Dr. Vargha Dezső
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 98.
Az előző részben az 1933/1934-es színházi évad zárásakor előadott darabok adatait ismertettem, de nem jutottam a végére, ezért ebben a részben folytatom. (Eddigi gyakorlatomtól eltérően, a „személyi gazdagság” miatt most sem közlöm az írásban szereplők személyi adatait, ezt a végén fogom külön pótolni.)
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 97.
Ebben a részben szeretném bemutatni, hogyan zárt egy színházi évadot a Pécsi Nemzeti Színház hajdanán. Az 1934-es évet választottam ki, mert ekkor még az előző részekben szereplő Mezey Mária (Viola Terézia, 1909-1983) a társulat tagja volt, másrészt pedig Jávor (Jermann, Spannenberger) Pál (Gusztáv, 1902-1959), minden idők egyik legsikeresebb – főleg mozi – magyar hősszerelmesének vendégjátéka zárta az idényt!
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 96.
Az 1945 utáni világ Pécsett is egészen más volt, mint az előző években. A koalíciós időszakban két nevezetes napilap volt Pécsett: a kommunista „Új Dunántúl” (1945-1948), és a szociáldemokrata „Dunántúli Népszava” (1945-1948). (Ehhez jöttek hozzá a helyi kisgazda párti napilapok, a „Független Nép” /1945-1947/ és a „Független Néplap” /1947-1949/). Amikor a Vígszínház Kamaraszínháza vendégjátékára került sor – amely 1935. és 1948. között a Révay u. 18. szám alatt működött – 1946. november 30.-án és december 1.-jén, Mezey Mária és másik két híres kollégája, Ajtay Andor és Ráday Imre voltak a főszereplők.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 95.
Ha az előző részben a „Dunántúl” (1911-1944) című napilap cikkeit szemléztem ebben a témában, most a liberális hangvételű „Pécsi Napló” (1892-1944) hasonló tárgyú írásait közlöm, amikor Mezey (Mezei) Mária (Viola Terézia, 1909-1983) vendégszerepléséről írok. Itt is meg kell jegyeznem, hogy a „Színház” illetve a részeként szereplő „A színházi iroda hírei” című rovatokat veszem sorra. Elsőként az 1942. május 16.-i számból idézek.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 94.
Amikor 1935 májusa után ismét hozzánk jött vendégszerepelni Mezey (Mezei) Mária (Viola Terézia, 1909-1983), túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy „az egész ország a lába előtt hevert,” kár, hogy ez épp a második világégés idejére esett. A darab pedig Keith Winter: „Tűzvész” („The Chinning Hour”) című 3 felvonásos színjátéka volt, Hertelendy István (1911-1945) fordításában, Ladányi (Ludeser) Ferenc (1909-1965) vendég-rendezésében. Közlöm az előadások dátumait: 1942. május 21, 22, 23 (délután).
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 93.
Folytatva az előző részt, a liberális Pécsi Napló (1892-1944) 1935. május 14.-i, keddi számának „Színház” rovatában „A három sárkány” című cikk befejezése a következő volt. „Az eredeti tervektől eltérőleg, elmarad a színház kedd esti előadása, ennélfogva a ’Három sárkány’-é volt egyúttal az idei szezon utolsó előadása.”
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 92.
A „Pécsi Napló” a „Színház” és a „Színházi iroda hírei” rovatában találkozunk a vendégszereplés híreivel. Elsőként az 1935. május 8.-án megjelent számban találkozunk ezzel, amely így szól. „Mezey Mária, aki az utolsó évtizedben a legtehetségesebb drámai színésznőnk volt, vasárnap lép fel Geraldine címszerepében a 6 órás közönség előtt, és előadja azokat a sanzonokat is, amelyekkel Budapesten népszerű lett.”
A Pécsi Egyetem megnyitása 1923-ban – 100 éve történt (nyolcadik rész)
Ahogy távolodunk az egyetem-avatásunk eseményétől, úgy ritkulnak a hírek a helyi újságokban róla. Ez nem is csoda, hiszen – ahogy mondani szoktuk –, a „dolgos hétköznapok következtek.” Azonban az 1923 októberének végén idézett korabeli sajtóorgánumunkban két olyan cikk is napvilágot látott, amely fontos volt a működése kezdetén.
