Dr. Vargha Dezső
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 13. rész
Kádár (Czermanik, Csermanek) János (1912-1989) és kormánya a munkásság támogatásának megnyerése céljából – az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére – béremelési rendeletet hozott. Ezt a jóléti intézkedést természetesen a fő helyen, az első oldalon ismertette a lap. A cikk a „Tíz százalékkal emelkedik a munkások fizetése” címet viselte, és így közölték.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 12. rész
A lap ezen számának szerkesztőségi vezércikkében, mindjárt az első oldal fő helyén a következő című írás jelent meg: „Új úton, új módon” – természetesen aláírás nélkül. Mivel fontos kádári álláspontokat ír le, ezért teljes terjedelmében idézem, lássuk hát. „A kétezer éves város ismét megmenekült a pusztulástól. Pécs körül már nem dörögnek a fegyverek.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 65.
Ecsedi Kovács Gyula (1839-1899) harmadik Shakespeare-alakítása pécsi vendégszereplése során a „Lear király” címszerepe volt, amelynek visszhangja szintén a Pécsi Napló (1892-1944) hasábjain látott napvilágot, annak 1899. február 5.-i száma „Színház és művészet” rovatában, „E. Kovács Gyula, mint Lear király” címmel. Lássuk tehát ezt az aláírás nélküli színházi értékelést.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 64.
Az egyik Shakespeare-klasszikus után a másik következett az „Othello” előadásával. A Pécsi Napló (1892-1944) az 1899. február 4.-i száma „Színház és művészet” rovatának „E. Kovács Gyula, mint Othello” című kritikájában, ismét az „(- y.)” jel mögé bújó képzett kritikusa írt február 4.-i keltezéssel.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 63.
Ha már az előző két részben tárgyalt Janovics Jenő-méltatást közöltem két részben, akkor ezúttal azt az értékelést is nyílttá kell tennem, amely a kor nevezetes színészének híres drámai alkotásokban nyújtott alakításairól szóltak – szintén ebben a lapban. (Janovics Jenő /1872-1945/ színészről, színházi- és filmrendezőről, forgatókönyv íróról már az előző részekben írtam.)
Kertész Lajos zongoraművész (1925-2023) halálára
Bár nem volt közvetlen pécsi kötődése, mégis írni kell róla életpályáját megismervén, már csak azért is, mert ő Kertész Attila karnagy és Kertész Andor (1929-1974) matematikus bátyja. Természetesen – testvéreihez hasonlóan – ő is Gyulán született, ő 1925. november 2-án, református kántortanítói családban. Egész életét – testvéreihez hasonlóan – meghatározta keresztyén hite mellett az a szülői, testvéri háttér, amely jellemezte az ő gyulai gyermekkorát is.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 62.
A második részben a liberális hangvételű Pécsi Napló (1892-1944) a hazai színházi élet egyik korabéli nagy reménysége, későbbi nagyja, Janovics Jenő (1872-1945) színész, színház- és filmrendező, színházigazgató, forgatókönyvíró által alkotott írásának közlését folytatom.
Kertész Attila Liszt-díjas karnagy a pécsi Tüke-díjas 2023-ban
Régen az számított teljes jogú pécsi polgárnak, aki itt született, és akinek a Mecsek-oldalban szőleje volt. Őket nevezték tüke-pécsinek. Ezt a hagyományt elevenítette föl az 1997. július 1.-jén alapított Polgári Kör Pécs Egyesület által létrehozott Tüke Alapítvány 2003-ban, amikor életre hívta a Tüke-díjat azon tekintélyes pécsi polgárok jutalmazására, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak életük során, és dicsőséget hoztak a városnak. Az első díjátadásra 2004-ben került sor. Az idők megváltozott gyakorlata azonban azt a szemléletet erősítette, hogy már nem volt alapfeltétel sem a pécsi születés, sem a szőlőbirtok.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 61.
A liberális hangvételű Pécsi Napló (1892-1944) tekintélyes művészi-szakmai kapcsolatait szimbolizálja a következő dokumentum. Azt már az egyik régebbi részben elmondtam, hogy sokrétű tudósítói hálózattal rendelkezett a lap. Most viszont az imént említett kapcsolatait bizonyítja, hogy éppen a hazai színházi élet egyik korabéli nagy reménysége, későbbi nagyja, Janovics Jenő (1872-1945) színész, színházi- és filmrendező, színházigazgató, forgatókönyvíró méltatásának adott helyt, amelyben kora ünnepelt színészéről írt esszét.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 60.
Amint látható, a részek közlésénél kerek számhoz érkeztem. Ha az előző részben a liberális szellemű Pécsi Naplót (1892-1944) idéztem, most is ezt teszem. Ha a „Tájékoztató” című cikk került terítékre akkor, legyen ez most is, de ugorjunk egy nappal későbbre, 1899. január 26.-ra.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 59.
A már sokat idézett liberális Pécsi Napló (1892-1944) következő színházi híradását közlöm most, amely a lap 1899. január 25.-i számában jelent meg, és a „Tájékoztató” címet viseli. „Január 25. A színházban ’Váljunk el’ vígjáték. (Január) 26. A színházban Angyal Ilka jutalomjátékául ’44-ik czikk’ (sic!) színmű – Polgári bál a ’Hétfejedelem’ szállodában.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 58.
Tovább folytatván az 1899-es év színházi eseményeinek, híreinek közlését, ismét a Pécsi Naplóhoz fordulok, mégpedig a január 18.-i számban közölt „Színház és Művészet” rovat „A pozsonyi színház históriája és Somogyi Károly színigazgató” című írásához, amely január 17.-i keltezésű volt.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 57.
Számos színházi eseményt idéztem föl már az előző részekben 1899-ből, amelynek homlokterében jobbára a kor híres színésze, rendezője, színigazgatója, Peterdi (Marianovich, Peterdy) Sándor (1855-1917) jubileuma állott. Most ismét a kor legjelentősebb pécsi, mégpedig liberális szellemű napilapjához, a Pécsi Naplóhoz (1892-1944) fordulok újabb idézetekért.
Fetter Antalra emlékezem
„Fetter Antal Pécs, 1913. október 3. – Pécs, 1987. július 23. építőmester, helytörténész” – ezzel kezdődik a Pécs Lexikon róla szóló ismertetője Boros László nyugállományú tanár, helytörténész tollából. Természetesen őt is jól ismertem, hiszen véle is a 40 évig munkahelyemen, a Baranya Megyei Levéltárban találkoztam. Tóni bácsinak markáns arcéle volt, érdes hangja, de lénye aranyszívet, a városáért, szakmájáért való, odaadáson alapuló szakértelmet takart.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 11. rész
A második rész a közellátás, a kereskedelem, a postaszolgálat nehézségeiről szól. A téli időszakban a fűtőanyag-helyzetről a „Bőven van iszapszenünk és kokszunk” című cikk adott hírt. Mivel ezekben a napokban újult erővel indult meg a pécsiek tüzelő vásárlása, és a bányászok sztrájkja miatt nem volt termelés a szénmedencénkben, nem csoda, hogy a TÜZÉP-telepeken leapadtak a készletek.
Partnereink
