Ezt a részt folytatással kezdem. „Az egyetem ünnepélyes megnyitása” főcímmel, „A kultuszminiszter az egyetem feladatáról” alcímmel, a konzervatív-katolikus „Dunántúl” – nak (1911-1944), az akkori egyik legjelentősebb helyi napilapjának 1923. október 16.-i száma második oldalán található terjedelmes tudósításban közölt gróf thumburgi Klebelsberg Kunó (Imre Aurél, 1875-1932) kultuszminiszter avató beszéde így folytatódik.
Klebelsberg Kunó kultuszminiszter (Forrás: Wikipédia)
„…– ’Újabban sok szó esik a kultúr fölényünkről, de ezt nem biztosíthatjuk sem beszéddel, még kevésbé kritikával. Hanem csak következetes cselekvéssel. A tett nemes fanatizmusára van szükségünk. Abban a reményben, hogy ez az épület a tudományos tettnek: az alkotásnak hajléka lesz, azt rendeltetésének ezennel átadom. Hozzá csatolom a kultusztárca ajándékaként Dudits (Andor) mesternek szép falképét, mely az első pécsi egyetem alapítási jelenetét ábrázolja. Tegyen tanúságot a kép a dolgosabb jövő nemzedék előtt, ne csak a múlt nagyságáról, hanem arról is, hogy nemzeti szerencsétleségeink közepette is a tudást a művészettel párosítjuk. Hogy mint igazi kultúremberek a bal sorsban és a szűkösségben is keressük a szépséget. – A jó Isten virágoztassa fel új otthonában az Erzsébet Tudományegyetemet.’
A percekig zúgó taps után Kérészy (Zoltán) rektor beszámolt a múlt tanévről. Kiemelte Zichy (Gyula) püspök rendkívüli áldozatkészségét, valamint a miniszternek, Tóth (Lajos) államtitkár, (Keresztes)-Fischer (Ferenc) főispán, Nendtvich (Andor) polgármester és a tanács érdemeit. Eztán (sic!) átadta az újonnan megválasztott rektornak és dékánoknak a jelvényt, kik azután elfoglalták helyeiket. A középen (Halasy) Nagy József rektor, tőle jobbra Stráner Vilmos evangélikus hittudományi, Pekár Mihály orvosi, Késmárky István jogi és Wessely Ödön bölcsészeti dékán. (Halasy) Nagy József rektor magnifikusz (sic!) tartotta meg ezután hatalmas székfoglalóját, amely kincsesháza volt az alapos tudásnak, és gyönyörű gondolatoknak. Az egyetem a tudomány igazságkereső szellemének fejlődését ismertette az eszményi ideál felé. Előadását valóságos áhítattal hallgatta az előkelő és nagy számú hallgatóság, szűnni nem akaró taps zúgott fel nyomában.
Dudits Andor (Forrás: Wikipédia)
Wessely Ödön dr. bölcsészetkari dékán tartalmas szép tanévnyitó beszédet intézett az ifjúsághoz, amely nagy tetszéssel és elismeréssel találkozott. Utána felolvasták József királyi herceg, az országos levéltár, a soproni bányászati főiskola stb. üdvözlő táviratát. Az üdvözlések során Nendtvich Andor polgármester köszöntötte az egyetemet a város nevében. Hanuy Ferenc dr. kanonok a pécsi püspök képviseletében mondott üdvözlő beszédet, kiemelve azt a körülményt, hogy az egyetem katolikus teológia fakultásának állítását előkészítő munkálatok már folyamatban vannak, és a jövő évben már megnyílhat a 6 évfolyamú teológiai fakultás is. Nagy éljenzés kísérte szavait.
