Helytörténet | Hetedhéthatár
Archívum

Helytörténet

A választott címke 311 íráshoz kötődik

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 15.

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.

Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 23. rész

Kezdjük ezt a részt a dalosverseny fontos szereplőinek, a szakmai zsűri tagjainak fölsorolásával. Id. Ábrányi (Eördögh) Kornél zeneszerző, zeneíró, az országos szervezet titkára (1822-1903), Bartay Ede zeneszerző, zenepedagógus (1825-1901), Engeszer (Engesszer, Engesser) Mátyás karnagy, zeneszerző (1812-1885), Hubay (Huber) Jenő hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus, az MTA tb. tagja

A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 22. rész

Állandó „hivatkozási alapunk”, Haksch Lajos (1862-1939): „A negyvenéves Pécsi Dalárda története (1862-1902)” című alapművében számtalanszor használt érzékletes képeket dicső férfikórusunk helyzetének leírására. Egy ilyen ”gyöngyszemmel” találkozunk a sok dicsőséget hozó osztrák, német, svájci diadalút után is.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 14.

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig.

A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 21. rész

Most, hogy bevégződött a Pécsi Dalárda külföldi útjának ismertetése a krónikás Cziglányi Béla leírását követvén, Haksch Lajos nagy forrásértékű könyve nyomán – „A negyvenéves Pécsi Dalárda története (1862-1902)” –, érdemes összeszedni azokat az ottani újságokban megjelent méltatásokat, amelyek ezt az utat kísérték.

Mindenki karácsonyfája Pécsett – 3. rész

A mindenki karácsonyfájának utolsó, 1989 utáni, napjainkig tartó korszakát szemlélve megállapítható, hogy az új politikai érában nehézkesen folytatódott a pécsi mindenki karácsonyfájának sorsa. Igazi útkeresés volt ez a periódus, akárcsak a magyar társadalomnak. Valamivel több, mint 20 év elteltével azonban a főtéri hatalmas fenyő ismételten megtalálta helyét a pécsiek adventi készülődésében, egy hagyománnyá váló közösségi rendezvénysorozat stílszerű kelléke lett.

Megjelent a Pécs Története sorozat harmadik kötete

A hódoltság korában (1543–1686) alcímmel megjelent a Pécs nagymonográfia harmadik kötete. A város történetét tudományos igénnyel, de a nagyközönség érdeklődésére is igényt tartó, olvasmányos stílusban tárgyaló, 8 kötetesre tervezett sorozat új kötete kedvezményes áron már előrendelhető. Kedvcsinálóként Vonyó József főszerkesztő ajánlóját osztjuk meg Olvasóinkkal.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 13.

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig.

Mindenki karácsonyfája Pécsett – 2. rész

Múlt héten a mindenki karácsonyfájának II. világháborút megelőző pécsi hagyományait mutattuk be. Ma annak járunk utána, hogy 1946-1989 között milyen alapvető változásokon ment keresztül a hagyomány, hogy lényegült át az egykori vallási (később „klerikálisnak”) tartott tartalom egyfajta össztársadalmi, csoportkohéziót elősegítő ünnepi kellékké. S mint látni fogjuk, idővel nem is csak a karácsony kellékévé…

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 12.

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.

Mindenki karácsonyfája Pécsett – 1. rész

Írásunk apropóját az adja, hogy a múlt hétvégén Pécs főterén felállították a „mindenki karácsonyfáját”. Cikksorozatunkban annak járunk utána, milyen hagyományokra tekint vissza ez a közkedvelt szokás, mióta állítanak Pécsett közös, városi karácsonyfát, a hagyomány milyen jelentésváltozáson esett át az idők folyamán, s milyen érdekességek – esetleg emlékezetes események – fűződnek hozzá.

A 90 éves „üzemi bérház” – 6. rész

Az üzemi bérház első emeletén, a lépcsőházak közötti részen, az építéstől kezdve mind a mai napig irodahelyiségek találhatóak, összesen 577 négyzetméter alapterületen. Ennek megközelítésére eleinte a Zólyom u. 2. szám alatti lépcsőházból volt lehetőség, noha a másik lépcsőház felől is rendelkezett bejárattal, de azt az ajtót – ahogy látni fogjuk jelen cikk további részében –, az 1990-es évekig nem használták.

Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 11.

Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszako

A 90 éves „üzemi bérház” – 5. rész

A gyógyszertár és a nyugati bejárat közötti épületrész földszintjén eredetileg három üzlethelyiséget alakítottak ki. E három üzlethelyiség összevonásával, hónapokig tartó gondos előkészítő munka után 1933. június 16-án nyílt meg a Postatakarékpénztár pécsi zálogkölcsön intézete.

A Pécsi Dalárda története (1847, 1862-1949) – 20. rész

Salzburgból Münchenbe mentek, ahol egy napig ismerkedtek a város nevezetességeivel. Itt találkoztak honfitársaikkal, az idők folyamán neves képzőművészekké váló Baditz Ottóval (1849-1936), Peske Gézával (1859-1934), Szárits Kálmánnal, és Zala Györggyel (1858-1937), a közülük is kiemelkedő szobrászművésszel.



Archívum

Hirdetés