Dr. Vargha Dezső
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 39. rész
A jó tollú Haksch Lajos (1862-1939) sokat idézett könyvében számtalanszor írt ékes szólóan természeti képeket egyes fejezetek bevezetőjében. Amikor erről a két évről szóló részt vezette be, ismét így tett. Lássuk: „A nagy természetnek évszakokra osztott rendjét ismétli, másolja minden, ami az örök természettől való: az emberélet sajátságos négy szaka, a nagy természet e bámulatos kópiája, végzetszerüleg (sic!) találja új másolatát mindabban, ami embertől való. Az összes intézmények életfolyása folytonos változásait tükrözteti a tavasznak, nyárnak, ősznek és télnek.”
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 35.
Városunk akkori párton kívüli politikai napilapja (amint azt a „Baranya megye sajtó-bibliográfiája 1832-1984” című, Surján Miklós /1933-2012/ főkönyvtáros, könyvtár igazgató szerkesztésében, a Baranya Megyei Könyvtár és a Pannónia Könyvek 1992. évi kiadásában megjelent kötetéből megtudhatjuk), a Pécsi Közlöny (1894-1911) 1903. január 3.-i számának „Színház és művészet” rovatában a következő, „Tündérlak Magyarhonban” című írás látott napvilágot.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 34.
Ebben a részben azt a megoldást választottam, hogy egy év (mégpedig az addigi évszázad utolsó éve) egy hónapjának jelentősebb teátrumi eseményeit közlöm. A most következő idézet legalább két szempontból méltó a dokumentálásra. Az egyik maga Somogyi Károly (1845-1908) személye, aki nálunk is betöltötte a színészi mellett a színigazgatói tisztet. A másik pedig az az igény, hogy bemutassam – kitekintvén a pécsi teátrumi élet kulisszái mögül – az akkori magyar vidéki színi élet helyzetének egyik meglehetősen fontos szeletét, rávilágítván az akkor még meglévő (!) pozsonyi (pressburgi) magyar-német, a színházi életben szintén jelentkező ellentétekre.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 8. rész
A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben „Fogjon össze végre minden magyar” – avagy előbújik a patkánylukból a bolsi pécsi propagandafirkász, Mészáros Ferenc A Dunántúli Napló 1956. november 10.-i számában egy, a későbbi években oly sokszor szereplő „újságíró”, Mészáros Ferenc lépett a színre a fenti című álszent […]
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 38. rész
Az 1894-es év egy nagyon rangos hangversennyel kezdődött: március 11-én az akkori Kert (a mai Dischka Győző) utcai tornacsarnokban Gioachino Rossini (1792-1868): Stabat Mater című oratóriumát szólaltatták meg a női énekiskolával, műkedvelő zenészekkel és a Pécsett állomásozó 52. gyalogezred zenekarával közösen. A megismételt előadás azonban már anyagilag nem volt olyan sikeres, mert egyszerűen kevesebb hallgató jött el a vártnál.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 37. rész
Ez az év Hoffer Károly (1840-1921) ünneplésétől volt hangos. Az év azonban tavasszal egy szomorú országos katasztrófa-hullámmal kezdődött. Veszprém, Sármellék, Zomba vidékén tűzvészek tomboltak, nagy volt az anyagi kár, így megindult az országos gyűjtési mozgalom. Ebből dalárdánk sem maradhatott ki.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 33.