Halasy-Nagy József (Forrás: Wikipédia)
Kapy Béla evangélikus püspök az evangélikus egyházmegye üdvözletét tolmácsolta, míg Thurner Mihály polgármester, mint az egyetemnél érdekelt Sopron város köszöntését hozta lelkes beszédében. A Tudományos Akadémia üdvözletét Zolnay Béla, a Pázmány (Péter) egyetemét Vámossy Zoltán, a műegyetemét Zempléni Géza, a közgazdasági egyetemét Kuncz Ödön, a gyűjtemény egyetemét Horváth Géza, a szegedi egyetemét Veszprémi Dezső, a debreceni egyetemét Orsós Ferenc, az állatorvosi főiskoláét Zimmermann Ágost hozta meleg szavakban. (Halasy) Nagy József rektor magnifikusz köszönetet mondott a megjelent előkelőségeknek, s azután a díszülést bezárta. A díszgyűlés a Pécsi Dalárda fenséges Himnusz hangjai mellett ért véget.”
Természetes volt, hogy a lap ünnepi hangulatú vezércikkben köszöntötte ezt a város- és a hazai tudománytörténetben lezajlott történelmi eseményt. Nézzük tehát a „Dunántúl” 1923. október 16.-i számának első oldali vezércikkét, amelynek címe egyben a szöveg első szava is volt.
Weszely Ödön rektor 1930 (Forrás: Wikipédia)
„Ünnepi keretben és hangulatban nyitotta meg tagnap kapuit a pécsi egyetem. Ez a kapunyitás bepillantást engedett a harmonikusan színes külsőségekbe, az egyetem történelmi messzelátóján szemeink elé hozta a múltat, Nagy Lajos pécsi egyetemét, annak tragikus sorsát, s azután a tudomány liftjén levitt mélységekbe, ahol a történelem őrizte drága klenodiumok (szellemi ereklyék) között megmutogatta azokat a szépségeket, amelyeknek csillogó fénye rávetít arra az útra, amelyen nemzetnek, kultúrának haladnia kell. De a tudománynak ez a liftje felvitt magasba is a szellem, a tudás ragyogó világába, hogy a napi élet szürkeségeiből és anyagiasságából kiemelve az eszmék szépségét állítsa elénk.
Az elhangzott rektori székfoglaló a gondolatoknak, tudásnak, stílusnak volt nemes verete, amelyeknek hangja, miként a nemes ércnek tisztán, finoman, kellemesen csengett. Ez a székfoglaló klasszikus örök műve a szerzőnek, büszkesége a pécsi egyetemnek, és dicsősége a nemzetnek. (Halasy) Nagy József dr. rektorban a kellemes ember mellett megismertük a kellemes tudóst, aki nemcsak értelmünket kötötte le tudásának gazdagságával, de előadásnak színes szépségével megragadta lelkünket, és meghódította szívünket is. De az ünnepélyen elhangzott minden egyes szó sok-sok ezer apró szárny volt, amely felkapta Pécs város nevét, hogy elvigye útlevél nélkül, e város hatalmas kultúrájának hírét a világ minden részébe.
Hatalmas megnyilatkozás volt a kultuszminiszter felköszöntője is. Magyarországról, a hadirokkantról szólt klasszikus nyelven, hogy áldozatkészségre bírjon mindenkit e rokkant hőssel szemben. Majd rámutatott annak a kultúrának jelentőségéről, amelyet Európa belvárosában ez a zsupfedeles (sic!) ház, a mi kis Magyarországunk képvisel, s amelyet kultúra nélkül lerombolnának.
Gyönyörű felköszöntőjében a megható hasonlatok szépsége mellett programot is adott. A megértésnek, a szeretetnek, az áldozatkészségnek programját adta, amelyeknek Pécsett való találkozására emelte poharát zúgó tapsok között. Az egyetemi ünnepély minden mozzanata, mint egy-egy értékes láncszem kapcsolódik egybe, hogy elválaszthatatlanul és örökre egybeláncolja a várost az egyetemmel. Ezt a láncot a szeretet tüze olvasztotta egybe a közös gondolatért, az eszményi Magyarországért.”
Hozzászólások