Kedves Olvasóink! Szépirodalom rovatunkban 2023-ban eddig több mint 200 prózai alkotás és ugyanennyi vers jelent meg. Kérdésünk: melyik tetszett az idén megjelent művek közül a legjobban Önöknek? Kíváncsiak vagyunk rá! Aki megírja kedvenc alkotásának címét és szerzőjét, nyereménysorsoláson vesz részt. A nyeremény Kepes András nemrég megjelent, Két macska voltam című könyve.
Úgy terveztem, hogy ma, szeptember 3-án felhívlak a 81. születésnapodon. Ehelyett írok neked, mégpedig búcsúzóul. Egy év híján negyedszázados barátságot nem zárok le ezzel, mert velem maradsz és a Hetedhéthatárral. Úgy mentél el, ahogy éltél: diszkréten – mert a káprázatos tudásod mellé hatalmas szerénység társult.
Villámcsapásként futott végig rajtam szerkesztő-barátnőm messenger-üzenete: elhunyt 81 éves korában barátunk és szerzőtársunk Petrozsényi Nagy Pál. A kolozsvári születésű, de évtizedek óta Kecskeméten élő írót nem ismertem személyesen, de az évek során szinte minden megjelent művét elolvastam.
25 évvel ezelőtt, 1997. december 5-én jelent meg Pécsett a Hetedhéthatár című közérdekű magazin első nyomtatott száma. Az évforduló alkalmából baráti találkozót szerveznek a lap szerzői, akik a rendezvényre minden kedves olvasót és érdeklődőt szeretettel várnak.
Hat éve ismerem a Hetedhéthatár közérdekű magazint. Tárt karral fogadott. Évekig nem találkozhattam velük személyesen, elfoglaltak kötelezettségeim, messze van, anyagi lehetőségeim is korlátozottak. Pécsen háromszor jártam eddig. Egyszer egy keresztény istentiszteleten vettem részt.
1932. december 18. – 2022. szeptember 8.
Kamarás Klára barátunk és szerzőtársunk búcsúztatása szeptember 16-án, pénteken, 14 órától lesz a letenyei Szent Imre herceg utcai temetőben. Klárika – Kamarás Klára Pécsett született, 1932-ben.
Szakadt a hó. Folyékony hóláncot spricceltünk a kocsi kerekére, így próbáltunk haladni. Tudtuk, elég nehéz út áll előttünk, de Klárika a Hetedhéthatár égisze alatt kiadott első kötetének a bemutatóján ott szerettünk volna lenni. Addig még sosem jártunk Letenyén. Igazi, hamisítatlan téli táj fogadott, amire mindenki csak azt szokta mondani „olyan, mint az én gyermekkoromban”. Talán mindenki emlékében ott rejtőzik egy idilli téli táj?
Biciklis bankrablók címmel jelent meg Kő-Szabó Imre barátunk és szerzőtársunk legújabb e-könyve. A könyvhöz kedvcsinálóként a szerző bevezetőjét idézzük. Minden ember élete során utat választ, melyen szeretne haladni, végig menni rajta. Persze vannak, akik több utat is bejárnak, de nem biztos, hogy ők a nyerők. A választás ténye nem áll meg, mert mindenkinek kell választania.
A kilencvenes évek végét írtuk. Az Iparos Kisvendéglőben, törzshelyünkön gyülekeztünk. Nyáron kint az árnyas fák alatt. A fiatalok a korukhoz illő türelmetlenséggel, az idősebbek az élettapasztalatukból adódó megfontoltsággal „dobták fel” az éppen aktuális, számukra fontos (vagy annak tűnő) témát. Aztán mindenki hozzászólt. Néha Ő is.
Tóth Karcsi mindig is kortalannak számított, pedig amikor elindult a Hetedhéthatár 25 évvel ezelőtt, már túl volt a hetvenen. Barátunk és szerzőtársunk a talpig úriember fogalmának megtestesítője, kedvessége, tapintata, szerénysége feledhetetlen. 95 év és 5 hónap adatott meg neki a földi létben.
Amikor ezt az e-könyvet kezdtem összerakni, a címadó riport – (Halál négy keréken) – egyből aktuálissá vált. Azon a héten hat olyan baleset volt az országban, ahol az autósok a vasúti átjárókat semmisnek tekintették. Meg is lett az eredménye, hat összeroncsolódott, semmivé vált autó és a felelőtlenségből eredően, több halott.
Hetedhéthatár. Huszonöt év. Negyed évszázad. – Mecénás, stabil háttér volt (sajnos, már csak múlt időben mondhatjuk) Leidecker Lajos, aki rendszeres anyagi támogatása mellett, ha kellett a saját házát, nyaralóját, munkahelyi közösségi termét, barátai társaságát és segítségét biztosította számunkra.
Emlékszem, kisgyerekkoromban, mindig csodálkozva néztem az egyik falubeli kislány varázsgömbjét. Pedig abban csak „hullott a hó, ha egyszer felfordítottuk, meg vissza!” Aztán, amikor „bekerültem a városba”, kiskamaszként mindig megcsodáltam az utcai javasasszonynál lévő papagájt, ami egy kis ládikóból csőrével kikapta a jövendő „szeretőd” nevét.
Nem könnyű ma egy magyar szerzőnek novellákat írni. Ugyebár ott van egy Karinthy, egy Örkény… és még sokáig sorolhatnánk. De azért még akad pár merész kísérletező. Hátha.
Talán. Sikerül valami újat írni. Vagy valami olyat, ami már bevált? Nem tudom.
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Informatikai Központ konferenciatermében 2021. szeptember 16-án Szarvas István újságíró-író Kérdeztem – Válaszoltak V. és az Őszintén az interjú készítésről címen kiadott köteteteknek bemutatására került sor.