A korszak neves helybéli napilapja, a Pécsi Figyelő (1894-1902, fejlécén a „politikai napilap” szöveg volt föltüntetve) 1897. január 30.-i számának „Hírek” rovatában, 1897. január 29.-i dátummal keltezve „Színházi történet” címmel, Tóth Dezső tollából vers látott napvilágot. Itt közlöm ezt a poémát azzal a technikai megjegyzéssel, hogy a versszakok sorait praktikus okokból egybeírtam ugyan, de a nagy betűk egyben a sorkezdést is jelzik.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 7. rész
A Kádár-rendszer föllépése a „gaz ellenforradalmárok és fasiszták” ellen – a Dunántúli Naplóban, 1956. november-decemberben A „Mecseki Láthatatlanok”-ról A Mecseken harcoló forradalmárok 1956 novemberében nagy gondot okoztak mind a szovjet megszállóknak, mind a magyar csatlósaiknak. Az első közölt Dunántúli Napló-cikkünk 1956. november 9.-én jelent meg „Nem lesz bántódásuk” címmel. Idézem. „Mi lehet a Mecseken? Lejöttek-e […]
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 36. rész
Az elmúlt részben azt ígértem, hogy az 1892. évi debreceni első hely itteni fogadtatásával kezdem a mondanivalómat. Előbb azonban hadd idézzem örök forrásom, Haksch Lajos (1862-1939): „A Pécsi Dalárda története (1862-1902)” című alapmű azon részét, amelyben a fontos siker kórus-béli „helyszíni lecsapódását” ismertette. „… Hát hiszen nem is volt a Pécsi Dalárdának – némi apró ízetlenségen kívül, amiket azonban komolysággal hárított el magától – ezután már semmi bántódása.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 35. rész
„Édes Hazánk, kedves dalunk, Érted élünk, érted halunk!” (A dalárda jeligéje) Az 1892. év eleji szereplések Ez év nyarán került sor a nagy érdeklődést kiváltó fővárosi országos dalosversenyre, azonban addig történt még egy és más. Az előző, 1891. évi jubileumi ünnepség után a következő év elején, mint rendesen, próbák zajlottak, készültek a Nagy Föllépést megelőző […]
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 6. rész
Az előző részben a Dunántúli Napló 1956. november 9.-i számában közzétett Unita (helyesen: L’Unita – az Egység, az Olasz Kommunista Párt hivatalos lapja /1924-2017/) cikk-ismertetésének első részéről írtam, amely álszent módon „A szabadság és a béke védelme” cím alatt jelent meg, és Palmiro (Michele Nicola) Togliatti (1893-1964), a Moszkvához hű Olasz Kommunista Párt vezető politikusa írását ismertette.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 32.
Ha ennek az évnek a sűrű pécsi színházi híreit szemlézgetjük a helyi sajtóban, érdekes hírekre bukkanunk. Ezekből osztok meg most néhányat az olvasóval. A polgári-liberális Pécsi Napló (1892-1944) 1931. február 7-i keltezésével február 8-án, a nyolcadik oldalon a „Rövid beszélgetés Asszonyi Lászlóval, aki kedden ünnepli színészi pályájának 25 éves jubileumát” szokatlanul hosszú címmel, „A sárospataki kis diákból pécsi színigazgató, majd korcsmáros (sic!) lett.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 31.
Most először fordul elő a sorozatban, hogy a mai Pécsi Nemzeti Színház 1895. október 5.-i megnyitása előtti színházi hírt közlök. A Pécsi Naplóban (1892-1944) hír jelent meg ugyanis az 1895. július 10.-i bemutatkozó-előadásuk előtt, mégpedig a következő szöveggel, „Víg-Színpad” cím alatt.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 30.
Az 1930-as év színházi eseményeiből ez alkalommal két társulat vendégszereplését ragadom ki. A korszak helyi polgári-liberális napilapja, a Pécsi Napló (1892-1944) május 9.-i számának „Színház” rovatában, a „– Huszadikán tartja első előadását Alapi Nándor társulata” alcímmel az alábbi cikket tette közzé. Ezt közlöm elsőként. „A színházat kedvelő közönség bizonyára örömmel veszi tudomásul, hogy az Országos Kamara Színház e hó 20.-án megkezdi Pécsett előadásait.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 29.
„Bezárják egy évre a Pécsi Nemzeti Színházat?” főcímmel, és „Szigetvár kilép a pécsi színi kerületből” alcímmel sokat sejtető cikk jelent meg a polgári-liberális Pécsi Napló (1892-1944) 1943. május 25.-i számában. Aki akkor elolvasta, valóban azt kapta, amit a cikk sejtetett, már csak ezért is érdemes fölidéznem.