A Pécsi Egyetem megnyitása 1923-ban – 100 éve történt (hetedik rész)
A nagysikerű egyetem-avatást követően is többször írtak a pécsi lapok róla, de a hangsúly immár megváltozott: az új felsőoktatási intézményünk „berendezkedéséről,” mindennapjairól, a városi kapcsolatairól szóltak immár a hírek. A konzervatív-katolikus „Dunántúl” (1911-1944) híradásai a lap 1923. október 18.-i számának első oldalán kaptak helyet. Először nézzünk egy üdvözlést „– Egy volt pécsi jogtanár szerencsekívánatai az egyetemhez” címmel.
Kovács Béla emlékezete és a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja 2024-ben
Amikor az emléknapról beszélünk, elsőként Kovács Béláról (1908-1959) kell írnom. Kovács Béla életútja Kovács Béla annak a szegényparaszti mivoltból fölemelkedő politikusnak a tipikus képviselője volt, aki tehetsége, rátermettsége, emberi nagysága okán nagy szerepet játszott az 1945 utáni évek politikai életében, a kisgazda párt vezetőjeként, emléke mind a mai napig tovább él.
A Pécsi Egyetem megnyitása 1923-ban – 100 éve történt (hatodik rész)
Egyetemünk 1923. évi alapításának díszünnepélyét követően, október 15.-én, vasárnap délben a Király utcai „Pannónia” (ma „Palatinus”) Szálló nagytermében tartott rendezvényéről a „Dunántúl” 1923. október 16.-i számában ezzel a meghökkentő címmel tudósított. „Az állam hadirokkant – mondotta Klebelsberg Kunó gróf a Pécs városát éltető beszédében.” Érdemes tehát ezt az írást közölni most – az akkori gyakorlatnak megfelelően, előző napi dátumozással.
A Pécsi Egyetem megnyitása 1923-ban – 100 éve történt (ötödik rész)
Ezt a részt folytatással kezdem. „Az egyetem ünnepélyes megnyitása” főcímmel, „A kultuszminiszter az egyetem feladatáról” alcímmel, a konzervatív-katolikus „Dunántúl” – nak (1911-1944), az akkori egyik legjelentősebb helyi napilapjának 1923. október 16.-i száma második oldalán található terjedelmes tudósításban közölt gróf thumburgi Klebelsberg Kunó (Imre Aurél, 1875-1932) kultuszminiszter avató beszéde így folytatódik.
Baranyai Aurél emlékkönyv 2003.
Baranyai Aurél (1903-1983), a híres gyógyszerész, gyógynövény-, és helytörténet-kutató, emellett nagy érdeklődési körű jeles személyiség-egyéniség halálának huszadik évfordulóján – összefogás eredményeként – előbb emléktáblát avattunk a Széchenyi téri, volt Arany Sas patika falán, majd ezt követően, egy másik alkalommal a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Növénytani Tanszékén, a Szigeti úti egyik konferencia-termében emlékkonferenciát rendeztünk.
Baranyai Aurél gyógyszerész emlékezete
Ha Baranyai Aurélra (1903-1983) emlékezem, elsőként pécsi gyermekkorom jut eszembe. Édesanyámmal amikor a Széchenyi téri „nagypatikába” (a volt Arany Sas Patikába) mentünk gyógyszereket kiváltani, mindig találkoztunk egy nagytekintélyű, fehér köpenyes, ritka, majd ősz hajú gyógyszerésszel, akinek mindenkihez volt egy-egy kedves mondata, szakszerű gyógyszer-használati tanácsa. Személyisége első látásra is kiemelkedett kollégái közül.
Erdős János festő- és grafikusművészre emlékező kiállítás Budapesten – szubjektív felhangokkal
Kaptam a hírt, hogy kedves szép emlékű barátom, Erdős János (1938-2023) festő- és képzőművész, grafikus kiállítása az emlékezés jegyében 2024. január 17-én nyílt meg a Museum Galériában (Budapest, Trefort Ágoston u. 2.). Sinkó István, a Magyar Festő Társaság elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja nyitotta meg.
Partnereink
