” címmel a kor közkedvelt országos és helyi színésze, Danis Jenő (József, 1886-1963) hosszú „történet-özöne” látott napvilágot, amelyben addigi pályájának érdekes élményeiből jelentett meg négyet az első világháború kezdeti időszakából.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 20.

Keresztény-konzervatív napilapunk, a már sokszor idézett Dunántúl (1911-1944) 1925. április 28.-i száma „Színház” rovatában talányosan homályos, homályosan talányos, „ff” szignóval jelzett „beharangozó” írás jelent meg „Darvas Lili Vendégszereplése.” címmel az előző nap esti bemutatkozásáról.

A vérszipoly – rímdráma a budapesti Central Színházban

Romhányi József születésének 100. évfordulója alkalmából, 2021. március 6-án szombaton este 7-kor, a honlapon keresztül néztem meg az új bemutatót. amely „rímhányó Romhányi” tanítvány Philipp István szövegére Bárány Ferenc zenéjével készült.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 19.

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.

Figyelemfelkeltés a színházművészet eszközeivel – 2.

A Tandem Színház egy 2019-ben alapított, a civil társadalom és a színházi alkotók szoros együttműködésén alapuló, pécsi független színház. Az általuk létrehozott előadások célja a különféle civil szervezetek témáinak kihangosítása a nagyközönség felé, a társadalmunkban észlelhető előítéletek csökkentése, az érzékenyítés.

Nyitnikék…

A Rózsavölgyi Szalonban olvasópróbát tartottunk. Végre elkezdtük a Churchill és Garbo című darabunk próbáit. Szerző: Isabelle Le Nouvel, aki alcímet is adott a művének: A vén oroszlán és a szfinx.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 18.

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.

Figyelemfelkeltés a színházművészet eszközeivel – 1.

A Tandem Színház egy 2019-ben alapított, a civil társadalom és a színházi alkotók szoros együttműködésén alapuló, pécsi független színház. Az általuk létrehozott előadások célja a különféle civil szervezetek témáinak kihangosítása a nagyközönség felé, a társadalmunkban észlelhető előítéletek csökkentése, az érzékenyítés.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 17.

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 16.

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.



Archívum

Hirdetés