Helytörténet
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 24.
A második világégés végső szakaszába érkezett, szörnyű dolgok történtek a világban. Hazánk a német megszállás előtti napokat élte át. Ekkor jelent meg a „Dunántúl” 1944. március 10.-i számának „Színház” rovatában, „Csalóka szivárvány – Kiss Ferenc vendégjátéka” című kritikája a „szokásos” névtelenségbe burkolózva, „K” monogrammal.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 4. rész
A Dunántúli Napló 1956. november 8.-i szalagcíme – „Azonnal kezdjük meg a munkát!” – alatt a következő felhívó cikk volt: „Mégegyszer (sic!) szólunk! Hozzátok szólunk baráti szóval ifjak és munkások, akik hangzatos jelszavakra hallgattok és még mindig gyilkoló fegyvert tartotok a kezetekben. Akik elszakadva családotoktól – szülőtől, testvértől, szerető feleségtől – áztok a novemberi esőben, és azt hiszitek, így szolgáljátok a nép érdekeit, a haza boldogulását.”
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 29. rész
Egy olyan nemzetközi és országos hatású dalos-rendezvényen voltak túl, amely zenetörténeti jelentőségűvé emelkedett. Éreztek valami hasonlót a pécsi kortársak is, de sajnos – nem először az egyesület története során – rosszul reagálták le ezt a nevezetes eseményt a következő őszi-tavaszi évad során: hosszú tespedtség uralkodott el rajtuk.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 23.
Ha a „Dunántúl” (1911-1944) 1928. szeptember 23.-i számának „Pécsi színészek szerződései” címmel, szeptember 22.-i dátummal megjelent cikkét nézzük, annyit megállapíthatunk, hogy a pécsi színházbarátok tájékoztatására is sokat adott az akkori sajtó – még ha pontosításra is szorul utólag. De nézzük magát a cikk elejét.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 28. rész
A nagysikerű 1886. évi pécsi országos dalos-rendezvény idején szintén ekkor tartotta az országos dalos szervezet a közgyűlését, és augusztus 15.-én fejezték be ezt is. A közgyűlés azt határozta hivatalosan, hogy a kormányzathoz fordul az egyesület az országos dalos-rendezvény előtt Bayreuthban, 1886. július 31.-én elhunyt Liszt Ferenc (1811-1886) hamvainak hazaszállítása ügyében, aki a Pécsi Dalárda tiszteletbeli tagja is volt.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 22.
A Dunántúl (1911-1944) 1925. december 25.-i karácsonyi számában „Színészhistóriák” címmel a kor közkedvelt országos és helyi színésze, Danis Jenő (József, 1886-1963) hosszú „történet-özöne” látott napvilágot, amelyben addigi pályájának érdekes élményeit jelentette meg. A színészi, rendezői tehetsége mellett „szépírói vénával” szintén megáldott Danis Jenőnk bevezetővel ellátott, (majdnem) egész újság-oldalra kiterjedő „élmény-tömege” második két történetét közlöm most. (Mivel a bevezető részt már előzőleg közöltem, ezt itt most nem ismétlem meg.)
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 27. rész
Az 1886. augusztus 15.-i jeles nap folytatódásaként a Majláth (a mai Kossuth) térre „helyeződött át” az események sodra. Az ideiglenese épített, fából készült dalcsarnokba előre megváltott belépőjegy mellett lehetett bejutni, olyan nagy volt ugyanis előzetesen az érdeklődés.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 21.
A Dunántúl (1911-1944) 1925. december 25.-i karácsonyi számában „Színészhistóriák” címmel a kor közkedvelt országos és helyi színésze, Danis Jenő (József, 1886-1963) hosszú „történet-özöne” látott napvilágot, amelyben addigi pályájának érdekes élményeiből jelentett meg négyet az első világháború kezdeti időszakából.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 3. rész
A „baranyai szocialista hírharsona” számaiban 1956. november 5. után már egyre több „más hír” is megjelent. Az országos és helyi hírek mellett a külpolitikával, sőt egyéb témákkal is egyre többször foglalkoztak az idő előre haladtával. Mivel azonban ezek nem érintik témánkat, ezekről nem szólok a következőkben.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 20.
Keresztény-konzervatív napilapunk, a már sokszor idézett Dunántúl (1911-1944) 1925. április 28.-i száma „Színház” rovatában talányosan homályos, homályosan talányos, „ff” szignóval jelzett „beharangozó” írás jelent meg „Darvas Lili Vendégszereplése.” címmel az előző nap esti bemutatkozásáról.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 26. rész
A következő nap, 1886. augusztus 12.-e az első fontos nap volt a híres pécsi rendezvény történetében. Az országos szervezet közgyűlésére került sor elsőként délelőtt, ahol a betegség miatt igazoltan távollévő Bartay Ede (1825-1901) országos elnök helyett Follmann Alajos alelnök elnökölt. Megállapították a versenybe nevezett egyesületek dalárdáinak pódiumra lépési sorrendjét. Mint köztudott, a jubiláló Pécsi Dalárda nem nevezett, mivel akkoriban ez volt a „szokásjog” a mindenkori rendező énekkar részéről.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 2. rész
Ha a pécsi 1956. november 4.-i szovjet megszállás eseményeit részletesen néznénk, akkor már az előző napok történéseinél kellett volna kezdenünk az ismertetést.
A Pécsi Dalárda története – (1847, 1862-1949) – 25. rész
Az 1886-os év legnagyobb országos és pécsi dalos eseménye a szerteágazó szervező munka után augusztus 11.-én kezdődött a vendégek és a versenyzők megérkezésével. Ha – Haksch Lajos (1862-1939) összegzése nyomán – számba vesszük az érkezetteket, vegyük külön azokat az énekkarokat, amelyek küldöttséggel, és azokat, amelyek testületileg képviseltették magukat.
1956: „Munkás ököl vasököl, oda sújt, ahova köll!” – 1. rész
A „Szabad Dunántúl” az 1956-os forradalom utolsó napjaiban jelent meg. Amikor azonban a szovjet „baráti csapatok” megszállták országunkat a Ny. Sz. Hruscsov (1894-1971) vezette Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága határozata alapján, a Forgószél Hadműveletben, a második világháború neves hadvezérei (!), a súlyos veszteségekkel nem törődő, kérlelhetetlen, Mjasznyiknak (Mészárosnak) is nevezett G. K. Zsukov (1896-1974) marsall-miniszter mozgósításában, I. Sz. Konyev (1897-1973) marsallnak, a Varsói Szerződés főparancsnokának végrehajtásában 1956. november 4.-én, a címe egyből meg-, illetve visszaváltozott – ahogyan a többi megyében is megtörtént.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 19.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
Partnerek
Legutóbbi hozzászólások